Sajtószabadság

Shrek - Hogyan születik a barátság.avi

Megdőlt a világcsúcs

Világraszóló szenzáció Seholsincsországból! Ma megdőlt a hazugság világrekordja. Eddig Pinokkió vitte a pálmát, de mától kezdve a dobogó legfelső fokára Pöffeteg, a kormány feje állhat! Éljen, éljen, éljen!

Csodák márpedig vannak!

Emberek! Csoda történt! A Kuka megszólalt!

Seholsincsországi abszurd

 Édes Istenem! De komolyan, most akkor mi van? Ez lenne a demokrácia, és sajtószabadság?

Népszabadság, 2010.12.15. 

"A magyar Miniszterelnökség sajtóosztálya a héten megüzente lapunk londoni tudósítójának: ne fáradjon, ne is próbáljon bejutni a Downing Streetre, ahol David Cameron brit miniszterelnök tegnap fogadta Orbán Viktort. Tudósítónknak felesleges odamennie, úgysem nyilatkozik neki a magyar miniszterelnök, csak a Hír TV-nek és a TV2-nek - fűzték hozzá.

Lapunk kérdésére a hivatal egy munkatársnője azzal védekezett: „elintézték", hogy az MTI jelen legyen, vegyük át bátran a hírügynökség jelentését. Lapunk azonban ragaszkodott volna saját tudósítója jelenlétéhez, lévén egy közpénzből fizetett kormányfő külföldi útjai, különösen a soros uniós elnökség küszöbén, közérdeklődésre tarthatnak számot. Miután ezt nem tették lehetővé, Orbán Viktor miniszterelnök londoni megbeszéléseiről sajnos nem áll módunkban beszámolni."

"...................................................................................................................................................................

Az Ezüsthajó megbízatásainak jelentős részét Orbán Viktor miniszterelnök és a kormánytagok politikai tevékenységének dokumentálása tette ki. A vizsgált időszakban a cég 296 filmet, valamint fotókat készített, amelyért 469,5 millió forintot kapott. A céget megillette 30 millió forint készenléti díj is, amit azt követően is utalt az OK, hogy az Állami Számvevőszék indokolatlannak találta a kifizetést.

Különösen indokolatlan volt a "rendelkezésre állás" megfizetése a sydneyi olimpia alatt, amikor a stáb csaknem két hétig Ausztráliában tartózkodott. A KEHI a véletlenszerűen kiválasztott huszonkét Ezüsthajó-film költségvetését három szakértővel vizsgáltatta meg. Az általuk tett legfontosabb megállapítások: a felvételekre kötött eseti szerződések, valamint az ezek költségvetését tartalmazó mellékletek elnagyoltak, a vállalkozó számára egyoldalúan kedvezőek.

Megállapításuk szerint a nyersanyagár, az utómunkák, a produkciós költségek túltervezettek, esetenként felszámították ugyan őket, miközben munkavégzés nem történt. Az eseti szerződésekhez csatolt költségvetésekben szereplő árakat az OK nem vizsgálta meg, a jóváhagyások is elmaradtak. A filmek elkészültét és átvételét tartalmazó teljesítésigazolások formálisak, egymondatosak.

A szakvélemények szerint a szerződés szerinti feladatot csak részben teljesítette a vállalkozó, ennek ellenére az OK részéről a teljesítések igazolását korlátozás nélkül aláírták, és kezdeményezték a kifizetést. (Információink szerint a Miniszterelnöki Hivatalban Stumpf István volt kancelláriaminiszternek, Bártfai Béla volt közigazgatási államtitkárnak, Borókai Gábor volt kormányszóvivőnek és Tóth István Zoltánnak, az OK vezetőjének volt aláírási joga az országimázs ügyeiben.)Volt olyan kazetta, amely a címétől eltérő felvételeket tartalmazott. A jelentés gyanítja: a filmeket megtekintés nélkül vették át. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az Országimázs Központ 2000-ben kiegyenlítette kilenc, valójában el sem készült film számláját is. Igaz, ezt az összeget - kamat nélkül - a következő évben visszafizették. 

....................................................................................................................................................................."

Fenti idézet a  ma.hu oldalról származik, egy 2002.10.16-ai Népszabadság írásra hivatkozik. A teljes anyagot elolvashatod, ha ide kattintasz.

Szende töprengései, avagy egy törpe mélázása

Én csak egy törpe vagyok, nincsenek nagyra törő vágyaim, nem tartozom azok közé, akik folyton hőbörögnek. Sajnos a törpéknek - így nekem is - fejméretüknél fogva alapvetően kicsi az agyuk, különben nem férne be oda, ahová való. Őszintén szólva nincs is nagy szükségem rá, hiszen megszoktam, hogy mindíg mások gondolkodtak helyettem. 

Például Tudor, akinek szintén kicsi az agya, de ki tudja miért, neki valahogy minden olyan egyszerű. Azért higgyétek el, igyekszem megérteni a körülöttem zajló eseményeket, de valahogy nem jön össze. 

Olvasom a sajtót, nézem a híradókat, hallgatom a rádió információs műsorait, és a politikai elemzők minden szavát úgy szívom magamba, mint  kisded az anyatejet. Mégsem értem, mi folyik itt?

Hogy van az, hogy minden választás után elsődleges annak eldöntése, hogy a képviselők tiszteletdíja hány százalékkal emelkedjen?

Hogy létezik, hogy bármilyen színű a hatalom, körülötte rögtön megjelennek a szakértők és referensek, akik talicskával hordják ki a megbízási díjat olyan munkák elvégzéséért, amit elméletileg az alkalmazottak is megcsinálhatnának?

Miért nem vetnek véget az új rezsim vezetői annak a gyakorlatnak, amit ellenzékből hangosan kritizáltak, és jó erkölcsbe ütközőnek kiáltottak ki? Nevezetesen arról beszélek, hogy valahogy nekik mindíg jut a jó munkájukért kiemelkedő díjazás. Akkor is, ha a beosztott dolgozók karácsony előtt még a számláikat sem tudják kifizetni abból a gyalázatosan alacsony munkabérből, amit odalöknek nekik "örülj, hogy van munkád!" megjegyzéssel. 

Hogy lehet az, hogy egy fenékkel három-négy lovat is megülnek, és persze ezért három-négy helyről tisztességes fizetést kapnak, hogy ne lehessen őket korrumpálni? Soha nem fogom megérteni, hogy lehet egy ember annyira okos, ügyes, és rátermett, hogy minden rábízott feladatát száz százalékosan teljesíti. Ha megérteném, nem én lennék Kuka, a csökött agyú kis törpe, aki helyett mindíg más gondolkodik, és más mondja meg, hogy mit gondoljon. Őszintén szólva, sokszor álmodoztam arról, hogy valaki már végre engem is megpróbálhatna korrumpálni, mert a három-négy ló alattam is üget, de én csak egy fizetést kapok. 

Ha ugyan fizetésnek lehet nevezni azt a szánalmas összeget, ami a számlámra kerül harmadikán, és még aznap el is fogy. Persze anélkül, hogy megvenném belőle a bérletet, vagy futná belőle az összes kötelezettségem kifizetésére.

Jövőre még ennél is kevesebb marad a zsebemben, a főnökség pedig még többet kaszál, mint eddig. Rohadt együtt érzően meghallgatják majd a sopánkodásomat, és ezzel a maguk részéről letudták a szolidaritás napi adagját. Ígérnek valamit, amit másnapra elfelejtenek, vagy egyszerűen letagadják. 

Én pedig továbbra is kölcsönkérek majd, hogy kifizessem, amit kell, és töröm a fejemet, hogy miből adom vissza a kölcsönt. És ez így megy napról napra, hétről hétre, évről évre. 

Azt mondják, a törpék sokáig élnek. De az senkit sem érdekel, hogy miből, és hogyan.

Mesék Seholsincsországból VI. - Harc a bürokrácia ellen

Kedves gyerekek! Seholsincsország hideg, téli napra ébredt. 

A földeket a sok lehullott csapadék miatt belvíz borítja, komoly gondokat okozva ezzel a nép által szeretett kormánynak. A zemberekről azonban nem sok szó esik. Hogy velük mi lesz, ha elviszi a házukat a víz? A tél kellős közepén, a karácsonyi ünnepek előtt vajon hogy érzik magukat azok, akik otthonukat veszíthetik el? Nem, erre a kérdésre nem kell válaszolnotok. Soha ne tudjátok meg, milyen érzés lehet! Azért hoztam szóba ezt a problémát, mert nagyon szomorúnak tartom, hogy a nemzet miniszterelnökétől és kormányától mindössze annyi telik, hogy kifejezze sajnálkozását, és azonnal elkezdje keresni azt a hazaárulót, aki ráküldte saját nemzetére a talajvizet. Szánalmas, hogy csak a szájuk jár, de a cselekvésben egyáltalán nem remekelnek. 

Történt néhány hónapja, hogy egy gonosz tőkés tulajdonában lévő gyárban átszakadt egy gát, amely a gyártás során keletkező vörös iszap kiömlésének megakadályozására szolgált. A mérgező anyag elárasztotta a szomszédságában lévő településeket, több ember halálát és még többek sérülését okozta. Lakhatatlanná tette otthonaikat, és mindent, amijük csak volt megsemmisített. A leleményes kormány ahelyett, hogy a zembereket azonnal otthonhoz segítette volna, sürgősen államosította a gonosz tőkés gyárát, zárolta a magánvagyonát, vészhelyzetet hirdetett és elkezdte felbecsültetni a lakóingatlanokban keletkezett károkat. Továbbá létrehozott egy alapot, amelybe maga Pöffeteg kezdett pénzt tarhálni megható, ámbár abszolúte hiteltelen módon. Viszonylag rövid idő alatt eredménnyel járt a tarhálás, mert két hónap alatt több, mint egymilliárd-kétszázmillió seholsincs forint jött össze a károsultak javára. Nyilván fialtatni akarják, - a nemzet kormánya ugyanis nem tőzsdézi el a reábízott pénzt - ezért alaposan ráültek. Úgy tűnik nem akar kikelni a hozam, mert úgy hallgatnak a témáról, mint szar a gazban. Mivel Pöffeteg kormánya nem szerénységéről híres, nehéz elképzelni, hogy suttyomban már megoldották a vörös iszap sújtotta területeken élő emberek lakhatási problémáit. Ha így lenne, már az egekig magasztalták volna magukat (mondja már meg nekik valaki úgy mellesleg, hogy az öndicséret baromi büdös!).
 

Száz szónak is egy a vége: bizony nagyon nem szeretnék sem az ipari katasztrófa, sem a természeti csapás(ok) által sújtott területek lakói közé tartozni. A Pöffeteg kormány eddigi ténykedése alapján egyetlen dologban mindenki biztos lehet:  a kormány által oly sokszor emlegetett nép, a zemberek ügyei a Terrorelhárító Központi Tébolyda, a Nemzeti Hivatalokat Kitaláló Hivatal és a Nemzeti  Antidemokratikus Törvényeket Előkészítő Hivatal valamint a Sóhivatal Hivatal létrehozása után kerülnek majd sorra. Ha ugyan egyáltalán, mivel nem tudhatjuk, hogy a tervekben hány darab hivatal létrehozása szerepel.

De ez ne vegye el a kedveteket, és semmiképp se adjátok fel a csüggedést! Szép álmokat nektek!

Mesék Seholsincsországból V. - A Földönfutók Társaságának petíciója

Petíció kezdeményezője: Seholsincsországi Földönfutók Társasága,  
Petíció címzettje:Seholsincsország  Kormánya

Kezdeményező: Seholsincsországi Földönfutók Társasága
Várt aláírások száma: 10.000
Indítás időpontja: 2010. december 10.
Petíció lezárásának tervezett időpontja: 2010. december 31.

Petíció

Mi, ezen petíció aláírói tiltakozásunkat fejezzük ki a Seholsincsország mindenkori, de leginkább éppen regnáló kormányának érzéketlensége ellen, amit a területén élő lakosság jövedelmi viszonyaiban mutatkozó súlyos különbségekkel szemben tanúsít. Követeljük Seholsincsország Kormányától, hogy a területén élő, és adót fizető, elszegényedett állampolgárok millió és a közpénzből fizetett állami  és önkormányzati vezetők, parlamenti és önkormányzati képviselők, állami vállalatok vezetőinek jövedelmi viszonyai között hosszú évek alatt kialakult elviselhetetlen különbségeket azonnali törvényalkotással számolja fel.

Véleményünk szerint a Kormányzat a 2011. évre megalkotott adótörvényekkel a szegény sorban élőket  teljes nyomorba és reménytelenségbe taszítja, míg magas jövedelmű, közpénzből fizetett alkalmazottait  még gazdagabbá teszi, fokozva ezzel az egyébként is meglévő különbségeket.  A seholsincsországi adótörvények súlyosan korlátozzák, illetve ellehetetlenítik az emberi méltósághoz fűződő jogok érvényesülését, hiszen a magas jövedelműeknek nyújtott adókedvezményeket a lecsúszott rétegekkel fizettetik meg.

Követeljük továbbá a Kormánytól, hogy minden lehetséges lépést tegyen meg a törvény mielőbbi visszavonásáért, és  egy új törvény megalkotásáért, amely pozitív diszkrimináció által emeli fel az anyagi ellehetetlenülésbe sodort széles társadalmi rétegeket, továbbá a jövőben folyamatosan kísérje figyelemmel az ország területén élő seholsincsországi állampolgárok helyzetét, akiknek választaniuk kell,  hogy éhen haljanak, vagy megfagyjanak inkább, miközben a jómódúak egyre gazdagabbak lesznek.

A petíció részeként javasoljuk:
az új törvény 5 évre visszamenőlegesen, 98 %-os adóteherrel sújtsa az állami és önkormányzati közép és felső vezetők, országgyűlési és önkormányzati képviselők ezidáig felvett tiszteletdíját, az állami cégek vezetőinek bérét, valamint költségtérítését.  Zárolják  bankszámláikat, ingatlanaikat és nagy értékű vagyontárgyaikat, valamint közvetlen hozzátartozóik vagyonát ugyanezen kritériumoknak megfelelően.  Esetleges offshore cégbe menekített vagyonukat, részvényeiket, vállalkozásban lévő vagyonukat véglegesen el kell kobozni. Mivel ennyi pénzt keresni a jó erkölcsbe ütköző dolog, halmazati büntetésként egy éven át kizárólag annyi jövedelmet kapjanak, amennyi a Földönfutók átlagos jövedelme a törvény alkotás megkezdésének időpontjában. A törvény hatályba lépését követő egy éven belül éljenek meg a felsorolt hölgyek és utak annyiból, amennyiből eddig a Földönfutók éltek (tengődtek). A tőlük így beszedett összeget osszák szét a Földönfutók között úgy, hogy ebből azonos jövedelmek alakuljanak ki. Ha az így kialakult jövedelem nem éri el a vállalkozásoknál érvényes átlagbért, úgy a Seholsincsország Nemzeti Bankja azonnali hatállyal utalja át az ehhez szükséges összeget olyan módon, ahogyan a Médiatanácsra vonatkozó törvény előírja.
Amennyiben az előzetesen becsült egy év nem elegendő a Földönfutók felzárkóztatására, a szigorításokat a szükséges időtartamra ki kell terjeszteni.

Leszögezzük, hogy célunk nem a Földönfutók táborának növelése, hanem a Társaság tagjainak felzárkóztatása a zemberek életszínvonalára.

Seholsincsországi Földönfutók Társasága

Tízezer aláírás – tízezer lépés a Földönfutók felzárkóztatásáért
Tegyen meg ebből Ön is egyet!

*Kérjük, csak egyszer írja alá!

Mesék Seholsincsországból IV. - Nemzeti Törvénygyár

Na, megjöttem! Hol is tartottunk? Ja igen. Nemzeti Törvénygyár.
 

Lássuk csak! 

A fülkeforradalmat követően Seholsincsország köztársasági elnöke - tudod, akit Pöffeteg és pártja fondorlatos módon segített hozzá az Elnöki Palota bársonyszékéhez - kormányakítással bízta meg emberét. 

Aki ezen egy cseppet sem lepődött meg, mivel már 8 éve készülődött a hatalom visszaszerzésére. A zemberek tudták, hogy fiókja dugig van jobbnál jobb törvényjavaslatokkal, amelyekkel sitty-sutty kirántja az országot a világválság - de főként a Lagymatag kormány tehetségtelensége - által okozott gödörből. Kormányának megalakulása után szinte azonnal nyilvánvalóvá tette, hogy nem csak egymillió munkahelyre van szükség, hanem egymillió gyerek születésére is. A munkahelyekkel ugyan van egy kis probléma, de a gyerekcsinálás véleményem szerint sem okozhat túl nagy problémát, legalábbis a technológiát tekintve. 

Ha engem kérdezel, a munkahelyteremtéshez szükséges némi átgondoltság, diplomáciai érzék, na és persze pénz. Sajnos Seholsincsország a felsorolt összetevők közül egyetlen egyben sem bővelkedik, ezért a nép kénytelen Pöffeteg akaratának erejében hinni. Eme erős akarat első jelei a magánnyugdíjpénztári befizetések állami kasszába való átterelésében nyilvánulnak meg a legplasztikusabban. Erről már nagyon sokan, és nagyon sokat beszéltek, - ámbár nem eleget, mert a zemberek még mindíg nem fogták fel, hogy döntésükkel nem csak a jövőbeli nyugdíjuk sorsáról döntenek - ezért én most kihagyom a mesémből ezt a részt. Inkább azzal folytatom, amiről még viszonylag kevés szó esett. Mégpedig arról, hogy mi lesz, ha egyszerre csak az asszonyok - a csábító adókedvezmények reményében - úgy döntenek, hogy három gyerek szüléséig meg sem állnak? Hogyan fér bele a sok száz milliárdra rúgó gyed, és gyes a büdzsébe? Miből fizeti ki Seholsincsország azoknak a főállású anyáknak a juttatásait, akik esetleg az otthon maradás mellett döntenek? Mondjuk mi más mellett dönthetnének, ha nincs munkalehetőség, ezért ha akarnának se tudnának elhelyezkedni? Lényeg a lényeg. A sok-sok megszülető csemetét fel is kéne nevelni, ugyebár. Seholsincsország szeretett vezetői milliószor kinyilatkoztatták, hogy az államnak támogatnia kell a családokat. Ezzel persze nincs is semmi gond egészen addig, míg az állam a saját pénzét osztogatja - mondjuk a saját farkával veri a csalánt. De tudomásom szerint az államnak nincsen egy huncut vasa sem. Az állam pénze az állampolgárok adóforintjaiból jön össze. Méghozzá a gyermektelen, vagy gyerekeit már felnevelt adófizető állampolgárok befizetéseiből (hiszen a jelenlegi szabályok szerint minél kevesebb fizetése és/vagy gyereke van egy embernek, annál több adót fizet). 

Vajon róluk hány bőrt tud lenyúzni még a rátermett, találékony, ámbár igen szemfényvesztő Pöffeteg-kormány? Ha ti is kíváncsiak vagytok a válaszra, olvassátok el a következő meséket is! Ami azt illeti, előre mondom: Seholsincsország felett egyre sötétebb felhők gyülekeznek. Így aztán valószínűleg  egyre több mesém súrolja majd a tizennyolc-karikás horror határát.  

Most pedig bújjatok szépen a takaró alá, és foglaljátok el magatokat valamivel. Utána szép álmokat!

Mesék Seholsincsországból III. - A kolbászból font kerítés

Ott hagytam abba a mesét, hogy Pöffeteg nagyon örült a fekete ruhások örökös cirkuszainak, mert megkönnyítették a dolgát a Lagymatag kormány meggyengítésében. Nehogy azt higgyétek, hogy ő és csicskásai tétlenül nézték a dolgok menetét! Dehogy! 

Minden alkalmat megragadtak arra, hogy szapulják ellenfelüket. Az összes nemzeti tévé és rádió csatornához bejelentkeztek, és a legkisebb falvakban is agitáltak a kormány ellen, és ne hanyagoljuk el azt a tényt sem, hogy ebből a hakniból elég jól megéltek. 

A néphez intézett szónoklataikban kötelezően benne foglaltattak olyan szavak, mint  hazug,  tolvaj, vagy  szánalmas (na még jó, hogy az ellenfeleikről beszéltek ilyen kulturált hangon, nehogy már félreértsétek!). Szóval annyiszor mondták el ezeket a kifejezéseket, hogy a zemberek lassan elhitték, hogy ez az igazság (pedig még a kiscsoportosok is tudják, hogy az igazság odaát van - ha....ha... ha...).  Annyira szarul élt Seholsincsország népe, hogy a zemberek felelősöket akartak, és muszáj volt gyűlölniük valakit, (különben megrohad bennük a düh, ami nem egészséges) 

Pöffeteg pedig megígérte, hogy amennyiben kormányra segítik őt, tálcán nyújtja át nekik Böszme fejét. Beépített embereik közben tették a dolgukat, mint az ész nélküli gépek. A hivatalokból, ügyészségről, önkormányzatoktól dokumentumok kerültek ki az utcákra, amelyeket a símogató, seholsincs szellők csodálatos módon véletlenül egytől egyig befújtak különböző médiumok postaládájába. Ezek pedig természetesen - hazafias kötelességük (félre)értelmében - azon nyomban telekürtölték az országot a bennük talált információkkal. Mivel meg kellett élniük valamiből, piszkosul nem érdekelte őket a papírok valóságtartalma. Tudták, hogy Pöffeteg nem kispályás, és nem lesz hálátlan, ha a forradalom előkészítésében tevékenyen részt vesznek. Így aztán nem is gondolkodtak olyan dolgokon, mint korrektség, becsület, tisztesség. Mentségükre szolgáljon, hogy több okból sem gondolkodhattak el ezeken a fogalmakon. Először is agy nélkül nehezen megy a gondolkodás. Másodszor nem igazán ismerték ezen szavak jelentését, mivel ezekkel a tulajdonsággal nem rendelkeztek. Szóval ilyen légkörben teltek-múltak az évek, és Seholsincsország lakói lassan elfeledkeztek Pöffeteg első kormányzásának aljasságáról, nagyképűségéről, hazugságairól. 

Szemük előtt a füstölt kolbászból készült kerítés lebegett, aminek alkotóelemeit - a kolbászokat - maga Pöffeteg töltötte meg a seholsincsi gazdák kiváló, hazai alapanyagával. Minden kolbászon Seholsincsország nemzeti címere, a bőrfoci díszelgett, ezzel is melengetve a zemberek lelkét, és táplálva hazafias érzelmeiket.

Kedves gyerekek!  Most, hogy megismertétek Seholsincsország győztes vezéreinek történetét, visszatérünk a  - fülkeforradalomban utánozhatatlan és verhetetlen - világszerte megcsodált Pöffeteg-kormány mindennapjaihoz, valamint bepillantuk a Nemzeti Törvénygyárba, hogy - tudjátok, ezt a helyet régebben Országgyűlésnek nevezték, ám ez a név nem tükrözte eléggé a forradalommal kialakult új helyzetet - kilessük kulisszatitkait. 

Aludjatok jól, - ha tudtok - és ne feledjétek, hamarosan visszajövök!

Offshore takarodj!

Hol késik az adóparadicsomok felszámolásáról szóló törvény? Miért nem hozzák haza a százmilliárdokat? Mindenki, és méghozzá most!

Wikipédia

Az offshore angol kifejezés szó szerinti jelentése: parton túli, parton kívüli. Azon vállalatok tartoznak ebbe a kategóriába, melyek a cégbejegyzés országában nem folytatnak tevékenységet. Sok ország, így köztük Magyarország is lehetőséget biztosít vállalatoknak, hogy kedvezményes adókban részesüljenek, ha ott nem végeznek tevékenységet. Az offshore műveleteket általában adóoptimalizálásra használják, de egyre nagyobb szerepet kap más pénzügyi tevékenységek során, valamint a nemzetközi kereskedelemben és az e-kereskedelemben is.

Az adóparadicsom helyszíneken bejegyzett offshore vállalatok esetében társasági adó egyáltalán nincs, a vállalatoknak csak egy nagyon alacsony fix összegű adót kell fizetniük évente.

A cégekre a cégbejegyzés helyszínétől függően vonatkozik beszámolási vagy közzétételi kötelezettség a tulajdonossal, igazgatókkal és a gazdálkodással kapcsolatban, de jellemzően a kötelező adómérték csökkenésével fogynak ezek a kötelezettségek is. Az európai helyszínek általában valamilyen alapfokú könyvelést, letétet, igazgatótanácsot, számlavezetést, eredményességi jelentéseket, stb. megkövetelnek.

Az offshore tevékenység az adott helyszíneken zömmel ugyanolyan szabályozott jogterület, mint a cégjog más területei. Alapvetően az angolszász jog talaján alakult ki (a római jogon alapuló jogrendű országok ezt a gyakorlatot kevésbé ismerik, jellemző kivétel Liechtenstein, ahol ismert a profitábilis (nyereséges) alapítvány vö. Stiftung fogalma is). Az offshore tevékenység azért alakult ki, mert az angol királynő adómentességet adott a Csatorna-szigeteknek (Guernsey, Jersey, Man-sziget) cserébe védelmi erőfeszítéseikért. Az uralkodói adómentességet gyorsan felhasználták a pénzintézetek.

Az illetékességi területek jogalkotása modern és naprakész, ami a lehető legnagyobb jogi szabadságot és diszkréciót biztosítja a tulajdonosok számára, a pontos jogi környezet viszont országonként eltérő.

Az Európai Unió mint minden magas adóval és komoly államaparátussal rendelkező ország vagy régió az adóelkerülést és az offshore cégekkel való visszaélést károsnak tartja, és igyekszik kiküszöbölni.

Offshore cégek alapítása és működtetése, bármilyen más cégformához hasonlóan nem jogellenes.

Mesék Seholsincsországból II. - Pöffeteg visszatér

Kedves gyerekek! 

Ma este Seholsincsország újdonsült vezetőiről mesélek nektek. Ti még nagyon fiatalok vagytok, így nem emlékezhettek arra, hogy a győztesek nagytudású vezére egyszer már kormányozta  Seholsincsországot. 

Bizony, ti akkor még csak hátulgombolósak voltatok, és kisebb gondotok is nagyobb volt annál, hogy a politikával foglalkozzatok. Bölcs szüleitek azonban bizony nem nagyon kedvelték a fiatal miniszterelnököcskét! Nem kedvelték, mert  nagyképű, arrogáns, pimasz természetén nem tudott uralkodni. 

Társaival együtt szétloptak mindent, ami az Üveghegyen innen a kezük ügyébe került, és körmönfont módon úgy intézték, hogy erre soha ne derülhessen fény. Hogyan csinálták? - kérdezheted, és minden okod megvan rá, bár sajnos nagyon egyszerű a válasz. 

A fiatal miniszterelnök,  - akinek Pöffeteg a becsületes neve ( a rossz hírem az, hogy csak a neve becsületes) - első országlása idején minden hivatalba beültette a saját embereit. Megszállták az ügyészséget, a Jegybankot és fondorlatos módon a saját köztársasági elnökjelöltjüket segítették pozícióba. Ennek az lett a következménye, hogy - bár ők mindent megtettek, hogy több cikluson át hatalmon maradjanak - amikor megbuktak, embereik tovább szolgálták érdekeiket az előbb említett fontos beosztásokban. 

A helyükbe került szerencsétlen népség, - tutyi-mutyi viselkedésük miatt Seholsincsország népe egyszerűen Lagymatagoknak keresztelte el őket -  csak nézett, mint Rozi a moziban, hogy mi folyik itt? Mivel kénytelenek voltak a népnek minden jó ígérni, hogy Pöffeteg kormányát leválthassák, durván elszámították magukat. Megállapították, hogy  nem áll jól a szénájuk, - ami közelebbről a költségvetést jelenti -  és ráadásul teljesíteni akarták ígéreteiket is. Ettől persze a Pöffeteg kormány által lerabolt ország végképp a padlóra került. 

Mindennek tetejébe a jegybank beépített elnöke folyamatosan olyan magasságokban tartotta az alapkamatot, hogy az államadósságba csak úgy nyekkent szerencsétlen ország. A főügyész leállította a nyomozást a Pöffeteg kormány gazdasági disznóságaival kapcsolatban, az államfő pedig nyíltan Pöffeteg utódai ellen nyilatkozgatott, és osztotta az észt. Lagymatagéknak volt egy vezére, akit a nép Böszmének hívott. Ezt a nevet akkor kapta, amikor övéi között szenvedélyes beszédet tartott a sok hazugságról, amivel Seholsincsország lakosságát hosszú évek óta eteti az éppen aktuális vezérkar. 

Böszme ilyeténképpen szólt a titkos frakcióülés résztvevőihez: hazudtunk reggel, hazudtunk este, hazudtunk éjjel-nappal. Na ebből elég, mától kezdve mindent el kell mondanunk, és őszintén fel kell tárnunk a bajokat! 

Igen ám, de volt egy áruló a csoportban, aki - valószínűleg MP4-re vette fel - kijuttatott egy felvételt az egyik tévéhez, amelyik valójában Pöffeteg híve volt, és ezt minden óvodás tudta Seholsincsországban. Ettől a perctől kezdve Böszme  "hazudós" mondata folyt még a csapból is Seholsincsország-szerte. Az emberek elégedetlenkedni kezdtek, mert Lagymatagék kénytelenek voltak bizonyos megszorításokat végrehajtani, hogy az államháztartás egyensúlyát helyreállítsák. 

A nép zúgolódni kezdett, és hamarosan feltűntek közöttük eddig ismeretlen ábrázatú, kopaszra nyírt, fekete ruhába öltözött idegenek, akik eleinte csak a fülükbe suttogtak mindenféle dolgokat. Amikor a népek elkezdtek rájuk figyelni, a fekete ruhások felbátorodtak, és hangosan üvöltözve követelték, hogy Lagymatagék takarodjanak, majd ők megoldják a mindennapok problémáit. Hamarosan egyre többen és többen követték őket, Lagymatagék hiába figyelmeztettek mindenkit a veszélyekre, semmi sem használt. Pöffeteg a tenyerét dörgölte, és titokban azért fohászkodott, hogy a fekete ruhás csürhe minél nagyobb galibát okozzon, hiszen ezzel meggyengül az egyébként is Lagymatag hatalom. 

Akkor pedig eljön az ő ideje újra, és ismét elhúzhatja a zemberek előtt a mézes madzagot.

Így is lett. Elővette a tarisznyájából a régi lemezeket, és éjt nappallá téve hallgatta, hogy milyen trükkökkel lehet beetetni a népet, ezen kívül folyton folyvást népszavazást rendeztetett. A kinyilatkoztatásait minden udvaronca köteles volt kívülről megtanulni, mégpedig úgy, hogy álmából felébredve is el tudja mondani. Pöffeteg még egy nagyon fontos dolgot megkövetelt a csicskásaitól. Ez pedig az volt, hogy a tanult szöveget folyamatosan mormolva, hosszú perceken keresztül, levegővétel nélkül mondják fel. Ne hagyják magukat megzavarni holmi riporteri kérdésektől, mert abból még jó soha nem származott.  A fiúk pedig jól megtanulták a leckét.
 

De erről majd legközelebb mesélek nektek. Most aludjatok jól, és álmodjatok rémeket, ahogy a bölcs mondás tartja: mert ti megérdemlitek!

Mesék Seholsincsországból I.

Kedves gyerekek!

Ahogy már megszokhattátok tőlem, szívesen mesélek nektek, hogy esténként hamar elaludjatok.

Vagy azért, mert olyan szép a mese, hogy eláraszt benneteket a nyugalom, vagy azért, - és az esetek nagyobb részében sajnos inkább erről van szó - mert a hallottaktól olyan idegesek lesztek, hogy inkább álomba menekültök, és addig míg alszotok, legalább nem kell gondolkodnotok a dolgokon. 

Hiába minden! A téma az utcán hever a kutyakaki és a használt rágó mellett, úgy hogy nehéz lenne úgy tenni, mintha minden csupa madárfütty és szivárvány lenne. Arról nem beszélve, hogy természetemnél fogva a realitás talaján állok, tehát ha nem érdekel benneteket a valóság, akkor inkább nézzétek a JimJam tévé műsorát, vagy valami könnyes-nyálas-romantikus filmet Braziliából.

Első mesémben bemutatom nektek Seholsincsországot, ami egy képzeletbeli ország, ahogy a neve is mutatja.
Seholsincs országban dolgos-szorgos emberek milliói éldegéltek többé-kevésbé a létminimum fölött, vagy valamivel alatta, de elérhetetlen távolságra az emberi méltósághoz szükséges anyagi feltételektől.  Ez így ment már jó ideje Seholsincsországban, ezért a szorgos-dolgos emberek már piszkosul unták a banánt. Eljárkáltak mindenféle gyűlésekre, és együtt harcoltak vezetőik ellen, akikkel egyáltalán nem voltak megelégedve. 

Újdonsült társaik között jól érezték magukat, és itták szavaikat, hiszen csupa szépet, és jót ígértek nekik. Együtt harsogták a jelszavakat, és együtt jutottak arra döntésre, hogy a tolvajokat - akik miatt koldusbotra jutottak - rács mögé dugják, hogy soha többé ne tudjanak lopni a közösen megszerzett javakból, és hogy végre nekik is több maradjon a fizetésükből a számlájukon.

 A zemberek - mert akkor már így hívták őket - tehát elhatározták, hogy jól elzavarják sok éve uralkodó vezetőiket, és helyettük egy becsületes, igazmondó csapatot küldenek Seholsincsország képviselőházába, akik majd kizárólag az ő érdekükben tevékenykednek.
El is érkezett a választás napja, és a tömeg győzedelmeskedett a zsarnokok felett, akik már aznap este elkezdtek rettegni, hogy jaj-jaj, most mi lesz?

Aztán hamarosan közhírré tétetett, hogy Seholsincs országban igazából forradalom zajlott, de nem is akármilyen ám! Hanem fülkeforradalom, amelynek csodájára járt az egész világ. Ilyet még senki sem hallott az Óperencián innen és túl! Még az Üveghegyeken túl is csak ámultak és bámultak a népek, hogy na még ilyet!
Aztán teltek múltak a napok, és a zemberek végre meglelték régen áhított nyugalmukat. Azt vették észre, hogy még a nap is máshogy süt, mint a forradalmat megelőző időkben (azt az apróságot meg igazán elhanyagolhatónak találták, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem süt a nap, sőt, egyfolytában undok, esős az idő, és befagy a seggük a hidegben) . 

Csak élvezték a győzelmet, és mámorosan itták az új vezérek minden egyes szavát. Hamarosan észrevették, hogy körülöttük csendesebbek lettek a többiek. Nem morgott senki hangosan a buszon, hogy a rohadt életbe, már megint felemelték a benzin árát a büdös kommunisták! Gyanakodni kezdtek, vajon mi lehet ennek az oka, hiszen a benzin ára ugyanúgy emelkedett, mint a forradalom előtt, de elhessegették maguktól a kételyeket.
Gyanakvásuknál sokkal nagyobb volt afölötti örömük, hogy végre a megfelelő embereket segítették a hatalomba, akik majd megmutatják, hogyan is lesz kolbászból a kerítés. Azóta is minden nap ezzel az édes gondolattal hajtják álomra a fejüket, ajkukon pedig szelíd mosoly játszik.

Aludjatok ti is, álmodjatok szépeket. Hamarosan visszajövök, és folytatom a mesét Seholsincsország csodálatos, ámbár kissé együgyű lakóiról, a zemberekről.

Védelem II.

Lássuk csak még egyszer. Gondolkodtam még egy picikét erről az egész nyugdíjjárulék buliról.

A fidesz megvédi a magánnyugdíjpénztárakat - hangzott a mára kormányra került legnagyobb jobboldali párt választási kampányának egyik mondata.

Azóta kiderült, - legalábbis számomra - hogy ez a mondat a maga idejében nagyon is helytálló volt, és most már értem a lényegét is. Ugyanis ez sem többet, sem kevesebbet nem jelentett akkoriban, mint hogy a fidesz megvédi az eddig befizetett pénzeket az emeszpétől. Nehogymá' ellopják, mert akkor nekik nem lesz mit lenyúlni...
 

A választók azt akarták, hogy orbán pártja - többek közt - igenis védje meg a pénztárakat. Ezt onnan tudom, hogy 2/3-os többséggel ücsörögnek a képviselőik a Parlamentben, és bőszen védelmeznek mindent. Igaz ugyan, hogy most már nem az emeszpétől, - ők egyelőre a kispadon csücsülnek, és általam belátható időn belül nem rúgnak labdába - hanem maguktól a pénztáraktól kell megvédeniük a zembereket. 

 

A legheroikusabb küzdelmet a járulékok védelmében Gabriella, a Nyugdíj Védelmi Megbízott - nevezzük ezután az egyszerűség kedvéért a nyugdíjak védőszentjének - vívja a külföldi karvalytőke és az ellenzék képviselőivel szemben. Teszi ezt az istenadta nép nevében, hisz a tömegek ezért csináltak tavasszal fülkeforradalmat. Vagy nem? 

A nyugdíjak védőszentje valószínűleg komoly problémákkal néz majd szembe, amikor maga is nyugdíjba vonul. Hosszú évek megfeszített munkájának gyümölcsén kívül - ami egy 1200 nm-es lakóház és egy raktár-üzlethelyiség Pest megyében, egy kis üdülő, valamint pár tízezer négyzetméteres termőföld Abádszalókon - mindösszesen havi bruttó 80.000 Ft-os jövedelemhez jut. Ebből aztán nem sok nyugdíjjárulékot tud befizetni a közösbe, és nagyon karcsú nyugdíjra számíthat, ha nem történik valami csoda! Ha ezt a befizetését most kezdik el egyéni számlán nyilvántartani, - az idő rövidségére, és a jövedelem csekély összegére való tekintettel - szegény képviselőasszony mehet az ingyenkonyhára vénségére - mert afelől nincs kétségem, hogy ő is megöregszik, minden smink ellenére -.
 

Abből a havi bruttó 80.000  Ft-ból, ami a vagyonbevallásában szerepel, még a fűtést sem tudja kifizetni szerencsétlen. Azon filózok, nem kéne e gyűjtést szervezni neki a szolidaritás jegyében, mondjuk a Nemzeti Összefogás a Nyugdíjak Védőszentjéért nevű közalapítvány létrehozásával? 

 

Mindenki küldhetne egy smt-t, aki úgy érzi, hogy nélkülözni tudja azt a néhány száz forintot.

Védelem

Mindenképpen megvédik a nyugdíjadra eddig befizetett járulékok összegét a nem elhanyagolható hozamaival együtt.

Erőnek erejével megvédik tőled a saját pénzedet. Persze lehet gyártani ehhez az akcióhoz mindenféle magyarázatot, de ettől még a lopás az lopás.

Jelentem, tisztelt kormányzat, hogy az önök érvelésében valami rohadtul hibádzik! 

Állítólag válság van. Ha ez igaz, akkor tessenek ezt a büdös, rohadt válságot kezelni! Talán nem azzal kellene az időt tölteni, hogy sürgős tempóban szétbarmolják azokat az intézményeket, amelyek biztosítják - valamelyest - a demokrácia érvényesülését. Azért csak valamelyest, mert önök, t. hölgyek és urak a kormányzati oldalon voltak szívesek ezekbe az intézményekbe már előző országlásuk idején beépíteni a téglákat. 

Tessenek kérem végre létrehozni azt a durván nyolcvanezer darab munkahelyet, amit erre az évre bevállaltak. Mert mint tudjuk, az önök tiszteletre méltó főnöke nem ígéretet tett, hanem vállalást. Bár, ami azt illeti ez a dolog lényegét tekintve tök mindegy. Hol vannak a munkahelyek?

Tessenek végre azzal foglalkozni, amiért önöket odaküldte az oly gyakran emlegetett nép! Mert nagyon valószínű, hogy nem azért szavaztak önökre, hogy saját tiszteletdíjukat emeljék teljes egyetértésben, ahogy szokás ebben az országban a rendszerváltás óta, hanem azért. hogy felemeljék azokat, akik már jó ideje alulról nézegetik a béka seggét.

A közszférában dolgozók - a dolgozókat szó szerint szíveskedjenek érteni! - fizetése gyalázatosan alacsony. Minden ellenkező statisztikai adattal ellentétben azok az emberek, akik elvégzik a napi munkát olyan keveset keresnek, hogy a számláikat nem tudják belőle kifizetni. A vezetők ezzel szemben költségtérítés jogcímen annyi pénzt visznek haza minden rohadt hónapban a fizetésükön túl, amennyit az "alja nép" nyolc órai megfeszített munkájával gyakran nem is keres meg. Ehhez most még ajándékba megkapják a 16%-os adókulcsot is. 

Na, ha valami pofátlanság, akkor ez az.

Rekviem

Persze, értem én. 

 

Kell a pénz az állami nyugdíjalapba, mert gondok lesznek az aktuális nyugdíjak kifizetésével. Azt már kevésbé értem, hogy ennek megoldásához miért éppen a magán nyugdíjpénztári megtakarításokat akarja felhasználni a "nép", és miért nem a bankokra, energiaszolgáltató- és távközlési cégekre kivetett különadót csoportosítják át erre a célra. 

 

Lehetséges, hogy azért, mert a költségvetési bevételek a legújabb, legigazságosabb egykulcsos adó bevezetésével annyira megcsappannak, hogy a különadó nem pótolná a kieső millárdokat? 

 

Amit viszont végképp nem értek, az a teljes közöny, és apátia, amivel ezt az érintettek fogadják, vagy az érintettek túlnyomó többsége.
 

Persze, értem, hogy a havonta levont járulékok összegére szükség van a nyugdíjak biztonságos folyósításához. De miért van szükség arra, hogy az eddig felhalmozott összegeket egész egyszerűen elkobozzák? Nem lehetett volna egy középutat találni? Annyi okos ember, annyi nagytudású közgazdász van ebben a csöpp kis országban, mint égen a csillag. Miért nem jutott egyiküknek sem az eszébe egy - számomra - kézenfekvő, és  talán még barátinak is nevezhető megoldás? Nevezetesen az, hogy a magánszemélyek egyéni magán nyugdíjpénztári folyószámláján összegyűjtött megtakarításokat mindenki átvihesse egy önkéntes pénztári számlára. Ezzel a szisztémával nem lenne az az ember érzése, hogy meglopták, lerabolták, megzsarolták és még jól bele is rúgtak. Ami eddig megvan, az megmaradna. Amit ezután fizetünk, azt a közösbe tesszük, és kész-passz. Hacsak nem az a kormány eredeti szándéka, hogy megpróbálja leplezni - ideig-óráig - az egykulcsos adóval kapcsolatos, elhibázott döntésének öngyilkos következményeit. Ebben az esetben ugyanis nincs mit tenni, mint lenyelni a békát, és dalolva átlépni az állami nyugdíjrendszerbe.
 

A kérdés csak az, vajon hány és hány békát kell még lenyelnünk? Tűrte volna a "nép", ha ezt a döntést 2008-ban hozta volna meg az akkori kormány? Nem valószínű, bár a válság igazán akkor tombolt tiszta erőből. Vajon a most kormányon lévők mekkora ricsajt csaptak volna? Brüsszelig, vagy a Vatikánig szaladtak volna, hogy "feljelentsék" a magántulajdon szentségét semmibe vevő "kommunistákat"? Meddig tart ez a birka türelem, és miért jár ez a bónusz ennek a nyomuló, kapkodó, koncepciótlan társulatnak? 

 

Bábszínház. Nem sok frappáns szlogent talált ki még az emeszpé, de ez bizony - sajnos - jogos, mert ami itt folyik, az nem más mint ovi bábszínháza. A nézőtéren teljes sötétség uralkodik, a színpadon a marionett figurák remegő pálcika-lábukon alig állnak, de játsszák a szerepüket. 
A homályos jövőben egyszer talán elkezd pislákolni - legalább egy szentjánosbogár teljesítményével - a fény, mert pártunk és kormányunk rájön, hogy nem akarunk többé sötétségben élni, és nem vagyunk kíváncsiak az ingyen cirkuszra. 

 

Az a világ már elmúlt, amikor a zemberekkel mindent meg lehetett etetni. Legalábbis én ezt remélem. Mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.

Einstand

Nem telhet el nap meglepi nélkül! 

Tegnap kaptam mindjárt kettőt is, mielőtt még hiányérzetem támadna!

Itt van mindjárt a kötelező polgári védelmi részvétel szent kötelezettsége. Vészhelyzetben - egyelőre még csak természeti katasztrófa esetén - minden állampolgár behívható lesz szolgálatra, hogy részt vegyen a közvetlen környezetében keletkezett károk elleni védekezésben, illetve a károk helyreállításában. Addig még rendben is lenne a dolog, amíg nem kötelező, és főleg nincs "sorozás szaga". Normális, felnőtt embereket szerintem csak abnormális emberek köteleznek arra, hogy vegyenek részt saját életük, vagy javaik védelmében. Normális, felnőtt emberek ezt maguktól is megteszik, és ezt ezer százalék biztonsággal mondhatom. 

Valahogy az az érzésem, hogy ez a rezsim katonásdit akar játszani. Minek kellett ez a terrorizmus elleni központ például? Vagy ez már itt tényleg egy másik ország, csak nem vettem észre? Annyi terrorista fordul meg nálunk, hogy egy egész központot kellett létrehozni ellenük? Netán a központ létrehozása a kormány előrelátást mutatja, mert lelki szemei előtt már feldereng egy elégedetlen tömeg, amelyik budaházi vezetésével letáborozik a Kossuth téren, a Parlament előtt? A táborozásnak elég nagy az esélye, ha a kormány továbbra is ilyen ordenáré módon kormányoz. Most már a látszatát sem igyekszik fenntartani annak, hogy szívügyének tekinti a demokráciát, és a hozzá tartozó demokratikus intézményeket. 

Most már érvelni sem hajlandó, mert kitalált egy olyan érvet, ami - szerinte - minden helyzetben alkalmazható. Így hangzik: a kormány az emberek akaratát hajtja végre, és döntéseit alárendeli a nép kívánságainak. Ja. Ezzel kész is a magyarázat, amit mindenre ráhúznak, függetlenül attól, hogy politikai, vagy gazdasági kérdéseket feszegetnek-e a partnerek. Lehetséges, hogy majdnem három millió ember szerelmes ebbe a társaságba? Csak azért kérdezem, mert ennyire vak csak a szerelem tud lenni. Azért óvom a kormányt az elbizakodottságtól, ugyanis a szerelem csak addig vak, míg tombol. Amikor a kezdeti lángolás elmúlik, hamar szem elé kerül a szanaszét hagyott, koszos zokni, és a kupak nélkül lehajított fogkrémes tubus...

Aztán a másik meglepi, amire nem vágytam igazán, az annak bejelentése, hogy a magánnyugdíjpénztárakat - mint a nyugdíjrendszer egyik pillérét - megszüntetik, és pont. Semmi apelláta, hiszen az Alkotmánybíróságot kiherélték. Nem dönthet alkotmányellenességről adó és járulékügyekben, és a Költségvetési Tanács sem sokáig hangoztathatja a véleményét, hogy a magán járulékok einstandolása csak ideiglenesen oldja meg a költségvetési problémákat. Mára már odáig "fejlődött" a kormány koncepciója, hogy aki nem lép át az állami nyugdíjrendszerbe, az egész egyszerűen nem kapja meg a korábban szerződésben rögzített állami nyugdíjrészt. Szerinted lesznek, akik ezt megkockáztatják? Alig hiszem, hogy az perverz kényszerítő eszközöknek túl sokan állnak majd ellen. 

Gratulálunk a magyar kormány demokratikus működéséhez. Bízom benne, hogy az emberséges, nagyon humánus, és szakmailag felkészült rendőrség  - amikor megjelennek a békésen demonstráló csoportok kivonulnak az utcára, és felszedik a követ kirakat bezúzása céljából - nem lövet a népére sem vízágyúval, sem gumilövedékkel. 

Hanem legalább statáriális bíróság elé állítja a csendesen randalírozókat, mert lefogadom, hogy már törik a kis kobakjukat valami jó megoldáson, ami illik az eddigi akcióterveik sorába.

István öcsémhez

Az Országgyűlés elfogadott egy törvényt, aminek értelmében a távközlési szolgáltatók helyi iparűzési adókötelezettsége szétosztásra kerül az országban található valamennyi település között. 

A törvény előterjesztője ezzel a csudi-pofi javaslattal taccsra vágta az egyik Pest megyei kisváros költségvetését anélkül, hogy előzetesen akár csak megkérdezte volna a város polgármesterét a dologról. 

Mondjuk valahogy így: Te Pistukám, van itt nekem a fiókomban egy ilyen izé. Tudod, egy olyan törvényjavaslat, vagy mi a nyavalya. A Viktor mondta, hogy majd hozzam be a Házba, mintha én írtam volna. A fiúk megszavazzák pikk-pakkra, oszt' jó napot! Mivel te is közénk tartozol, gondoltam nem baj, ha tudsz róla, hogy az az egymilliárd forint, amit beterveztetek a büdzsétekbe, jövőre nem nálatok játszik, mert szétosztjuk a rászorulók között. Ne izgulj Pistukám, mivel már ti is rászorulók lesztek, azért leesik némi apró nektek is!  Persze, tudom, hogy ez nem sok mindenre lesz elég. Például lehet, hogy be kell zárnotok valamelyik óvodát, vagy át kell adnotok az iskolákat egyházi fenntartásba, de sebaj! Tiszta szerencse, hogy gondoltunk erre a lehetőségre még időnek előtte! Hogy jön a tél, fűteni kell, meg havat kotorni? Majd csak megoldjátok a hóeltakarítást mondjuk közmunkásokkal, minek azokat a drága gépeket kiküldeni az utcára, nem igaz? De ne fájjon a fejed Pistukám, azért a tiszteletdíjatokat csak kigazdálkodjátok valahogy, azzal még soha nem volt probléma, akármilyen színű kormány vette el tőletek a zsét, nem igaz? 

De nem ez történt.

A törvényjavaslat bement a t. Ház elé, a t. képviselők pedig elfogadták, ahogy illik, ha már egyszer a zemberek 2/3-ától erre kaptak felhatalmazást. A városka polgármestere roppant higgadtan nyilatkozott egy kereskedelmi tévének - lehet, hogy nem egynek, de nem is ez a lényeg. Az előterjesztést jegyző képviselő bánatosan elmélázott, és kifejezte sajnálkozását amiatt, hogy meg sem fordult a fejében, mekkora kavarodást okoz ezzel a törvénynek látszó  ordenáré, ámde igen populáris pénzlenyúlási ötlettel.

Lenyúlás terén hovatovább klasszisokat fejlődött a kormánypárt az eltelt 7 hónap alatt, mióta megkapta a magyar emberek többségének mindenre kiterjedő felhatalmazását. Ha lenyúlási versenyt rendeznének a Föld nevű bolygón, pártunk és kormányunk világbajnok lehetne. A fiatalabbak nem emlékeznek az előző kormányzati ciklusra, amelyben ezüsthajóstul, koronástul, defendestül, kayaibrahimostul mindent megúsztak! Voltak, akik elhitték, hogy a bizonyíték hiánya egyenlő az ártatlansággal, és a független ügyészség egyenlő Polt Péterrel. 

A legfélelmetesebb az, hogy még többen vannak, akik még most is elhiszik, hogy a fidesz-kdnp-jobbik szentháromságban csupa földre szállt angyal leledzik. Előbb-utóbb biztos rájönnek, mekkorát tévednek, de akkor már kit érdekel?

A politikus, aki még soha nem hazudott

Eddig sem igazán hittem neki. A jelek szerint azonban 2011-ben és 2012-ben kemény ezreket lop ki azoknak a zsebéből, akiknek egyébként is a béka segge alatt van a fizetése. Mint például az enyém. 

A képen egy 78.000 Ft-ot kereső ember bérének alakulását látod. 

Kalkuláld ki a saját béredet MOST!

Ha IDE kattintasz, kiszámolhatod a főnököd és a saját béred alakulását. 

Csak akkor fogj hozzá, ha jók az idegeid!

Add vissza a babaruhát!

Most már sínen vannak a dolgok. 

A visszamenőleges törvénykezés beépült a zemberek tudatába. Ezek után senki nem lepődhet meg, ha rég elköltött pénzeket egyszer csak visszavesznek tőle. Kapsz egy jutalmat, mert tegyük fel erő felett dolgoztál, túlóráztál, hanyagoltad a családodat azért, hogy lojális legyél a munkáltatóddal, és előrevidd a céget szerény lehetőségeid szerint. Egyszer csak jön egy képviselő, benyújt egy előterjesztést a Tisztelt Háznak, és másnap már törvény rendelkezik arról, hogy amit egyszer kaptál, most már nem a tiéd. Ennyire egyszerű.

Más. Tizenegynéhány éve fizeted a tagdíjat egy magánnyugdíjpénztárba. Egyszer csak jön egy képviselő, benyújt egy előterjesztést a Tisztelt Háznak, és másnap már törvény rendelkezik arról, hogy szíveskedj a jövőben az államkasszába fizetni a megtakarításodat. 

Más. A kormány rendeletet alkot a 2006-os események kapcsán született bírói ítéleteket semmissé nyilvánításáról - gondolom csak azokról, ahol történetesen felmentették a rendőröket. Ezzel nem csak az a baj, hogy lenullázzák a rendőrség már így is megtépázott tekintélyét, hanem ráadásul még a szavahihetőségüket is megkérdőjelezik. 

Hogy ennek beláthatatlan következményei lehetnek, azt csak a halmozottan fogyatékosok számára nem a napnál világosabb. Halkan kérdezem: lesz még egyetlen ember ebben az országban, aki ezek után a rendőröket komolyan veszi? Elvárható egyáltalán, hogy bárki komolyan vegye őket? Szerintem nem. 

Vagy netán arról szól a mese, hogy a Pintér-féle rendőrség csupa-csupa igazmondó, becsületes, jóságos emberből áll? Bezzeg Gyurcsány rendőrei brutális bunkók voltak, akik még akkor is hazudtak, amikor kérdeztek? Ez lenne a mai mese? Ja, ha teljesen agyalágyult lennék, talán még el is hinném.

Na, aki még ezt is beveszi, az valóban infantilis, és megérdemli a sokkot, ami akkor éri majd, ha felébred az álmodozásból!

A semmissé nyilvánítások sora tehát megkezdődött, és lassan ez is hozzátartozik majd a hétköznapjainkhoz. Addig biztosan, míg Gyurcsányt végre sittre nem vágják! Ugyanis történetesen az egész cirkusznak ez az egyetlen igazi célja. A többi csak szemfényvesztés. 

Hogy honnan veszem ezt? Reggel a rádióban a következő hírt hallottam: Gyurcsány 2004-ben vett egy telket a balatonöszödi kormányüdülő szomszédságában, amit eladott egy pilisakármicsodai cégnek. Most kapaszkodj! A cégről kiderült, - ne kérdezd miért pont most? - hogy Cipruson van bejegyezve, és a telket azóta eladta egy harmadik tulajdonosnak. Ezért aztán az erkölcs-csőszök tanácsa - nagyon sajnálja ugyan -úgy döntött, hogy ez a szerződés semmisnek tekintendő. Ja, elfelejtettem mondani, hogy természetesen azért,  mert sérti a jó erkölcsöt. Punkt.

Igaz, hogy az adás-vétel idején - és szerintem még ma is - törvényes volt az ügylet, de az erkölcsrendészet kimondta a tutit. És ha kimondta, akkor nincs kec-mec. Hamarosan biztosan újabb rendeletet alkotnak, és megint egy lépéssel közelebb kerülnek igazi céljukhoz.

Mi folyik itt?

Relativitás elmélet

Emberek! Eljött az igazság órája, örvendezzetek!

Végre lesújt a 98 %-os különadó a pofátlanul felvett végkielégítéseket bezsebelő, feslett erkölcsű közszolgákra!

Elmondok nektek egy mesét, csak a tanulság kedvéért.

Történt egyszer, - Kr. után 2004-ben - hogy a magyar nép fölött zsarnokoskodó, szociálliberális kormány mindenképpen meg akart szabadulni a PSZÁF vezetőjétől. Történetesen azért, mert a pszichésen teljesen megroggyant balliberális kormány a fejébe vette, hogy az PSZÁF elnöke - az akkor igazságtalanul, fájdalmas ellenzéki sorba taszított - fidesz befolyás alatt áll, és emiatt minden lehetséges eszközt bevet, hogy a kormánynak keresztbe tegyen. 

Képesek voltak átszervezni a Felügyeletet kizárólag azért, hogy megfosszák ezt a rátermett és valójában - a híresztelésekkel ellentétben - tökéletesen független szakembert a posztjától. Ki is ebrudalták, ahogy illik, de hősünk nem hagyta annyiban. Igazát a diktatúrával keményen szembeszálló bíróságon kereste. Mielőtt felizgatnád magad, elárulom, hogy meg is találta. A bírói döntés szerint ugyanis a Felügyelet elnökét jogellenesen mentette fel zsíros állásából a - később Drazsé néven elhíresült - pénzügyminiszter. 

Az ítélet három év alatt született meg, és az eredetileg vitatott 80 milliós végkielégítés végül 131 milliót hozott a Szász család konyhájára. Ebből is látszik, hogy ezek a balliberális népnyúzók milyen tehetségtelen lúzerek voltak már akkoriban is! 

Eszükbe juthatott volna például, hogy törvénymódosítással megoldják a fölöslegessé vált közhivatalnokok indoklás nélküli elbocsátását. Vagy egyszerűen közölhették volna a zemberekkel azt az akaratukat, miszerint joguk van azokkal együtt dolgozni, akikben megbíznak, és pont. Mostanság ugyanis már köztudomású, hogy ehhez joga van egy kormánynak. Persze, lehet, hogy nem mindegyiknek, de ezen a részletkérdésen most ne is lovagoljunk!

Visszatérve a Szász család büdzséjéhez megállapíthatjuk, hogy a független magyar bíróság által megítélt összeg besöprése törvényes és erkölcsös volt. Bár az ország gazdasági helyzete 2004-ben sem volt rózsásabb, mint napjainkban, de ami jár, az jár. 

Hogy miért járt hősünknek alaphangon 80 millió kemény magyar forint? Mitől volt ez az összeg erkölcsös? Miért nem hőbörgött akkoriban a fidesz, aki a jó erkölcsről hirtelenjében annyi mindent tud, sőt gyakorlatilag tőle függ, hogy mi is a jó erkölcs úgy általában? Nem, ezekre a kérdésekre nem kell válaszolnod. Költői kérdésekre nincs válasz.

Én hányni tudnék ettől a 131 milliótól ugyanúgy, mint a BéKáVés csajszi 80 millájától. Szerintem egyetlen egy embernek sem szabadna ennyi pénzt kapnia, mert ekkora pénzmennyiséget egy ember zsebébe dugni, maga a megtestesült pofátlanság!  

De ha már ott tartunk, hogy öt évre visszamenőleg bevasalja az "erkölcsrendészet" a pénzek 98%-át, akkor fizessen a Szász család is, ahogy illik! Igaz, hogy az elnöki székből  2004-ben borult ki, és azóta már több, mint öt év telt el, de a suska a Szász apuka számlájára 2007-ben érkezett meg. Akárhonnan számolom, innentől pedig bizony-bizony beleesik az ötéves intervallumba. Az SZJA törvény 9. § (2) a) pontjának értelmében ugyanis
"A bevétel megszerzésének időpontja

a) pénz esetében az a nap, amelyen azt a magánszemély vagy javára más személy birtokba vette (átvette) vagy amelyen azt a magánszemély javára fizetési számlán jóváírták, ha azonban a kifizető a magánszemélyt megillető, az adóelőleggel csökkentett összeget átutalással vagy fizetési számláról történő készpénzkifizetés kézbesítése útján küldi el, a bevételt az átutalás, illetve a kifizetés napjával kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély javára azt az adóbevallása benyújtásáig, a munkáltatói adómegállapítása érdekében szükséges nyilatkozata megtételéig fizetési számlán jóváírták, illetve azt a magánszemély vagy javára más személy az említett időpontig birtokba vette (átvette)".

Most akkor hogy is van ez?! Mindenki egyenlő, csak vannak egyenlőbbek?

Pofátlanságok

Megszületett hát a 2011. évi költségvetés koncepciója. A kormánypárt egyik gazdasági frontembere egy  kereskedelmi tévé esti műsorában bemutatta a büdzsé sör alátét méretű változatát, és roppant büszke volt az elmés ötletre (megfordult a fejemben, hogy túl kipihentek lehetnek, akiknek kipattant az agyából ez a szikra, esetleg le kéne terhelni őket egy kicsit) .

A Költségvetési Tanács baloldali gondolkodásúnak még rosszindulattal sem nevezhető elnöke igyekezett egy kissé lehűteni a beterjesztők lelkesedését, mivel a büdzsé oly gyenge alapokra épül, hogy akár egyetlen alkotmánybíró mélyről fakadó sóhajtása boríthatná az egyensúlyát. 

Pontosabban boríthatta volna. Azonban az Alkotmánybíróság mától kezdve kinyilváníthatja ugyan a véleményét az eléje kerülő törvényekkel kapcsolatban, de nem semmisítheti meg az Alaptörvénybe ütköző jogszabályokat. Sóhajtozhatnak a taláros urak, az ég világon semmit sem tehetnek. A kormány semmit sem bízott a szerencsére. A lenyúlt magánnyugdíjpénztári befizetések, a vállalkozások egy részére kivetett különadó és a pofátlanul felvett végkielégítések különadója tehát minden lagymatag ellenkezés dacára tutira landolhat az államkasszában.

Ha engem kérdezne valaki, lenne néhány ötletem, ami garantáltan jót tenne az államháztartásnak. 

Például az összes parlamenti és önkormányzati képviselő, az állami cégek közép és felsővezetői, valamint az önkormányzatoknál dolgozó, hasonló pozícióban lévő kollégáik visszafizethetnék a pofátlanul felmarkolt költségtérítéseiket. Mondjuk 20 évre visszamenőleg. Nem kell semmiféle elévülést emlegetni,  mert a pofátlanság nem évül el. Akkor sem, ha stabil gazdasági helyzetben pofátlankodik valaki. Ennek a pofátlanságnak azonban nem akar vége szakadni.  

A költségtérítések felmarkolása zavartalanul tovább folyik. Kormányváltás ide, fülkeforradalom oda, kétharmados tisztesség amoda. 

A pofátlanság az pofátlanság, akármilyen színű, és ezen nincs mit szépíteni.

Szabadság miatt zárva

Aki olvasta már az írásaimat, az tudja rólam, hogy előző köztársasági elnökünk megnyilvánulásaitól időnként a hajam téptem. Vagy meg sem szólalt, vagy ha mégis, rosszkor szólt, és nem mindíg azt mondta, ami elvárható lett volna tőle. 

Az első számú közjogi méltóság legfontosabb feladata a társadalmi egyetértés fenntartása. Az én ízlésemhez képest ezt a feladatot csapnivalóan végezte, mert még csak nem is titkolta lojalitását, sőt mi több szimpátiáját a most kormányon lévő pártok iránt. Akkor persze még nem tudhatta, hogy kígyót melenget a keblén.  Ilyen előzmények után nagy meglepetést okozott számomra Sólyom Alkotmánybíróságot féltő állásfoglalása. Kár, hogy ezt egy szűk körben fogalmazta meg (bár legalább hű maradt magához, hiszen megszólalt, és kivételesen fontos, és helytálló megállapítást tett, csak időzítéssel és a helyszínnel lőtt mellé). Sokkal előbb és sokkal nagyobb nyilvánosság előtt kellett volna elmondania ezeket a szavakat. Nem azért, mintha akkor a kormánypárt letett volna az Alkotmánybíróság lerohanásának tervéről, hanem azért, hogy az istenadta nép még gondolkodni képes része talán felfogta volna, hogy itt már nem babra megy a játék.

Mélységesen felháborít, hogy a jogászok, a bírák, az ügyészek, az ügyvédek és az összes nagytudású,  jogi végzettségű értelmiségi hallgat.  Mint egy bűzlő kupac lócitrom a gazban.
Ha azok az emberek, akik oly büszkék tevékenységük társadalmi hasznosságára, képesek  lapítani, sunnyogni, és megalkuvó módon még bólogatni is arra a kormányzati törekvésre, ami a demokrácia lassú, - talán nem is olyan lassú - ámde következetes felszámolását vetíti előre, akkor mi lesz a társadalom alsó rétegeivel. Őket ki védi meg? Az ő érdekükben ki emeli fel a szavát? Tán csak nem a szintén lapító szakszervezetek? 

De lehetséges, hogy tulajdonképpen minden rendben van, csak én érzem úgy, hogy közeledik a vihar. Nagyon nagy a csend.

Coki

Meddig kell még hallgatnunk, hogy a győztesek mindenféle bolseviknak elhordják a legyőzött ellenfeleiket.  A győzelmére felettébb büszke - mondhatnánk nagyarcú - többség valami rejtélyes ok miatt képtelen a nagyvonalúságra. 

Most, hogy így leírtam, rájöttem, hogy igazából röhejes az egész. A bolsevik szó ugyanis  azt jelenti, többség. A többség bolseviknak nevezi a kisebbséget. Ha lenne kedvem, hangosan hahotáznék ezen az abszurd helyzeten. 

Egyszerűen nem értem, mi a jó abban, ha tovább folytatják azt a gusztustalan, szánalmas, gyűlölködő ordítozást, amit hosszú évekig kellett hallgatnunk. Mi lenne, ha végre megszűnnének, és inkább a saját portájukon kezdenének sepregetni, ahol lassan már derékig ér a mocsok, pedig még csak fél éve nyerték túl magukat. Ahelyett, hogy végre lenyugodnának és állandó örömmámorban úsznának, tovább szajkózzák a nyolc év alatt alaposan berögződött,  szíjjártó-féle szófordulatokat. 

Egész egyszerűen képtelenek eljutni addig a felismerésig, hogy nem létezik másfajta politika, mint ami a politikusok lényéből fakad. A politikusok, mint tudjuk - vagy reméljük - emberi lények. Az emberek pedig nagyon különbözőek. Vannak köztük egyenesek és sunyik, becsületesek és hazugok. Sőt olyanok is vannak, akik soha életükben nem hazudtak (hadd tegyem rögtön hozzá, hogy én még ilyen emberrel nem találkoztam, legfeljebb gyerekkoromban, amikor még tündérmeséket olvastam).

Na természetesen az az ember, aki hazudik, az lop is. Már persze azok szerint, akik magukról azt állítják, hogy még soha nem hazudtak. Könnyű belátni, hogy aki nem vallja be - mondjuk frakciótársai szűk körében - a hazugságait, az nem is hazudik, na pláne hogy nem lop. Ilyen egyszerű, remélem mindenkinek sikerült követnie a gondolatsort. Namármost, ha még ennek tetejébe azt is mondja, hogy hidd el, amit megígér, akkor természetesen mindenféle lacafacázás nélkül el kell hinned neki. Igaz, hogy éppen a szemed előtt lopja el a tíz év óta gyűjtögetett pénzecskédet - mellesleg gyerekeid potenciális örökségét elpatkolásod esetére - anélkül, hogy megmondaná, mikor kapod vissza, de ne is törődj ilyen apróságokkal! Ha megmondta, hogy senki nem jár rosszul, akkor az úgy is lesz. Hogy mikor? Erről nem szól a fáma.

Azt is megmondta, hogy az egykulcsos csoda-adó bevezetése mindenkinek jó lesz. Persze azt azért nem reklámozza, hogy azok, akik már felnevelték a gyerekeiket, és mondjuk egyedülállóként tengődnek, szép csendesen belefulladnak a rezsi kifizetésébe, (már most sem egyszerű kisakkozni, mikor, mit fizessenek be) és az infláció miatti többlet kiadásokba, mert számukra csak feleannyi adójóváírás jár majd, mint eddig. Bajnaiék 17 százalékos adókulcsához képest hatalmas előrelépés ez a 16 százalék, nem igaz? Dehogynem. Azoknak, akik már április tájékán (vagy még előbb) elérték volna az alsó adókulcs sávhatárát, és onnantól kezdve 32 százalékot csengethettek volna. Pontosan 16 százaléknyi "adójóváírást" kapnak a kormányfő jóvoltából havonta, míg az alacsony jövedelműeknek coki. 

Ki van ez találva, de miféle agy szüleménye?

Mi folyik itt?

Túl vagyunk egy országgyűlési választáson, és megválasztottuk a helyi önkormányzati képviselőket. Beültek az új honatyák a Parlamentbe, és a közgyűlésekbe.

A tavaszi választások estéjén az újdonsült miniszterelnök megígérte, hogy másnap egy új országban ébredek, és még a nap is másként fog sütni a télen sápkórossá vált arcomra.

Hárommillióan felsóhajtottak, és elrebegtek egy imát, mert eljött végre az ő országuk. A többiek rezignáltan tudomásul vették az eredményt, vagy csendes belenyugvással legyintettek, hiszen tapasztalatuk azt igazolja, hogy helyzetük még egyetlen kormányváltás után sem javult számottevően, és minden valószínűséggel ez a tény az egyetlen, amiben most is biztosak lehetnek.

A magam részéről nem örültem túlzottan, de persze mondhatod, hogy ez magánügy, és igazad is van.

Akkor kezdtem gyanakodni, amikor másnap reggel bekapcsoltam a tévét, és rádöbbentem, hogy még mindíg Magyarországon vagyok, hacsak Budapestet időközben nem helyezték át egy másik országba. Plussz  az előrejelzések tartós esőt  jósoltak, a bejelentett napsütéssel szemben. Amint elindultam dolgozni, fokozódott a gyanakvásom. A buszon ugyanazok az arcok, az autópályán ugyanakkora dugó, az utcákon ugyanannyi kosz.

Nyilván érzed az iróniát a mondataimban. Természetesen nem gondoltam komolyan, hogy másnaptól minden más, és főleg hogy minden jobb lesz. Általában racionálisan gondolkodom, és ezen szokásomon akkor sem vagyok hajlandó változtatni, ha fene fenét eszik. Na pláne akkor, ha valamelyik politikus akarja megmagyarázni, mennyivel kényelmesebb nekem, ha egyszerűen elhiszem, amit mond.  
Időről időre bepróbálkoznak azzal, hogy meggyőzzenek ítélőképességem teljes hiányáról, de én makacs ember vagyok, és nehezen hagyom magam hülyére venni.

A magyar választók nagyobbik része úgy döntött, hogy végre pihen egy kicsit, és rábízza magát a megválasztott képviselők józan ítélőképességére, szakmai felkészültségére, és makulátlan tisztességére. Azokra a képviselőkre, akiknek őszinteségéhez nem férhet kétség, hiszen vezetőjük még soha nem hazudott, így nyilván ezt várja el pártjának többi tagjától is.

Így történt, hogy a nép által kétharmados többséghez segített kormánypárt(ok) szabad kezet kaptak az elődeik által tönkretett, anyagi csődbe, és erkölcsi fertőbe taszított, sokat szenvedett országunk újjáépítéséhez.
A fülkékben lezajlott forradalom azonban bársonyosra sikerült, mert bár eltelt fél év a voksolás óta, egyelőre nem sikerült eljutni a rögtön ítélő bíróságok felállításáig. Nem szabad azonban feladni a reményt, hiszen a vak is láthatja: a jövő elkezdődött!
Meddig lesz még Alkotmánybíróságunk, hiszen a jogkörének megkurtítására tett kísérletet nemsokára siker koronázza?  Meddig állja a sarat a főügyész, aki eléggé el nem ítélhető módon még mindíg nem emelt vádat Gyurcsány ellen? Mennyit ér egy kormánykitüntetés kilátásba helyezése a bíráknak, ha bizonyos ügyekben "megfelelő" döntést hoznak? Meddig tájékozódhatunk a valóságról a közszolgálati és egyéb médiákban a média hatóság totális bekebelezése után?

Nos, őszintén szólva én azt vártam az új garnitúrától, hogy azokkal a dolgokkal kezdik el országlásukat, amelyek érdeklik az általuk oly gyakran emlegetett embereket. Ehhez képest csupa olyan téma van napirenden, ami mocskosul nem érdekli a népet.
Mit nekünk Alkotmánybíróság, ügyészség, bíróságok és média? Mit nekünk demokratikus intézményrendszer? Mit nekünk államosítás, és nyugdíjjárulék elterelés?
Először is feszítsük keresztre a földön fekvő oroszlánt, de legalább rúgjunk bele még néhányat, csak annyit, hogy többé ne tudjon lábra állni! Kell egy bűnbak, akire a zemberek minden nyomorúságát rá lehet kenni, és  rugdosás közben szinte észre sem veszik, hogy meglévő nyomorúságuk egyre fokozódik. Hirdessünk ki szükségállapotot, de legalább vészhelyzetet, tartsuk fenn hónapokon keresztül, mert ki figyel oda ilyenkor, hogy mi folyik a költségvetés körül? Papoljunk arányos személyi jövedelemadóról, és hallgassunk nagyokat ennek igazságosságáról! Ismételgessünk unos-untalan bizonyos szavakat, mint például nyugdíjtőzsde!

Hát, nem tudom, de nekem ez valahogy nem jön be... Csak csodálkozni tudok azon, hogy az emberek ennyire nem látnak át a szitán. Aztán amikor majd saját bőrükön tapasztalják, hogy a borítékban semmivel sem találnak több pénzt, vagy ami még rosszabb, kevesebbet visznek haza, már késő lesz. Azok, akik több tízezerrel, sőt több százezerrel járnak jobban havonta, persze értelem szerűen hálásak lesznek, és ezt el is várják tőlük. Hálájuk jeléül persze még erőteljesebben járulnak majd hozzá a most szilárduló totális uralom fennmaradásához, hiszen mindenki tudja, hogy a pénz egyben hatalom is. Aki ebből a körből kiszorul, annak egyre kisebbek az esélyei érdekei érvényesítéshez.

Lehet, hogy előbb-utóbb az emberek nagy része ráeszmél arra, hogy mi folyik körülötte, de akkor már nagy valószínűséggel késő lesz.
Pillanatnyilag ott tartunk, hogy önként és dalolva csatlakoznak a nyájhoz, és nem akarják meghallani az időnként különböző irányból beszűrődő hangokat: Jön a farkas!