Na, megjöttem! Hol is tartottunk? Ja igen. Nemzeti Törvénygyár.
Lássuk csak!
A fülkeforradalmat követően Seholsincsország köztársasági elnöke - tudod, akit Pöffeteg és pártja fondorlatos módon segített hozzá az Elnöki Palota bársonyszékéhez - kormányakítással bízta meg emberét.
Aki ezen egy cseppet sem lepődött meg, mivel már 8 éve készülődött a hatalom visszaszerzésére. A zemberek tudták, hogy fiókja dugig van jobbnál jobb törvényjavaslatokkal, amelyekkel sitty-sutty kirántja az országot a világválság - de főként a Lagymatag kormány tehetségtelensége - által okozott gödörből. Kormányának megalakulása után szinte azonnal nyilvánvalóvá tette, hogy nem csak egymillió munkahelyre van szükség, hanem egymillió gyerek születésére is. A munkahelyekkel ugyan van egy kis probléma, de a gyerekcsinálás véleményem szerint sem okozhat túl nagy problémát, legalábbis a technológiát tekintve.
Ha engem kérdezel, a munkahelyteremtéshez szükséges némi átgondoltság, diplomáciai érzék, na és persze pénz. Sajnos Seholsincsország a felsorolt összetevők közül egyetlen egyben sem bővelkedik, ezért a nép kénytelen Pöffeteg akaratának erejében hinni. Eme erős akarat első jelei a magánnyugdíjpénztári befizetések állami kasszába való átterelésében nyilvánulnak meg a legplasztikusabban. Erről már nagyon sokan, és nagyon sokat beszéltek, - ámbár nem eleget, mert a zemberek még mindíg nem fogták fel, hogy döntésükkel nem csak a jövőbeli nyugdíjuk sorsáról döntenek - ezért én most kihagyom a mesémből ezt a részt. Inkább azzal folytatom, amiről még viszonylag kevés szó esett. Mégpedig arról, hogy mi lesz, ha egyszerre csak az asszonyok - a csábító adókedvezmények reményében - úgy döntenek, hogy három gyerek szüléséig meg sem állnak? Hogyan fér bele a sok száz milliárdra rúgó gyed, és gyes a büdzsébe? Miből fizeti ki Seholsincsország azoknak a főállású anyáknak a juttatásait, akik esetleg az otthon maradás mellett döntenek? Mondjuk mi más mellett dönthetnének, ha nincs munkalehetőség, ezért ha akarnának se tudnának elhelyezkedni? Lényeg a lényeg. A sok-sok megszülető csemetét fel is kéne nevelni, ugyebár. Seholsincsország szeretett vezetői milliószor kinyilatkoztatták, hogy az államnak támogatnia kell a családokat. Ezzel persze nincs is semmi gond egészen addig, míg az állam a saját pénzét osztogatja - mondjuk a saját farkával veri a csalánt. De tudomásom szerint az államnak nincsen egy huncut vasa sem. Az állam pénze az állampolgárok adóforintjaiból jön össze. Méghozzá a gyermektelen, vagy gyerekeit már felnevelt adófizető állampolgárok befizetéseiből (hiszen a jelenlegi szabályok szerint minél kevesebb fizetése és/vagy gyereke van egy embernek, annál több adót fizet).
Vajon róluk hány bőrt tud lenyúzni még a rátermett, találékony, ámbár igen szemfényvesztő Pöffeteg-kormány? Ha ti is kíváncsiak vagytok a válaszra, olvassátok el a következő meséket is! Ami azt illeti, előre mondom: Seholsincsország felett egyre sötétebb felhők gyülekeznek. Így aztán valószínűleg egyre több mesém súrolja majd a tizennyolc-karikás horror határát.
Most pedig bújjatok szépen a takaró alá, és foglaljátok el magatokat valamivel. Utána szép álmokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése