Kedves gyerekek!
Ma este Seholsincsország újdonsült vezetőiről mesélek nektek. Ti még nagyon fiatalok vagytok, így nem emlékezhettek arra, hogy a győztesek nagytudású vezére egyszer már kormányozta Seholsincsországot.
Bizony, ti akkor még csak hátulgombolósak voltatok, és kisebb gondotok is nagyobb volt annál, hogy a politikával foglalkozzatok. Bölcs szüleitek azonban bizony nem nagyon kedvelték a fiatal miniszterelnököcskét! Nem kedvelték, mert nagyképű, arrogáns, pimasz természetén nem tudott uralkodni.
Társaival együtt szétloptak mindent, ami az Üveghegyen innen a kezük ügyébe került, és körmönfont módon úgy intézték, hogy erre soha ne derülhessen fény. Hogyan csinálták? - kérdezheted, és minden okod megvan rá, bár sajnos nagyon egyszerű a válasz.
A fiatal miniszterelnök, - akinek Pöffeteg a becsületes neve ( a rossz hírem az, hogy csak a neve becsületes) - első országlása idején minden hivatalba beültette a saját embereit. Megszállták az ügyészséget, a Jegybankot és fondorlatos módon a saját köztársasági elnökjelöltjüket segítették pozícióba. Ennek az lett a következménye, hogy - bár ők mindent megtettek, hogy több cikluson át hatalmon maradjanak - amikor megbuktak, embereik tovább szolgálták érdekeiket az előbb említett fontos beosztásokban.
A helyükbe került szerencsétlen népség, - tutyi-mutyi viselkedésük miatt Seholsincsország népe egyszerűen Lagymatagoknak keresztelte el őket - csak nézett, mint Rozi a moziban, hogy mi folyik itt? Mivel kénytelenek voltak a népnek minden jó ígérni, hogy Pöffeteg kormányát leválthassák, durván elszámították magukat. Megállapították, hogy nem áll jól a szénájuk, - ami közelebbről a költségvetést jelenti - és ráadásul teljesíteni akarták ígéreteiket is. Ettől persze a Pöffeteg kormány által lerabolt ország végképp a padlóra került.
Mindennek tetejébe a jegybank beépített elnöke folyamatosan olyan magasságokban tartotta az alapkamatot, hogy az államadósságba csak úgy nyekkent szerencsétlen ország. A főügyész leállította a nyomozást a Pöffeteg kormány gazdasági disznóságaival kapcsolatban, az államfő pedig nyíltan Pöffeteg utódai ellen nyilatkozgatott, és osztotta az észt. Lagymatagéknak volt egy vezére, akit a nép Böszmének hívott. Ezt a nevet akkor kapta, amikor övéi között szenvedélyes beszédet tartott a sok hazugságról, amivel Seholsincsország lakosságát hosszú évek óta eteti az éppen aktuális vezérkar.
Böszme ilyeténképpen szólt a titkos frakcióülés résztvevőihez: hazudtunk reggel, hazudtunk este, hazudtunk éjjel-nappal. Na ebből elég, mától kezdve mindent el kell mondanunk, és őszintén fel kell tárnunk a bajokat!
Igen ám, de volt egy áruló a csoportban, aki - valószínűleg MP4-re vette fel - kijuttatott egy felvételt az egyik tévéhez, amelyik valójában Pöffeteg híve volt, és ezt minden óvodás tudta Seholsincsországban. Ettől a perctől kezdve Böszme "hazudós" mondata folyt még a csapból is Seholsincsország-szerte. Az emberek elégedetlenkedni kezdtek, mert Lagymatagék kénytelenek voltak bizonyos megszorításokat végrehajtani, hogy az államháztartás egyensúlyát helyreállítsák.
A nép zúgolódni kezdett, és hamarosan feltűntek közöttük eddig ismeretlen ábrázatú, kopaszra nyírt, fekete ruhába öltözött idegenek, akik eleinte csak a fülükbe suttogtak mindenféle dolgokat. Amikor a népek elkezdtek rájuk figyelni, a fekete ruhások felbátorodtak, és hangosan üvöltözve követelték, hogy Lagymatagék takarodjanak, majd ők megoldják a mindennapok problémáit. Hamarosan egyre többen és többen követték őket, Lagymatagék hiába figyelmeztettek mindenkit a veszélyekre, semmi sem használt. Pöffeteg a tenyerét dörgölte, és titokban azért fohászkodott, hogy a fekete ruhás csürhe minél nagyobb galibát okozzon, hiszen ezzel meggyengül az egyébként is Lagymatag hatalom.
Akkor pedig eljön az ő ideje újra, és ismét elhúzhatja a zemberek előtt a mézes madzagot.
Így is lett. Elővette a tarisznyájából a régi lemezeket, és éjt nappallá téve hallgatta, hogy milyen trükkökkel lehet beetetni a népet, ezen kívül folyton folyvást népszavazást rendeztetett. A kinyilatkoztatásait minden udvaronca köteles volt kívülről megtanulni, mégpedig úgy, hogy álmából felébredve is el tudja mondani. Pöffeteg még egy nagyon fontos dolgot megkövetelt a csicskásaitól. Ez pedig az volt, hogy a tanult szöveget folyamatosan mormolva, hosszú perceken keresztül, levegővétel nélkül mondják fel. Ne hagyják magukat megzavarni holmi riporteri kérdésektől, mert abból még jó soha nem származott. A fiúk pedig jól megtanulták a leckét.
De erről majd legközelebb mesélek nektek. Most aludjatok jól, és álmodjatok rémeket, ahogy a bölcs mondás tartja: mert ti megérdemlitek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése