Rekviem

Persze, értem én. 

 

Kell a pénz az állami nyugdíjalapba, mert gondok lesznek az aktuális nyugdíjak kifizetésével. Azt már kevésbé értem, hogy ennek megoldásához miért éppen a magán nyugdíjpénztári megtakarításokat akarja felhasználni a "nép", és miért nem a bankokra, energiaszolgáltató- és távközlési cégekre kivetett különadót csoportosítják át erre a célra. 

 

Lehetséges, hogy azért, mert a költségvetési bevételek a legújabb, legigazságosabb egykulcsos adó bevezetésével annyira megcsappannak, hogy a különadó nem pótolná a kieső millárdokat? 

 

Amit viszont végképp nem értek, az a teljes közöny, és apátia, amivel ezt az érintettek fogadják, vagy az érintettek túlnyomó többsége.
 

Persze, értem, hogy a havonta levont járulékok összegére szükség van a nyugdíjak biztonságos folyósításához. De miért van szükség arra, hogy az eddig felhalmozott összegeket egész egyszerűen elkobozzák? Nem lehetett volna egy középutat találni? Annyi okos ember, annyi nagytudású közgazdász van ebben a csöpp kis országban, mint égen a csillag. Miért nem jutott egyiküknek sem az eszébe egy - számomra - kézenfekvő, és  talán még barátinak is nevezhető megoldás? Nevezetesen az, hogy a magánszemélyek egyéni magán nyugdíjpénztári folyószámláján összegyűjtött megtakarításokat mindenki átvihesse egy önkéntes pénztári számlára. Ezzel a szisztémával nem lenne az az ember érzése, hogy meglopták, lerabolták, megzsarolták és még jól bele is rúgtak. Ami eddig megvan, az megmaradna. Amit ezután fizetünk, azt a közösbe tesszük, és kész-passz. Hacsak nem az a kormány eredeti szándéka, hogy megpróbálja leplezni - ideig-óráig - az egykulcsos adóval kapcsolatos, elhibázott döntésének öngyilkos következményeit. Ebben az esetben ugyanis nincs mit tenni, mint lenyelni a békát, és dalolva átlépni az állami nyugdíjrendszerbe.
 

A kérdés csak az, vajon hány és hány békát kell még lenyelnünk? Tűrte volna a "nép", ha ezt a döntést 2008-ban hozta volna meg az akkori kormány? Nem valószínű, bár a válság igazán akkor tombolt tiszta erőből. Vajon a most kormányon lévők mekkora ricsajt csaptak volna? Brüsszelig, vagy a Vatikánig szaladtak volna, hogy "feljelentsék" a magántulajdon szentségét semmibe vevő "kommunistákat"? Meddig tart ez a birka türelem, és miért jár ez a bónusz ennek a nyomuló, kapkodó, koncepciótlan társulatnak? 

 

Bábszínház. Nem sok frappáns szlogent talált ki még az emeszpé, de ez bizony - sajnos - jogos, mert ami itt folyik, az nem más mint ovi bábszínháza. A nézőtéren teljes sötétség uralkodik, a színpadon a marionett figurák remegő pálcika-lábukon alig állnak, de játsszák a szerepüket. 
A homályos jövőben egyszer talán elkezd pislákolni - legalább egy szentjánosbogár teljesítményével - a fény, mert pártunk és kormányunk rájön, hogy nem akarunk többé sötétségben élni, és nem vagyunk kíváncsiak az ingyen cirkuszra. 

 

Az a világ már elmúlt, amikor a zemberekkel mindent meg lehetett etetni. Legalábbis én ezt remélem. Mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.

Einstand

Nem telhet el nap meglepi nélkül! 

Tegnap kaptam mindjárt kettőt is, mielőtt még hiányérzetem támadna!

Itt van mindjárt a kötelező polgári védelmi részvétel szent kötelezettsége. Vészhelyzetben - egyelőre még csak természeti katasztrófa esetén - minden állampolgár behívható lesz szolgálatra, hogy részt vegyen a közvetlen környezetében keletkezett károk elleni védekezésben, illetve a károk helyreállításában. Addig még rendben is lenne a dolog, amíg nem kötelező, és főleg nincs "sorozás szaga". Normális, felnőtt embereket szerintem csak abnormális emberek köteleznek arra, hogy vegyenek részt saját életük, vagy javaik védelmében. Normális, felnőtt emberek ezt maguktól is megteszik, és ezt ezer százalék biztonsággal mondhatom. 

Valahogy az az érzésem, hogy ez a rezsim katonásdit akar játszani. Minek kellett ez a terrorizmus elleni központ például? Vagy ez már itt tényleg egy másik ország, csak nem vettem észre? Annyi terrorista fordul meg nálunk, hogy egy egész központot kellett létrehozni ellenük? Netán a központ létrehozása a kormány előrelátást mutatja, mert lelki szemei előtt már feldereng egy elégedetlen tömeg, amelyik budaházi vezetésével letáborozik a Kossuth téren, a Parlament előtt? A táborozásnak elég nagy az esélye, ha a kormány továbbra is ilyen ordenáré módon kormányoz. Most már a látszatát sem igyekszik fenntartani annak, hogy szívügyének tekinti a demokráciát, és a hozzá tartozó demokratikus intézményeket. 

Most már érvelni sem hajlandó, mert kitalált egy olyan érvet, ami - szerinte - minden helyzetben alkalmazható. Így hangzik: a kormány az emberek akaratát hajtja végre, és döntéseit alárendeli a nép kívánságainak. Ja. Ezzel kész is a magyarázat, amit mindenre ráhúznak, függetlenül attól, hogy politikai, vagy gazdasági kérdéseket feszegetnek-e a partnerek. Lehetséges, hogy majdnem három millió ember szerelmes ebbe a társaságba? Csak azért kérdezem, mert ennyire vak csak a szerelem tud lenni. Azért óvom a kormányt az elbizakodottságtól, ugyanis a szerelem csak addig vak, míg tombol. Amikor a kezdeti lángolás elmúlik, hamar szem elé kerül a szanaszét hagyott, koszos zokni, és a kupak nélkül lehajított fogkrémes tubus...

Aztán a másik meglepi, amire nem vágytam igazán, az annak bejelentése, hogy a magánnyugdíjpénztárakat - mint a nyugdíjrendszer egyik pillérét - megszüntetik, és pont. Semmi apelláta, hiszen az Alkotmánybíróságot kiherélték. Nem dönthet alkotmányellenességről adó és járulékügyekben, és a Költségvetési Tanács sem sokáig hangoztathatja a véleményét, hogy a magán járulékok einstandolása csak ideiglenesen oldja meg a költségvetési problémákat. Mára már odáig "fejlődött" a kormány koncepciója, hogy aki nem lép át az állami nyugdíjrendszerbe, az egész egyszerűen nem kapja meg a korábban szerződésben rögzített állami nyugdíjrészt. Szerinted lesznek, akik ezt megkockáztatják? Alig hiszem, hogy az perverz kényszerítő eszközöknek túl sokan állnak majd ellen. 

Gratulálunk a magyar kormány demokratikus működéséhez. Bízom benne, hogy az emberséges, nagyon humánus, és szakmailag felkészült rendőrség  - amikor megjelennek a békésen demonstráló csoportok kivonulnak az utcára, és felszedik a követ kirakat bezúzása céljából - nem lövet a népére sem vízágyúval, sem gumilövedékkel. 

Hanem legalább statáriális bíróság elé állítja a csendesen randalírozókat, mert lefogadom, hogy már törik a kis kobakjukat valami jó megoldáson, ami illik az eddigi akcióterveik sorába.

István öcsémhez

Az Országgyűlés elfogadott egy törvényt, aminek értelmében a távközlési szolgáltatók helyi iparűzési adókötelezettsége szétosztásra kerül az országban található valamennyi település között. 

A törvény előterjesztője ezzel a csudi-pofi javaslattal taccsra vágta az egyik Pest megyei kisváros költségvetését anélkül, hogy előzetesen akár csak megkérdezte volna a város polgármesterét a dologról. 

Mondjuk valahogy így: Te Pistukám, van itt nekem a fiókomban egy ilyen izé. Tudod, egy olyan törvényjavaslat, vagy mi a nyavalya. A Viktor mondta, hogy majd hozzam be a Házba, mintha én írtam volna. A fiúk megszavazzák pikk-pakkra, oszt' jó napot! Mivel te is közénk tartozol, gondoltam nem baj, ha tudsz róla, hogy az az egymilliárd forint, amit beterveztetek a büdzsétekbe, jövőre nem nálatok játszik, mert szétosztjuk a rászorulók között. Ne izgulj Pistukám, mivel már ti is rászorulók lesztek, azért leesik némi apró nektek is!  Persze, tudom, hogy ez nem sok mindenre lesz elég. Például lehet, hogy be kell zárnotok valamelyik óvodát, vagy át kell adnotok az iskolákat egyházi fenntartásba, de sebaj! Tiszta szerencse, hogy gondoltunk erre a lehetőségre még időnek előtte! Hogy jön a tél, fűteni kell, meg havat kotorni? Majd csak megoldjátok a hóeltakarítást mondjuk közmunkásokkal, minek azokat a drága gépeket kiküldeni az utcára, nem igaz? De ne fájjon a fejed Pistukám, azért a tiszteletdíjatokat csak kigazdálkodjátok valahogy, azzal még soha nem volt probléma, akármilyen színű kormány vette el tőletek a zsét, nem igaz? 

De nem ez történt.

A törvényjavaslat bement a t. Ház elé, a t. képviselők pedig elfogadták, ahogy illik, ha már egyszer a zemberek 2/3-ától erre kaptak felhatalmazást. A városka polgármestere roppant higgadtan nyilatkozott egy kereskedelmi tévének - lehet, hogy nem egynek, de nem is ez a lényeg. Az előterjesztést jegyző képviselő bánatosan elmélázott, és kifejezte sajnálkozását amiatt, hogy meg sem fordult a fejében, mekkora kavarodást okoz ezzel a törvénynek látszó  ordenáré, ámde igen populáris pénzlenyúlási ötlettel.

Lenyúlás terén hovatovább klasszisokat fejlődött a kormánypárt az eltelt 7 hónap alatt, mióta megkapta a magyar emberek többségének mindenre kiterjedő felhatalmazását. Ha lenyúlási versenyt rendeznének a Föld nevű bolygón, pártunk és kormányunk világbajnok lehetne. A fiatalabbak nem emlékeznek az előző kormányzati ciklusra, amelyben ezüsthajóstul, koronástul, defendestül, kayaibrahimostul mindent megúsztak! Voltak, akik elhitték, hogy a bizonyíték hiánya egyenlő az ártatlansággal, és a független ügyészség egyenlő Polt Péterrel. 

A legfélelmetesebb az, hogy még többen vannak, akik még most is elhiszik, hogy a fidesz-kdnp-jobbik szentháromságban csupa földre szállt angyal leledzik. Előbb-utóbb biztos rájönnek, mekkorát tévednek, de akkor már kit érdekel?

A politikus, aki még soha nem hazudott

Eddig sem igazán hittem neki. A jelek szerint azonban 2011-ben és 2012-ben kemény ezreket lop ki azoknak a zsebéből, akiknek egyébként is a béka segge alatt van a fizetése. Mint például az enyém. 

A képen egy 78.000 Ft-ot kereső ember bérének alakulását látod. 

Kalkuláld ki a saját béredet MOST!

Ha IDE kattintasz, kiszámolhatod a főnököd és a saját béred alakulását. 

Csak akkor fogj hozzá, ha jók az idegeid!

Add vissza a babaruhát!

Most már sínen vannak a dolgok. 

A visszamenőleges törvénykezés beépült a zemberek tudatába. Ezek után senki nem lepődhet meg, ha rég elköltött pénzeket egyszer csak visszavesznek tőle. Kapsz egy jutalmat, mert tegyük fel erő felett dolgoztál, túlóráztál, hanyagoltad a családodat azért, hogy lojális legyél a munkáltatóddal, és előrevidd a céget szerény lehetőségeid szerint. Egyszer csak jön egy képviselő, benyújt egy előterjesztést a Tisztelt Háznak, és másnap már törvény rendelkezik arról, hogy amit egyszer kaptál, most már nem a tiéd. Ennyire egyszerű.

Más. Tizenegynéhány éve fizeted a tagdíjat egy magánnyugdíjpénztárba. Egyszer csak jön egy képviselő, benyújt egy előterjesztést a Tisztelt Háznak, és másnap már törvény rendelkezik arról, hogy szíveskedj a jövőben az államkasszába fizetni a megtakarításodat. 

Más. A kormány rendeletet alkot a 2006-os események kapcsán született bírói ítéleteket semmissé nyilvánításáról - gondolom csak azokról, ahol történetesen felmentették a rendőröket. Ezzel nem csak az a baj, hogy lenullázzák a rendőrség már így is megtépázott tekintélyét, hanem ráadásul még a szavahihetőségüket is megkérdőjelezik. 

Hogy ennek beláthatatlan következményei lehetnek, azt csak a halmozottan fogyatékosok számára nem a napnál világosabb. Halkan kérdezem: lesz még egyetlen ember ebben az országban, aki ezek után a rendőröket komolyan veszi? Elvárható egyáltalán, hogy bárki komolyan vegye őket? Szerintem nem. 

Vagy netán arról szól a mese, hogy a Pintér-féle rendőrség csupa-csupa igazmondó, becsületes, jóságos emberből áll? Bezzeg Gyurcsány rendőrei brutális bunkók voltak, akik még akkor is hazudtak, amikor kérdeztek? Ez lenne a mai mese? Ja, ha teljesen agyalágyult lennék, talán még el is hinném.

Na, aki még ezt is beveszi, az valóban infantilis, és megérdemli a sokkot, ami akkor éri majd, ha felébred az álmodozásból!

A semmissé nyilvánítások sora tehát megkezdődött, és lassan ez is hozzátartozik majd a hétköznapjainkhoz. Addig biztosan, míg Gyurcsányt végre sittre nem vágják! Ugyanis történetesen az egész cirkusznak ez az egyetlen igazi célja. A többi csak szemfényvesztés. 

Hogy honnan veszem ezt? Reggel a rádióban a következő hírt hallottam: Gyurcsány 2004-ben vett egy telket a balatonöszödi kormányüdülő szomszédságában, amit eladott egy pilisakármicsodai cégnek. Most kapaszkodj! A cégről kiderült, - ne kérdezd miért pont most? - hogy Cipruson van bejegyezve, és a telket azóta eladta egy harmadik tulajdonosnak. Ezért aztán az erkölcs-csőszök tanácsa - nagyon sajnálja ugyan -úgy döntött, hogy ez a szerződés semmisnek tekintendő. Ja, elfelejtettem mondani, hogy természetesen azért,  mert sérti a jó erkölcsöt. Punkt.

Igaz, hogy az adás-vétel idején - és szerintem még ma is - törvényes volt az ügylet, de az erkölcsrendészet kimondta a tutit. És ha kimondta, akkor nincs kec-mec. Hamarosan biztosan újabb rendeletet alkotnak, és megint egy lépéssel közelebb kerülnek igazi céljukhoz.

Mi folyik itt?

Relativitás elmélet

Emberek! Eljött az igazság órája, örvendezzetek!

Végre lesújt a 98 %-os különadó a pofátlanul felvett végkielégítéseket bezsebelő, feslett erkölcsű közszolgákra!

Elmondok nektek egy mesét, csak a tanulság kedvéért.

Történt egyszer, - Kr. után 2004-ben - hogy a magyar nép fölött zsarnokoskodó, szociálliberális kormány mindenképpen meg akart szabadulni a PSZÁF vezetőjétől. Történetesen azért, mert a pszichésen teljesen megroggyant balliberális kormány a fejébe vette, hogy az PSZÁF elnöke - az akkor igazságtalanul, fájdalmas ellenzéki sorba taszított - fidesz befolyás alatt áll, és emiatt minden lehetséges eszközt bevet, hogy a kormánynak keresztbe tegyen. 

Képesek voltak átszervezni a Felügyeletet kizárólag azért, hogy megfosszák ezt a rátermett és valójában - a híresztelésekkel ellentétben - tökéletesen független szakembert a posztjától. Ki is ebrudalták, ahogy illik, de hősünk nem hagyta annyiban. Igazát a diktatúrával keményen szembeszálló bíróságon kereste. Mielőtt felizgatnád magad, elárulom, hogy meg is találta. A bírói döntés szerint ugyanis a Felügyelet elnökét jogellenesen mentette fel zsíros állásából a - később Drazsé néven elhíresült - pénzügyminiszter. 

Az ítélet három év alatt született meg, és az eredetileg vitatott 80 milliós végkielégítés végül 131 milliót hozott a Szász család konyhájára. Ebből is látszik, hogy ezek a balliberális népnyúzók milyen tehetségtelen lúzerek voltak már akkoriban is! 

Eszükbe juthatott volna például, hogy törvénymódosítással megoldják a fölöslegessé vált közhivatalnokok indoklás nélküli elbocsátását. Vagy egyszerűen közölhették volna a zemberekkel azt az akaratukat, miszerint joguk van azokkal együtt dolgozni, akikben megbíznak, és pont. Mostanság ugyanis már köztudomású, hogy ehhez joga van egy kormánynak. Persze, lehet, hogy nem mindegyiknek, de ezen a részletkérdésen most ne is lovagoljunk!

Visszatérve a Szász család büdzséjéhez megállapíthatjuk, hogy a független magyar bíróság által megítélt összeg besöprése törvényes és erkölcsös volt. Bár az ország gazdasági helyzete 2004-ben sem volt rózsásabb, mint napjainkban, de ami jár, az jár. 

Hogy miért járt hősünknek alaphangon 80 millió kemény magyar forint? Mitől volt ez az összeg erkölcsös? Miért nem hőbörgött akkoriban a fidesz, aki a jó erkölcsről hirtelenjében annyi mindent tud, sőt gyakorlatilag tőle függ, hogy mi is a jó erkölcs úgy általában? Nem, ezekre a kérdésekre nem kell válaszolnod. Költői kérdésekre nincs válasz.

Én hányni tudnék ettől a 131 milliótól ugyanúgy, mint a BéKáVés csajszi 80 millájától. Szerintem egyetlen egy embernek sem szabadna ennyi pénzt kapnia, mert ekkora pénzmennyiséget egy ember zsebébe dugni, maga a megtestesült pofátlanság!  

De ha már ott tartunk, hogy öt évre visszamenőleg bevasalja az "erkölcsrendészet" a pénzek 98%-át, akkor fizessen a Szász család is, ahogy illik! Igaz, hogy az elnöki székből  2004-ben borult ki, és azóta már több, mint öt év telt el, de a suska a Szász apuka számlájára 2007-ben érkezett meg. Akárhonnan számolom, innentől pedig bizony-bizony beleesik az ötéves intervallumba. Az SZJA törvény 9. § (2) a) pontjának értelmében ugyanis
"A bevétel megszerzésének időpontja

a) pénz esetében az a nap, amelyen azt a magánszemély vagy javára más személy birtokba vette (átvette) vagy amelyen azt a magánszemély javára fizetési számlán jóváírták, ha azonban a kifizető a magánszemélyt megillető, az adóelőleggel csökkentett összeget átutalással vagy fizetési számláról történő készpénzkifizetés kézbesítése útján küldi el, a bevételt az átutalás, illetve a kifizetés napjával kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély javára azt az adóbevallása benyújtásáig, a munkáltatói adómegállapítása érdekében szükséges nyilatkozata megtételéig fizetési számlán jóváírták, illetve azt a magánszemély vagy javára más személy az említett időpontig birtokba vette (átvette)".

Most akkor hogy is van ez?! Mindenki egyenlő, csak vannak egyenlőbbek?

Pofátlanságok

Megszületett hát a 2011. évi költségvetés koncepciója. A kormánypárt egyik gazdasági frontembere egy  kereskedelmi tévé esti műsorában bemutatta a büdzsé sör alátét méretű változatát, és roppant büszke volt az elmés ötletre (megfordult a fejemben, hogy túl kipihentek lehetnek, akiknek kipattant az agyából ez a szikra, esetleg le kéne terhelni őket egy kicsit) .

A Költségvetési Tanács baloldali gondolkodásúnak még rosszindulattal sem nevezhető elnöke igyekezett egy kissé lehűteni a beterjesztők lelkesedését, mivel a büdzsé oly gyenge alapokra épül, hogy akár egyetlen alkotmánybíró mélyről fakadó sóhajtása boríthatná az egyensúlyát. 

Pontosabban boríthatta volna. Azonban az Alkotmánybíróság mától kezdve kinyilváníthatja ugyan a véleményét az eléje kerülő törvényekkel kapcsolatban, de nem semmisítheti meg az Alaptörvénybe ütköző jogszabályokat. Sóhajtozhatnak a taláros urak, az ég világon semmit sem tehetnek. A kormány semmit sem bízott a szerencsére. A lenyúlt magánnyugdíjpénztári befizetések, a vállalkozások egy részére kivetett különadó és a pofátlanul felvett végkielégítések különadója tehát minden lagymatag ellenkezés dacára tutira landolhat az államkasszában.

Ha engem kérdezne valaki, lenne néhány ötletem, ami garantáltan jót tenne az államháztartásnak. 

Például az összes parlamenti és önkormányzati képviselő, az állami cégek közép és felsővezetői, valamint az önkormányzatoknál dolgozó, hasonló pozícióban lévő kollégáik visszafizethetnék a pofátlanul felmarkolt költségtérítéseiket. Mondjuk 20 évre visszamenőleg. Nem kell semmiféle elévülést emlegetni,  mert a pofátlanság nem évül el. Akkor sem, ha stabil gazdasági helyzetben pofátlankodik valaki. Ennek a pofátlanságnak azonban nem akar vége szakadni.  

A költségtérítések felmarkolása zavartalanul tovább folyik. Kormányváltás ide, fülkeforradalom oda, kétharmados tisztesség amoda. 

A pofátlanság az pofátlanság, akármilyen színű, és ezen nincs mit szépíteni.

Szabadság miatt zárva

Aki olvasta már az írásaimat, az tudja rólam, hogy előző köztársasági elnökünk megnyilvánulásaitól időnként a hajam téptem. Vagy meg sem szólalt, vagy ha mégis, rosszkor szólt, és nem mindíg azt mondta, ami elvárható lett volna tőle. 

Az első számú közjogi méltóság legfontosabb feladata a társadalmi egyetértés fenntartása. Az én ízlésemhez képest ezt a feladatot csapnivalóan végezte, mert még csak nem is titkolta lojalitását, sőt mi több szimpátiáját a most kormányon lévő pártok iránt. Akkor persze még nem tudhatta, hogy kígyót melenget a keblén.  Ilyen előzmények után nagy meglepetést okozott számomra Sólyom Alkotmánybíróságot féltő állásfoglalása. Kár, hogy ezt egy szűk körben fogalmazta meg (bár legalább hű maradt magához, hiszen megszólalt, és kivételesen fontos, és helytálló megállapítást tett, csak időzítéssel és a helyszínnel lőtt mellé). Sokkal előbb és sokkal nagyobb nyilvánosság előtt kellett volna elmondania ezeket a szavakat. Nem azért, mintha akkor a kormánypárt letett volna az Alkotmánybíróság lerohanásának tervéről, hanem azért, hogy az istenadta nép még gondolkodni képes része talán felfogta volna, hogy itt már nem babra megy a játék.

Mélységesen felháborít, hogy a jogászok, a bírák, az ügyészek, az ügyvédek és az összes nagytudású,  jogi végzettségű értelmiségi hallgat.  Mint egy bűzlő kupac lócitrom a gazban.
Ha azok az emberek, akik oly büszkék tevékenységük társadalmi hasznosságára, képesek  lapítani, sunnyogni, és megalkuvó módon még bólogatni is arra a kormányzati törekvésre, ami a demokrácia lassú, - talán nem is olyan lassú - ámde következetes felszámolását vetíti előre, akkor mi lesz a társadalom alsó rétegeivel. Őket ki védi meg? Az ő érdekükben ki emeli fel a szavát? Tán csak nem a szintén lapító szakszervezetek? 

De lehetséges, hogy tulajdonképpen minden rendben van, csak én érzem úgy, hogy közeledik a vihar. Nagyon nagy a csend.

Coki

Meddig kell még hallgatnunk, hogy a győztesek mindenféle bolseviknak elhordják a legyőzött ellenfeleiket.  A győzelmére felettébb büszke - mondhatnánk nagyarcú - többség valami rejtélyes ok miatt képtelen a nagyvonalúságra. 

Most, hogy így leírtam, rájöttem, hogy igazából röhejes az egész. A bolsevik szó ugyanis  azt jelenti, többség. A többség bolseviknak nevezi a kisebbséget. Ha lenne kedvem, hangosan hahotáznék ezen az abszurd helyzeten. 

Egyszerűen nem értem, mi a jó abban, ha tovább folytatják azt a gusztustalan, szánalmas, gyűlölködő ordítozást, amit hosszú évekig kellett hallgatnunk. Mi lenne, ha végre megszűnnének, és inkább a saját portájukon kezdenének sepregetni, ahol lassan már derékig ér a mocsok, pedig még csak fél éve nyerték túl magukat. Ahelyett, hogy végre lenyugodnának és állandó örömmámorban úsznának, tovább szajkózzák a nyolc év alatt alaposan berögződött,  szíjjártó-féle szófordulatokat. 

Egész egyszerűen képtelenek eljutni addig a felismerésig, hogy nem létezik másfajta politika, mint ami a politikusok lényéből fakad. A politikusok, mint tudjuk - vagy reméljük - emberi lények. Az emberek pedig nagyon különbözőek. Vannak köztük egyenesek és sunyik, becsületesek és hazugok. Sőt olyanok is vannak, akik soha életükben nem hazudtak (hadd tegyem rögtön hozzá, hogy én még ilyen emberrel nem találkoztam, legfeljebb gyerekkoromban, amikor még tündérmeséket olvastam).

Na természetesen az az ember, aki hazudik, az lop is. Már persze azok szerint, akik magukról azt állítják, hogy még soha nem hazudtak. Könnyű belátni, hogy aki nem vallja be - mondjuk frakciótársai szűk körében - a hazugságait, az nem is hazudik, na pláne hogy nem lop. Ilyen egyszerű, remélem mindenkinek sikerült követnie a gondolatsort. Namármost, ha még ennek tetejébe azt is mondja, hogy hidd el, amit megígér, akkor természetesen mindenféle lacafacázás nélkül el kell hinned neki. Igaz, hogy éppen a szemed előtt lopja el a tíz év óta gyűjtögetett pénzecskédet - mellesleg gyerekeid potenciális örökségét elpatkolásod esetére - anélkül, hogy megmondaná, mikor kapod vissza, de ne is törődj ilyen apróságokkal! Ha megmondta, hogy senki nem jár rosszul, akkor az úgy is lesz. Hogy mikor? Erről nem szól a fáma.

Azt is megmondta, hogy az egykulcsos csoda-adó bevezetése mindenkinek jó lesz. Persze azt azért nem reklámozza, hogy azok, akik már felnevelték a gyerekeiket, és mondjuk egyedülállóként tengődnek, szép csendesen belefulladnak a rezsi kifizetésébe, (már most sem egyszerű kisakkozni, mikor, mit fizessenek be) és az infláció miatti többlet kiadásokba, mert számukra csak feleannyi adójóváírás jár majd, mint eddig. Bajnaiék 17 százalékos adókulcsához képest hatalmas előrelépés ez a 16 százalék, nem igaz? Dehogynem. Azoknak, akik már április tájékán (vagy még előbb) elérték volna az alsó adókulcs sávhatárát, és onnantól kezdve 32 százalékot csengethettek volna. Pontosan 16 százaléknyi "adójóváírást" kapnak a kormányfő jóvoltából havonta, míg az alacsony jövedelműeknek coki. 

Ki van ez találva, de miféle agy szüleménye?

Mi folyik itt?

Túl vagyunk egy országgyűlési választáson, és megválasztottuk a helyi önkormányzati képviselőket. Beültek az új honatyák a Parlamentbe, és a közgyűlésekbe.

A tavaszi választások estéjén az újdonsült miniszterelnök megígérte, hogy másnap egy új országban ébredek, és még a nap is másként fog sütni a télen sápkórossá vált arcomra.

Hárommillióan felsóhajtottak, és elrebegtek egy imát, mert eljött végre az ő országuk. A többiek rezignáltan tudomásul vették az eredményt, vagy csendes belenyugvással legyintettek, hiszen tapasztalatuk azt igazolja, hogy helyzetük még egyetlen kormányváltás után sem javult számottevően, és minden valószínűséggel ez a tény az egyetlen, amiben most is biztosak lehetnek.

A magam részéről nem örültem túlzottan, de persze mondhatod, hogy ez magánügy, és igazad is van.

Akkor kezdtem gyanakodni, amikor másnap reggel bekapcsoltam a tévét, és rádöbbentem, hogy még mindíg Magyarországon vagyok, hacsak Budapestet időközben nem helyezték át egy másik országba. Plussz  az előrejelzések tartós esőt  jósoltak, a bejelentett napsütéssel szemben. Amint elindultam dolgozni, fokozódott a gyanakvásom. A buszon ugyanazok az arcok, az autópályán ugyanakkora dugó, az utcákon ugyanannyi kosz.

Nyilván érzed az iróniát a mondataimban. Természetesen nem gondoltam komolyan, hogy másnaptól minden más, és főleg hogy minden jobb lesz. Általában racionálisan gondolkodom, és ezen szokásomon akkor sem vagyok hajlandó változtatni, ha fene fenét eszik. Na pláne akkor, ha valamelyik politikus akarja megmagyarázni, mennyivel kényelmesebb nekem, ha egyszerűen elhiszem, amit mond.  
Időről időre bepróbálkoznak azzal, hogy meggyőzzenek ítélőképességem teljes hiányáról, de én makacs ember vagyok, és nehezen hagyom magam hülyére venni.

A magyar választók nagyobbik része úgy döntött, hogy végre pihen egy kicsit, és rábízza magát a megválasztott képviselők józan ítélőképességére, szakmai felkészültségére, és makulátlan tisztességére. Azokra a képviselőkre, akiknek őszinteségéhez nem férhet kétség, hiszen vezetőjük még soha nem hazudott, így nyilván ezt várja el pártjának többi tagjától is.

Így történt, hogy a nép által kétharmados többséghez segített kormánypárt(ok) szabad kezet kaptak az elődeik által tönkretett, anyagi csődbe, és erkölcsi fertőbe taszított, sokat szenvedett országunk újjáépítéséhez.
A fülkékben lezajlott forradalom azonban bársonyosra sikerült, mert bár eltelt fél év a voksolás óta, egyelőre nem sikerült eljutni a rögtön ítélő bíróságok felállításáig. Nem szabad azonban feladni a reményt, hiszen a vak is láthatja: a jövő elkezdődött!
Meddig lesz még Alkotmánybíróságunk, hiszen a jogkörének megkurtítására tett kísérletet nemsokára siker koronázza?  Meddig állja a sarat a főügyész, aki eléggé el nem ítélhető módon még mindíg nem emelt vádat Gyurcsány ellen? Mennyit ér egy kormánykitüntetés kilátásba helyezése a bíráknak, ha bizonyos ügyekben "megfelelő" döntést hoznak? Meddig tájékozódhatunk a valóságról a közszolgálati és egyéb médiákban a média hatóság totális bekebelezése után?

Nos, őszintén szólva én azt vártam az új garnitúrától, hogy azokkal a dolgokkal kezdik el országlásukat, amelyek érdeklik az általuk oly gyakran emlegetett embereket. Ehhez képest csupa olyan téma van napirenden, ami mocskosul nem érdekli a népet.
Mit nekünk Alkotmánybíróság, ügyészség, bíróságok és média? Mit nekünk demokratikus intézményrendszer? Mit nekünk államosítás, és nyugdíjjárulék elterelés?
Először is feszítsük keresztre a földön fekvő oroszlánt, de legalább rúgjunk bele még néhányat, csak annyit, hogy többé ne tudjon lábra állni! Kell egy bűnbak, akire a zemberek minden nyomorúságát rá lehet kenni, és  rugdosás közben szinte észre sem veszik, hogy meglévő nyomorúságuk egyre fokozódik. Hirdessünk ki szükségállapotot, de legalább vészhelyzetet, tartsuk fenn hónapokon keresztül, mert ki figyel oda ilyenkor, hogy mi folyik a költségvetés körül? Papoljunk arányos személyi jövedelemadóról, és hallgassunk nagyokat ennek igazságosságáról! Ismételgessünk unos-untalan bizonyos szavakat, mint például nyugdíjtőzsde!

Hát, nem tudom, de nekem ez valahogy nem jön be... Csak csodálkozni tudok azon, hogy az emberek ennyire nem látnak át a szitán. Aztán amikor majd saját bőrükön tapasztalják, hogy a borítékban semmivel sem találnak több pénzt, vagy ami még rosszabb, kevesebbet visznek haza, már késő lesz. Azok, akik több tízezerrel, sőt több százezerrel járnak jobban havonta, persze értelem szerűen hálásak lesznek, és ezt el is várják tőlük. Hálájuk jeléül persze még erőteljesebben járulnak majd hozzá a most szilárduló totális uralom fennmaradásához, hiszen mindenki tudja, hogy a pénz egyben hatalom is. Aki ebből a körből kiszorul, annak egyre kisebbek az esélyei érdekei érvényesítéshez.

Lehet, hogy előbb-utóbb az emberek nagy része ráeszmél arra, hogy mi folyik körülötte, de akkor már nagy valószínűséggel késő lesz.
Pillanatnyilag ott tartunk, hogy önként és dalolva csatlakoznak a nyájhoz, és nem akarják meghallani az időnként különböző irányból beszűrődő hangokat: Jön a farkas!