Keresés ebben a blogban

Translate

2010. november 25., csütörtök

Rekviem

Persze, értem én. 
 
Kell a pénz az állami nyugdíjalapba, mert gondok lesznek az aktuális nyugdíjak kifizetésével. Azt már kevésbé értem, hogy ennek megoldásához miért éppen a magán nyugdíjpénztári megtakarításokat akarja felhasználni a "nép", és miért nem a bankokra, energiaszolgáltató- és távközlési cégekre kivetett különadót csoportosítják át erre a célra. 
 
Lehetséges, hogy azért, mert a költségvetési bevételek a legújabb, legigazságosabb egykulcsos adó bevezetésével annyira megcsappannak, hogy a különadó nem pótolná a kieső millárdokat? 
 
Amit viszont végképp nem értek, az a teljes közöny, és apátia, amivel ezt az érintettek fogadják, vagy az érintettek túlnyomó többsége.
 
Persze, értem, hogy a havonta levont járulékok összegére szükség van a nyugdíjak biztonságos folyósításához. De miért van szükség arra, hogy az eddig felhalmozott összegeket egész egyszerűen elkobozzák? Nem lehetett volna egy középutat találni? Annyi okos ember, annyi nagytudású közgazdász van ebben a csöpp kis országban, mint égen a csillag. Miért nem jutott egyiküknek sem az eszébe egy - számomra - kézenfekvő, és  talán még barátinak is nevezhető megoldás? Nevezetesen az, hogy a magánszemélyek egyéni magán nyugdíjpénztári folyószámláján összegyűjtött megtakarításokat mindenki átvihesse egy önkéntes pénztári számlára. Ezzel a szisztémával nem lenne az az ember érzése, hogy meglopták, lerabolták, megzsarolták és még jól bele is rúgtak. Ami eddig megvan, az megmaradna. Amit ezután fizetünk, azt a közösbe tesszük, és kész-passz. Hacsak nem az a kormány eredeti szándéka, hogy megpróbálja leplezni - ideig-óráig - az egykulcsos adóval kapcsolatos, elhibázott döntésének öngyilkos következményeit. Ebben az esetben ugyanis nincs mit tenni, mint lenyelni a békát, és dalolva átlépni az állami nyugdíjrendszerbe.
 
A kérdés csak az, vajon hány és hány békát kell még lenyelnünk? Tűrte volna a "nép", ha ezt a döntést 2008-ban hozta volna meg az akkori kormány? Nem valószínű, bár a válság igazán akkor tombolt tiszta erőből. Vajon a most kormányon lévők mekkora ricsajt csaptak volna? Brüsszelig, vagy a Vatikánig szaladtak volna, hogy "feljelentsék" a magántulajdon szentségét semmibe vevő "kommunistákat"? Meddig tart ez a birka türelem, és miért jár ez a bónusz ennek a nyomuló, kapkodó, koncepciótlan társulatnak? 
 
Bábszínház. Nem sok frappáns szlogent talált ki még az emeszpé, de ez bizony - sajnos - jogos, mert ami itt folyik, az nem más mint ovi bábszínháza. A nézőtéren teljes sötétség uralkodik, a színpadon a marionett figurák remegő pálcika-lábukon alig állnak, de játsszák a szerepüket. 
A homályos jövőben egyszer talán elkezd pislákolni - legalább egy szentjánosbogár teljesítményével - a fény, mert pártunk és kormányunk rájön, hogy nem akarunk többé sötétségben élni, és nem vagyunk kíváncsiak az ingyen cirkuszra. 
 
Az a világ már elmúlt, amikor a zemberekkel mindent meg lehetett etetni. Legalábbis én ezt remélem. Mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése