Keresés ebben a blogban

Translate

2011. december 28., szerda

Boldog Újévet a Zembereknek!

Seholsincsország minden nyavalyájának ellenére nagyon boldog Újévet kíván nektek 
Hókuszpóka. 

Jövőre Veletek ugyanitt!



2011. november 30., szerda

Fiala és az önkritika

Valamelyik reggel szokás szerint kapcsolgattam a rádiót, hogy valami olyan híradást, interjút találjak, ami legalább köszönőviszonyban van a valósággal. A közrádiók és a kormányhoz közeli média szóba se jöhet, mert ők már elrugaszkodtak. A valóságtól.

Ezért aztán ismételten belehallgattam Fiala Kelj fel Jancsijába.

Hát ez a pasas eszméletlen! Én még ilyen sértett fickót nem láttam - hogy jó kis képzavarral éljek! Azon agonizált korán reggel, hogy előző nap Vicsek a Klub Rádióban hogy volt képes tarlósistvánnak az arcába vágni, hogy egy perc múlva közlekedési hírek jön, ezért igyekezzen befejezni az elkezdett mondatot.
Drága Fiala Úr! Ad egy: ki az a tarlósistván? Miért kellene vele másképp bánni, mint bármelyik más riportalannyal? Tarlós pontosan azt kapta, amit megérdemelt.  Vicsek egyébként minden alanyát figyelmeztetni szokta, amikor közelednek a hírek, vagy közlekedési információk. Mindegyiket, kivétel nélkül.

Ellentétben Önnel, kedves, drága Fiala úr. Ön ugyanis szemrebbenés nélkül belefojtja a szót a betelefonálókba, amikor Önnek nem tetsző hang hagyja el a szájukat. Ez persze - az igazság kedvéért - időnként egybeesik a jobb érzésű hallgatók tetszésével, ezért bocsánatosnak tekinthető. Ám még egyszer sem hallottam, hogy belefojtotta volna a szót mondjuk Lázár Jánosba olyankor, amikor levegővétel nélkül sorolta az idióta érveket szeretett pártunk és kormányunk védhetetlen intézkedései mellett.

És még egyet szögezzünk le, drága, kedves Fiala úr! Ha kritikusan szemléli saját magát, észre kell vennie, hogy az esetek többségében messze alulmúlja Vicsek Feri stílusát, és ami a témákhoz való hozzáértését, vagy azzal kapcsolatos tájékozottságát illeti, szintén nem szárnyalja túl kollégáját.

A szakmai felkészültségen nem akarok rugózni, mert nem értek az újságíráshoz, de már az előző megállapítások miatt is több szerénységet várnék Öntől! Vagy ha erre nem képes, legalább  tegyen úgy, mint aki időnként hallja a saját előadását is, nem csak a másokét.
Lesajnálja a Klub Rádiót, mert olyan CD-t reklámoz, ami nincs raktáron (Hadd szóljön!), ám ugyanakkor saját könyvéből olvas fel részleteket szerénysége teljes tudatában. Hogy a két reklám közül melyik az ízléstelenebb, döntse el Ön!

Javaslom, próbálja legalább ilyen keményen bírálni a hajóhídon álló kapitányt, és kérdezze meg tőle miért kormányozza a gyorsnaszádot egyenesen egy rohadt nagy jéghegynek, amit mindenki lát, csak ő nem?

2011. november 24., csütörtök

Lúzerek

Én ezt nem hiszem el! 

Az egyik rádió betelefonálós műsorában az egyik fazon - vér fideszes lehet - olyat bírt kiejteni a száján, amitől lemennék hídba, ha még a régi lennék. Azt mondja az ürge, hogy orbán azért kénytelen visszaoldalogni az IMF-hez, mert a sajtó és más körök összehangolt támadást indítottak a forint ellen. Mindezt azért, mert orbán nekiment a bankoknak azért, hogy a tőlük levett különadó segítségével megadja a zembereknek, amire szükségük van. Hogy segítse az elesetteket és a rászorulókat, kénytelen volt - nagyon helyesen - megvívni a gazdasági szabadságharcot. És igenis, megadja, amit ígért. Igen, igen, igen! (Jesszusom, most hallom, hogy akit nemes egyszerűséggel fazonnak neveztem, maga csányi sándor volt. Vagy rosszul hallottam? Se így, se úgy nem kérek elnézést a fazonozásért, és passz!)

Nagyon mélyen tisztelt betelefonáló fazon, és mindenki, aki hozzá hasonlóan látja a helyzetet! 

Vegyétek már végre észre, hogy orbán nem csak a bankokat támadta meg! Megtámadta a médiákat, az Alkotmánybíróságot, a Költségvetési Tanácsot, az IMF-et, az Európai Uniót, a kereskedelmi láncokat, a gyógyszergyárakat, a vállalkozókat, a háromszázezer alatt kereső összes munkavállalót, a munkanélkülieket, a rokkant nyugdíjasokat, a korengedménnyel nyugdíjba ment embereket, a rendvédelmi dolgozókat, a tanárokat, a szülőket, az önkormányzatokat, a szakszervezeteket, a filozófusokat, a színházakat, a közgyűjteményeket, a közintézményeket, az autósokat, a bírákat, Károlyi Mihály és József Attila emlékét, az MSZP-t, az 56 után el nem ítélt népességet, azaz lerohanta a harmadik köztársaságot. 

A magyar lakosság túlnyomó többségét, szinte biztos, hogy több, mint kétharmadát padlóra küldte, vagy hamarosan padlóra fogja küldeni. 

Mi a franc folyik itt? Tényleg ennyire gyávák, és lúzerek vagyunk? Velünk mindent meg lehet tenni?

Nézzük, kit hagyott békén orbán pancser-kormánya? 
Azt a szűk gazdasági csoportot, és a médiának azon szereplőit, akik pénzzel, és/vagy nyelvvel hatalomra segítették. Na és persze a jobbikkal sem piszkálódik. 

Vajon miért?

2011. november 19., szombat

Nem, nem, soha!

Másfél éve tart az ország vesszőfutása. A király ül a trónján, és elégedetten nézi az udvari bolondok produkcióját.  

A bolondok természetéből adódik, hogy valamennyien a király kegyeit keresik, és bármire hajlandóak azért, hogy elnyerjék. Mindnek diplomája van, akár kettő három is. Hogy esetleg libáért vették? Na und? 

A cél szentesíti az eszközt - mondják, pedig ez már akkor is baromság volt, amikor állítólag Loyolai Szent Ignác először kiejtette a száján. Biztosan találsz a neten egy csomó cikket, ami taglalja, hogy ez a szállóige bizony megállja a helyét, de én ezt akkor is vitatom, ha maga a pápa esküszik rá. A cél soha nem szentesítheti az eszközt. Ez az igazság. Azonban Mullder és Scully óta azt is tudjuk, hogy az igazság odaát van. Ami - lássuk be - mindössze egy kérdést vet fel. Hol van az odaát? Mielőtt még lázasan elkezded törni a fejedet, nyugoggyámeg, mert én azonnal megválaszolom ezt a kérdést is. 

Az odaát mindíg az az oldal, ahol nem te állsz. Magyarul az igazságot mindíg a másik oldalon lévők tudják tutira. Próbálj még egy kicsit koncentrálni, mert ismét egy csavar következik. Tehát ha mindíg a másik oldalon lévők tudják az igazságot, akkor a cél bizony szentesíti az eszközt. Remélem, tudtál követni! Ha nem, akkor fuss neki még egyszer, mert nem véletlenül taglalom ezt a témát! 

Minden óvodás tudja, hogy a királyok nem négy évre tervezik az uralkodásukat. A mi királyunk pontosan nyolc évig gondolkodott azon, mit tegyen annak érdekében, hogy hatalma majdan lehetőleg sok-sok évig tartson. Vannak, akik szerint a király nagyformátumú politikus. Hát meglehet, de hogy nem egy agytröszt, az ma már - számomra legalábbis - teljesen biztos.
Agyának egy részét valószínűleg nem használja, mert azon már nem volt képes gondolkodni az eltelt nyolc év alatt, hogy mit is kéne tennie gazdasági kérdésekben. 

Szóval ott ül a fél agyát használó király a trónon, amihez nyolc év ármánykodás, hazugság és gerinctelenség után végre hozzájutott, és ott hemzseg az a sok bolond, aki semmihez sem ért, viszont pofájuk akkora, mint egy ház. Tudják a tutit, hisz az igazságot ők birtokolják. Ezért aztán elhiszik magukról, hogy nem csak diplomájuk, de eszük is van. Jól elvannak ebben a tudatban, és senki, de senki nem győzheti meg őket arról, hogy minden, amit tesznek tévűtra visz. 

A sok nemzeti cucc közül a valutánk a béka valaga alatt tartózkodik hosszú hónapok óta. Az ájemef kipaterolva, mol részvénypakett elértéktelenedve, állami papírok mennek a kukába, mert senkinek sem kellenek. A világ befektetői nagy ívben kerülik a királyságot, hiszen ennek a királynak még a kérdéseit sem hiszik el, nemhogy az ígéreteit! A zemberek és az ország adósságállománya háromezer-milliárd forintos lenyúlás dacára egyetlen petákkal sem csökkent.  A szociális juttatások megvonása, a bérek csökkenése miatt a fél ország éhezik és fázik. Belső kereslet az egykulcsos csoda-adó ellenére zérő, a várható gazdasági növekedés várhaóan csökkenés. Az egészségügy lepusztulva, az oktatás lenullázva, egymillió munkahely az ablakban. 

Mondjon le a nemzetgazdasági miniszter? Mondjon le a király? Nem, nem, soha! 

Nem távozhatnak úgy, mintha mi sem történt volna! 

Kivizsgálást és felelősségre vonást követelek! Minimum vagyonelkobzás, de leginkább valami kies börtöncella dukál nekik! Méghozzá minél hamarabb! 

Ja, és vigyék magukkal a debreceni taplót, a vásárhelyi lézerest, a nyugdíjak védőszentjét, a semmisségi törvény atyját, az alaptörvény szülőanyját, valamint az alaptörvény asztalát! Hogy legyen min zsugázni a börtönben töltött hosszú, téli estéken!

2011. november 17., csütörtök

Ha az ájemef jön, én megyek!

 

Egy vicc nektek ma estére. Biztos ismeritek, mert már néhány hete kering a postaládákban. De ahogy azt már a régiek is megmondták, egy újszülöttnek minden vicc új. 

Orbán Viktor ellátogat egy általános iskolába, hogy válaszoljon a gyerekek kérdéseire.
 
Egy kis srác felteszi a kezét, mire Viktor megszólítja:
- Mi a neved, kisfiam?
- Móricka.
- Mondd a kérdésedet!

- Nekem három kérdésem van:
1. Miért vette el a kormány a magánynyugdíj pénztártagok pénzét?
2. Miért akarja elvenni a kormány szolgálati nyugdíjakat?
3. Mikor fogja végre a kormány ténylegesen az emberek érdekeit szolgálni?

Ebben a pillanatban kicsöngetnek, de Viktor megígéri, hogy a szünet után folytatják.
Szünet után Viktor visszatér, és megkérdezi, hol is tartottak.

- Ja igen, a kérdések. Kinek van kérdése?

Egy másik kis srác felteszi a kezét.
- Hogy hívnak, kisfiam?
- Pistike.
- Nos, Pistike, mik a kérdéseid?

- Nekem öt kérdésem van:
1. Miért vette el a kormány a magánynyugdíj pénztártagok pénzét?
2. Miért akarja elvenni a kormány szolgálati nyugdíjakat?
3. Mikor fogja végre a kormány ténylegesen az emberek érdekeit szolgálni?
4. Miért csöngettek ki 20 perccel a szünet előtt?
5. Hová tűnt Móricka?

Túl az első pofonon

Ezt a mesét  2009-ben írtam. Azért teszem újra közzé, mert úgy veszem észre, hogy nem hittetek nekem. Pedig úgy fest, a legtöbb mesém - amit akkoriban papírra vetettem - szép lassan beigazolódik. Talán még mindíg nem késő, hogy okuljatok belőle. A mese címe ez volt: Az első pofon a legnagyobb. Ezen már túl vagyunk...
"Kedves gyerekek!

Most egy olyan történetet mesélek el nektek, amelyből megtudhatjátok, milyen jövő vár rátok, ha 2010-ben, amikor a szüleiteket elkísérítek az országgyűlési választásokon a szavazóurnához, és nem nem vágjátok ki a hisztit, ha nem jó helyre teszik az X-et.

Ha véletlenül megtörténik az, amitől óva intelek benneteket, akkor azon nyomban vegyetek búcsút a legújabb amerikai filmektől, a popcorntól és a Coca Colától. A McDonalds-ot pedig kerüljétek el nagyívben, ha egyáltalán lesz még mit elkerülni.
A trónra ácsingózó dakota törzsfőnöknek ugyanis valószínűleg első dolga lesz, hogy hajóra ültesse, és hazaküldje ezt a csúnya multinacionális, magyar népet kizsákmányoló rabló bandát. Az összes többivel együtt.

Az új király és legeslegjobb barátja, akivel vérszerződést kötött a szent háború érdekében ugyanis elhatározták, hogy véget vetnek annak az erkölcsi fertőnek, amelyben ezidáig dagonyáztatok. Ezért a Corvin mozi ezentúl kizárólag a Hídember című filmet, valamint a  Tőkés László összes prédikációja a rendszerváltástól napjainkig című monumentális alkotást vetítheti. Szabadon kiválaszhatjátok, hogy melyiket szeretnétek havonta egyszer - állami támogatással - megtekinteni.
Ha a vetítésen való részvételt hitelt érdemlően nem igazoljátok, akkor meghatározott ideig - ezek a részletek még nem kristályosodtak ki teljesen - vasárnap ott a helyetek a reggeli, hét órakor kezdődő misén. Enyhít a helyzeten, hogy a lakóhelyetekhez legközelebb eső templomban élvezhetitek végig a celebrációt. Az iskolában kötelező hittan oktatás nem váltja ki a büntetést, tehát a lelki életetek karbantartása biztosítottnak látszik.

A diszkókat, és különböző szórakozóhelyeket árgus szemmel fogja figyelni az a háromezer rendőr, akiket a király, megválasztása után azonnal a közbiztonság védelmére vezényel. Mivel sokan közületek hozzászoktatok ahhoz, hogy kimondhatjátok a véleményeteket, nagyon oda kell majd figyelnetek, nehogy véletlenül beszóljatok a közegnek!
Tudnotok kell, hogy a rendőrök között már most is nagyon sokan hívei egy jobbik nevű pártnak (de a nevük ne tévesszen meg benneteket, egyáltalán nem jók, és főként senkinél sem jobbak), amelyik saját hadsereget tart fenn (tulajdonképpen miből? de ez most nem is lényeges), amit magyar gárdának hívnak. A magyar gárda emberei pedig már most is előbb ütnek, mint kérdeznek.

Például nemrég egy férfi arra vetemedett, hogy egy jobbik által tartott rendezényre becsempészett síppal megzavarjon egy ünnepségnek nevezett cirkuszi előadást. Azért tette a szerencsétlen, mert nem értett egyet azzal, hogy  azt az embert ünnepeljék, aki a II. világháború idején hozzájárult sok-sok ember gázkamrába küldéséhez és meggyilkolásához.
Szóval odament ez a csóringer, és gondolta, hogy hangot ad az ellenvéleményének. Látta már sokszor a tévében, hogy nemzeti ünnepeken egész tucat tüntető sípol, dobol, üvöltözik, tojásokat és paradicsomot dobál nemtetszése jeléül. Gondolta, hogy ez a szokás. De még életében nem tévedett ekkorát. Rövid úton akkora maflást kapott, hogy a szeme még most is szikrázik! Ekkor a rendőrök udvariasan megköszönték, hogy ott volt, felvették a személyi adatait, és jól feljelentették szabálysértés vétsége miatt.
Na, ezt most csak azért meséltem el nektek, nehogy meglepetésben legyen részetek, ha úgy adódik.
Már hallom, amint nagyon okosan azt mondjátok: de hát azért lesz ennek az országnak új királya, hogy védje az alattvalókat! Majd elintézi, hogy  a verekedős gárdisták  eltakarodjanak, és örökre eltűnjenek a történelem süllyesztőjében.

Igazatok van. A királynak természetesen - mint mindenre - erre is van egy jól kidolgozott terve. Elmondta már, hogy mindenkit megnyugtasson, akinek még kétségei lennének az ő felséges rátermettségéről: a gárdisták majd kapnak két pofont, és szépen hazamennek.
Jó terv, nem igaz?"

2011. november 16., szerda

Egymillió munkahely most

Egyszerűen nem értem az embereket. Azon jajonganak, hogy tiszteletreméltó, hőn szeretett kormányunk nem teljesítette ígéretét az új munkahelyek létrehozására vonatkozóan.
 
Minek ez a türelmetlenség? Miért nem lehet ennek a példátlanul hősiesen harcoló vezetésnek időt adni arra, hogy beérjen munkájának gyümölcse? Miért kell mindíg csak a rosszat szajkózni ahelyett, hogy azt a sok szépet és jót is észrevenné a nép, amit jótevőinktől például alaptörvény formájában nemsokára kapni fog? A szeme alá. Úgy kell neki! Mármint a népnek, ami hálátlan, és meg sem érdemli, hogy ilyen kormánya legyen.
 
Ha visszaemlékeztek, már réges rég megírtam, hogy az állam országos kiterjedésű, hulladék kezeléssel foglalkozó vállalatot akar alapítani. A napokban felröppent a hír, hogy újra megnyitnak egy Ózd közeli bányát, újra állami tulajdonba kerül a Rába, továbbá a többi sóhivatal mellé egy újabb is létesül Tervhivatal formájában. 


Utóbbi igen fontos feladatot lát majd el: 30-40 évre előre határoznak majd meg nemzetgazdasági szempontból létfontosságú feladatokat. Itt dolgoznak majd honunk jól képzett, és mindenhez értő fiai és leányai.
 
Azok pedig, aki dohányoznak, isznak, és nem akarnak tanulni, majd jól megnézhetik magukat. Amint elérik a 16-ot, úgy repülnek az iskolából, mint a győzelmi zászló! Egyenesen a szeméttelepre, vagy a bányába. Aki pedig megembereli magát, és minden éjjel esztergapadról álmodik, esetleg alkalmazást nyer majd a Rába kebelén. Esetleg. Hogy ki fogja megvenni azt a töméntelen harckocsit és más ilyen cuccot, az még a jövő zenéje.
 
Vagyis ezek után merje valaki azt mondani, hogy pártunk és kormányunk nem tesz meg mindent az ígért egymillió munkahely érdekében!
 
És igen. Lesz nyugdíj. Mert megvédték, és ezután is meg fogják védeni. Ha svéd modell, hát svéd modell. Megmondta az ex-nyugdíjvédelmi megbízott asszony is, hogy ő bizony szeretne svéd nyugdíjas lenni.
 
Én is. De ha lehetséges, akkor Svédországban.

2011. november 6., vasárnap

Pitiáner László újabb kalandjai

Amikor Pitiáner Laci igaz történetét megírtam, ezer százalékig biztos voltam benne, hogy kicsinyességének nincsenek határai. Csak idő kérdése volt, mikor kapcsol nagyobb fokozatra. 
Aki például azt hitte, hogy az emeszpétől lepattanó tíz képviselő frakciót alakíthat kövér laci parlamentjében, most jól melléfogott. Persze hozzá kell tennem, hogy finoman szólva igen primítív gondolkodásra utal, ha valaki a jelenlegi rezsim egyetlen képviselőjének akár egyetlen szavát is elhiszi. 
Egy kormányzati ciklusukat ugyanis már végigéltük, és ez még akkor is gyanakvásra adhatott okot, ha abban az időszakban ennyire nem voltak elszállva önnön tökéletességüktől. Akkor nem kaptak 53 %-ot. Ami ugyebár a parlamenti matematika szerint ma kétharmados többséget jelent. Ez bőven elég ahhoz, hogy a nagyképűségük ne férjen rá Európa térképére. Ha nem tudnátok, a Világegyetem egyetlen olyan politikai csoportosulása kicsiny hazánk kormánya, akinek zsebében van a bölcsek köve. Igaz, jó mélyre csúszhatott, mert az eddigi intézkedéseikből a bölcsességnek még a szikrája sem látszik.

Szóval Pitiáner Laci  kitiltani készül parlamentjéből azokat a képviselőket, akik nem az ő ízlése szerint viselkednek a tisztelt Házban. Még nem tudni, hogy milyen elképzelései vannak a méltatlan viselkedéssel kapcsolatban, de az előzményeket ismerve könnyen lehet, hogy a teremben kajáló szocik például rövid úton repülnek, mint a győzelmi zászló. A fidesz és a kdnp díszpintyeire valószínűleg enyhébb szabályok vonatkoznak majd, hiszen a kettős mércére már eddig is töméntelen példa volt, miért lenne ez másként ezután? 
Na és akkor mi van, ha kitilt mindenkit, aki zavarja köreit? Jó ideje tudjuk, hogy a Parlament ellenzék nélkül is működik. Rémlik, hogy ki mondta ezt? Naná, hogy viktorunk. Tulajdonképpen már most is tiszta pocsékolás, hogy egyáltalán nyitva van az Országház. A villany, a gáz, a víz nagyon sok pénzbe kerül. Meg lehetne spórolni, hiszen az ellenzék tök fölöslegesen szövegel, a kutyát sem érdekli, mit mond. A döntések már a parlamenti viták előtt megszületnek, és még csak nem is szórakoztatóak. A kormányoldal agyondícséri saját javaslatatait, az ellenzéket meg leugatja, ha ugyan egyáltalán reagálásra méltónak tartja a hozzászólását. Minek kell költeni a közpénzeket egy olyan cirkuszra, ami még csak nem is vicces? Hanem inkább siralmas.

Nem is ugrottam volna rá a klaviatúrára, ha tegnap nem akadok ki teljesen attól, amit Lacink - a legnagyobb magyar - a fidelitas gyűlésén összehordott. Leginkább az verte ki a biztosítékot, amikor kijelentette, hogy a magyar nép egyetlen esélye a jelenlegi kormány. Húúúúh! Arohattéletbe!

Mit műveltek ezek akkor, amikor szegény Horn Gyula azt bátorkodott mondani, hogy az MSZP kormánynak nincs alternatívája. Valóban elég szerencsétlen mondat volt ez is, de korántsem vizionált nemzethalált egy esetleges kormányváltás esetére.

Arról már nem is beszélve, hogy - ha még nem vettétek volna észre - egyre kisebb az esély törvényesen elzavarni ezt a garnitúrát.
Egyáltalán nem elegáns módon, cseppet sem demokratikus eszközökkel, és még csak nem is lassan módosítják az összes, demokratikus működési feltételekhez szükséges törvényt. Az új törvények az ő törvényeik. Az új intézmények az ő intézményeik. Az új vezetők az ő embereik. És ennyi. Vége.
Nem tudom, minek kell történni ahhoz, hogy a zemberek tényleg feleszméljenek, de attől félek, már most is túl késő. Hihetetlen, hogy a kormánypártok képviselői között egy sincs, aki felállna, és azt mondaná: ebből elég! Engem nem azért küldtek az emberek a Parlamentbe, hogy keveseket gazdaggá tegyek, a többséget pedig nyomorra és kilátástalanságra ítéljem. Egyszerűen nem hiszem el, hogy senki sem veszi észre kormányzati oldalról, hogy a csalódottság, a reménytelenség országa lettünk. Lehet visszafelé mutogatni, drága urak! Előbb-utóbb azonban mindenki előtt világossá válik, hogy az önök szövege mögött nincs más, mint társadalmi érzéketlenség és gazdasági impotencia.

Pitiáner Laci fölött pedig eljárt az idő, szerintem nyugdíjba kéne mennie! Remélem, egyszer majd visszaveszik tőle a nyugdíját, amit örökös politikusi munkakörével szerzett. Amikor az utókor ítéletet mond a fidesz antidemokratikus politikájáról.

2011. augusztus 21., vasárnap

A jó tanuló felel

Nem, nem, nyájas olvasó! Itt most nem a röhögésre irritáló Karinthy-novellát olvashatjátok, ezer bocsika, és egy anyamedve...

Ez a szösszenet éppenséggel egy kicsit sem mulatságos, sőt inkább siralmas tény apropójából született. A világot ismételten sokkoló, és egyre mélyülő pénzügyi válság fenyegető réme miatt egyre több ember torka szorul össze nap mint nap.

A híreket hallgatva semmi jóra nem számíthatnak sem a munkanélküliek, sem azon szerencsések, akiknek ugyan van még állásuk és fizetésük, de nem tudják meddig dolgozhatnak még, és keresetükből hogyan tudják kigazdálkodni a mindennapokat. 

Akiknek még egy kis devizahitel is keseríti az életét, immár kezdik úgy érezni, mintha egy hosszú, nyomasztó álom részesei lennének, amiből minden igyekezetük ellenére képtelenek felébredni. A nap minden órájában azzal szembesülnek, hogy helyzet sokkal rosszabb, mint amit még el lehet viselni, hiszen mindez valóság, és nem álom. Amikor egy hete a svájci frank árfolyama a 270 Ft-ot elérte, az én fejemben is megszólalt a riasztó, és csillapíthatatlanul vijjogott abban a reményben, hogy majd valaki kikapcsolja. Hogy valaki majd csak lesz a kormányoldalon, aki szükségesnek tartja, hogy mondjon néhány megnyugtató szót azoknak, akik hozzám hasonlóan bénultan állnak, és csak néznek ki a fejükből a tehetetlenség tudatában. 

Hiszen van egy kormányunk, amely kétharmaddal pillanatok alatt lebontott mindent, ami a rendszerváltás óta az ország  intézményrendszerének demokratikus működését biztosította. Ehhez képest ez a kormányzat több, mint egy év alatt képtelen volt bármilyen gazdasági intézkedést hozni, amely legalább koherensnek tűnik, és megmutatja a gondolkodás irányát. Ehelyett a gondolkodás hiányát láthatjuk, azt viszont egyre erőteljesebben. Eljött tehát a nap, amikor a kormányfő úgy érezte, itt az ideje, hogy végre megszólaljon.
A vélemények eltérőek a miniszterelnök nyilatkozatáról, és ahogy az már lenni szokott, az elemzők is eltérően vélekednek róla. A magam részéről nem tudtam olyan nyugodtan fogadni a szavait, ahogy előzetesen elhatároztam (mindíg megfogadom, hogy nem húzom fel magam akkor sem, ha ordenáré marhaságokat beszél, hiszen ehhez már volt időm hozzászokni előző kormányzása alatt, és ellenzéki évei idején). 

Sajnos olyan szinten bosszantott a nagy semmi, ami a száján kifért, hogy késztetést éreztem azonnal kiírni magamból az indulatokat. Hogy létezik, hogy még van valaki ebben az országban, aki komolyan veszi orbán szavait? Tartalmilag zéró, és ami mégis kiderül, az a lecsúszott, vagy lecsúszóban lévő emberek számára egyenlő a teljes K.O.-val. A "nagyformátumú" nem hajlandó felülbírálni az egykulcsos adóról hozott döntését, és nem hajlandó elismerni ennek súlyos következményeit. Százmilliárdos megszorítást helyez kilátásba, (ami még akkor is megszorítás, ha a nyelvét elharapja inkább, mint kimondja ezt a szót, ráadásul mások szerint lesz az kétszázötven-milla is) amit ki tudja ezúttal melyik társadalmi rétegtől szándékozik bevasalni?
A koherencia teljes hiánya a kormány egész működésére jellemző, ami alól kizárólag a demokratikus jogállam intézményeinek felszámolása kivétel. Ahogy a "helyzet fokozódik", a kormányoldalról nyilatkozók - különösen a kormány,- és miniszterelnöki szóvivők - beszédstílusa, hanghordozása egyre inkább kezd hasonlítani annak a jó tanulónak a feleletéhez, aki agyilag ugyan fel nem fogja miről beszél, de csak mondja, és mondja, hiszen szóról szóra betanulta a leckét. Az ilyenfajta információkkal azonban van egy kis probléma. Egy idő után feltűnik a hallgatóságnak, hogy régen túlhaladott a kérdés, és az adott válasz már nem érvényes.

Ekkor pedig kiderül, hogy amit eddig igazságnak hitt, az ismét csak szimpla hazugsággá nőtte ki magát. 

Ma már mindenki tudja, hogy a Föld kering a Nap körül, és nem fordítva. Szólni kéne a kormánynak, mert úgy tűnik, még nem értesült erről!

2011. augusztus 4., csütörtök

Visszatérés a munka világába

- Tűzoltóság! Jónapot! 
- Gyűjjenek,mert ég a házam! 
- Nyugodjon meg, pánikra semmi ok........... kicsit ugyan várni kell, mert a kolléga a reumája miatt nem tud lecsúszni a csövön, lépcsőfordulóban meg dugó van, mert a járókeretes Jani rohanás közben elsett, a két helyettese meg nem tudja átlépni, mert nem tudják emelni a lábukat. Valakit meg még kell keríteni aki vezeti a tűzoltóautót, mert a sofőrünk olyan őreg, hogy nem azért kell a sziréna, mert siet, hanem mert nem lát. Legalább félre tudjanak ugrani előle, ha eltévesztené az irányt. Mint a múltkor, amikor elütött azt a vén rendőrjárőrt aki üldözött egy zsebtolvajt, de a saját lábába elesett. Volt ám aztán hacacáré,eljött a helyszínelő volt vagy 75 éves, az meg nem tudott lehajolni körberajzolni az embert, mert nem hajlott a dereka... mi hogy még mindíg ég a tűz? ...ne idegeskedjen most emellik fel a tartalék sofőrt az autóba, erről jut eszembe, ha nem érne ki fél óra múlva szóljon ide, mert kicsit szenilis már az öreg, félúton el szokta felejteni a címet, oszt akkor lesz ám "hamu és gyééémáánt", tényleg mondtam már, hogy a hívását rögzítjük? Mert kissé én is feledékeny vagyok, a 8 éves dédunokám is múltkor mondja, hogy öreg nem húztad fel a slicced WC után. Nem is mondtam neki, hogy nagyobb baj, hogy az alsógatyám elfelejtettem letolni.... Na mégegyszer a címet mondja, mert leírtam, de az olvasószemüvegemet is elfelejtettem elhozni oszt nem látom meg... Gyerekek segítsen valaki fölmászni a Bélának, hát nem látjátok hogy visszahúzza a légzőkészüléke... tessék? nem, nem a céges, a sajátja, ahhoz kell, hogy be tudjon szállni a fülkébe... MI? Ég? istenem ég, hát maga van ott vigyen egy vödör vizet, csak van otthon, mindjárt mennek, csak dugó van a kereszteződésben, mert a két vén trottyos fehéröves fehérbotos rendőr forgalmat irányít a kereszteződésben, oszt úgy remeg már a kezük, hogy a rosseb se tudja, hogy állj, vagy előttem kis ívben kanyarodj! De hát olyan rutinosak, addig nem lehet...mi, hogy leégett? hát szép mondhatom, előbb is mondhatta volna, akkor nincs ez a nagy rohangálás, más dolgunk is van ám mint fölöslegesen rohangálni, még van egy műszaki mentésünk, az öreg kmb-s felment a svédek padlására, oszt lefelé belesett a létra fogai közé, de úgy is kell neki nem? 80 évesen menne be irodára nyugdíjig, nem kint bohóckodni a területen, mikor ott vannak fiatalok 40 év járőr tapasztalattal pár év és betanulnának...mi, hogy be fog perelni, mert leégett a háza? Akkor pereltél vóna vazze, amikor felemelték a nyugdíkorhatárunkat 92 évre, akkor amikor röhögtél a markodba, hogy úgy kell nekik, most söpörd a hamut vazzeg különben is így beszélni egy öreg emberrel...huligán... micsoda emberek vannak!
 
Karcsi bátyám, le kéne váltania... ki kéne cserélni a pelenkámat.......
 
Ma kaptam emailben. Kár, hogy nem is olyan vicces!

Rovásírás - mert Ön megérdemli!

Hát, gyermekeim, ismét rádöbbentem, hogy mily zseniális kormány irányítja az országunkat. 

Nem csak közgazdasági tehetségükről híresek messze földön, hanem páratlan anyanyelvünk ápolása terén is olyat alkotnak, ami már-már emberfeletti teljesítményről tesz tanúbizonyságot.

Ne menjünk túl messzire, itt van mindjárt az alaptörvény. (Nem barátaim, nem a helyesírásommal van baj, hanem a törvény tiszteletre méltatlanságával...)

Az alaptörvény, amelyet olyan nyelvi stílusban alkottak meg  létrehozói, hogy világszerte senki sem érti rajtuk kívül. A nemzeti együttműködésből kimaradt, szerencsétlen olvasók oly csekély értelmi szinvonalon tengődnek, hogy felfogni sem képesek azon fennkölt gondolatokat, melyeket papírra vetettek honatyáink és honanyáink a közjó érdekében (na jó, szájer jocó a vonaton írta, míg Brüsszelből hazafelé zötykölődött, de ne legyél már ilyen földhözragadt! léccike!). 

A köztársaság elnöke folyamatosan teszteli a lakosságot súlyos helyesírási hibák elkövetésével. Ezekről utóbb minden alkalommal kiderül, hogy szándékosak voltak, és a teszt részét képezték. Remélem érzékelitek, hogy mekkora lelemény és elszántság ez az államfő részéről! Igazi teljesítmény, méghozzá nem csapatban, hanem egyéniben!

A kormány célkitűzései között azonban nem csak anyanyelvünk ápolásának, és ezáltal a nép nevelésének szent eszménye lebeg. Nem bizony, kispajtás! Ha éppen tudni akarod, vizsgálni fogják, hogy a határon belül élő emberek méltóak e a magyar állampolgárságra. 
Ezért aztán - előbb csak a települések határán - különböző, forgalmas helyeken rovás írással készült táblákat helyeznek el. Ezek után - fokozatosan - a köztévék információs blokkjait rovás írással készült feliratokkal is ellátják. 

Amikor elérkezik az idő, a magyar nyelvű feliratokat eltávolítják, és a tájékoztatókat ezután kizárólag rovás írással teszik közzé. Az emberek - ha tudni akarják, mi újság - kénytelenek lesznek megtanulni a jelek olvasását. 

Egyébként is jobban teszik, ha máris hozzáfognak, ugyanis a tervek szerint a jövőben csak az tarthatja meg magyar állampolgárságát a határokon belül élő emberek közül, aki a nemzeti együttműködési nyilatkozatot rovás írással képes lesz leírni. A magyar nép történetének átfogó ismerete alapfeltétel lesz, és ennek szerves része a rovás írás. 

Na most már érted végre miről beszélek?

2011. június 14., kedd

Levelező tagozat és személyi tolmács

A kormány - ígéretéhez híven -  világszerte egyedülálló rendszert alkotott, amelynek egyik  eleme a polgári levelező tagozat. 

Ennek kísérleti verziója az alaptörvény megalkotásával kapcsolatos véleményeket firtató kérdőív volt. Nyolcmillió állampolgár kapta kézhez a kérdőíveket, melyek az új alkotmányba beemelni szándékozott alapvetésekre irányultak, és a kérdés megfogalmazásából teljesen nyilvánvaló volt, milyen válasz szükségeltetik a kormányzati szándék megerősítése érdekében. 

Az is igaz, hogy a kérdőívek postázásakor már a nyomdában volt a kész törvény, de arra mindenképp alkalmas volt a dolog, hogy lefoglalja a népet, és 800 millió forinthoz juttassa a nyomdát, ahol a szépen kivitelezett, kiváló minőségű papírok elkészültek. Engem érdekelne, melyik cég nyerte meg a kivitelezési munkát, és közbeszerzési eljárás keretében zajlott-e a biznisz? 

Na szóval. Ezt a kérdőívet a címzettek 10 %-a küldte vissza, és ember nem látta együtt a nyolcszázezer ívet. A visszaküldők véleményét mindösszesen Igazmondó szíjjártó pipi szavaiból tudhattuk meg, mert sem ellenzéki pártok, sem civil szervezetek nem nézhettek bele a kérdőívekbe. Tehát leszögezhetjük, hogy jól sikerült az akció, de a minőségi munkára sokat adó kormányunk nem érte be ezzel. Mivel a miniszterelnök eltökélt szándéka, hogy a parlamenti ellenzékkel, civil szervezetekkel, és szakszervezetekkel való macerás egyeztetés helyett rengeteget konzultál majd a zemberekkel, tökéletesíteni kellett a kérdőívezés módszerét. 

Ezért aztán a szociális konzultációhoz már olyan kérdőívet készíttetett, amely előmozdíthatja a szavazó polgárok interaktív részvételét a kormányzati döntésekben. A kérdőíveket tehát névre szólóan, és a nevekhez tartozó vonalkóddal látták el. Igaz ugyan, hogy ez ismét 800 millió mínusz a közösből, és ugyanennyi plussz a nyomdának, de hát édes Istenem! Másfél milliárd forintot megér a haza megmentése! Hiszen - bár az összes kérdés sorsa eldőlt már a szociális kérdőívek kiküldése előtt - pártunk és kormányunk szeme előtt ez a magasztos cél lebeg. 

Adatvédelmi biztos állásfoglalása ide, szakértői vélemények oda, a kormány akkor is megteszi, amit kell. És persze nem utolsó sorban pedig azt teszi, amit akar. Kétharmados felhatalmazással rendelkezik, így aztán minden ellenkezés teljesen hiábavaló, sőt úgy is mondhatnánk, mindenkinek kuss! Vonalkóddal aztán már csak egy kis adminisztráció, és máris lehet tudni, hogy Gipsz Jakab szereti-e még a narancsot, vagy már a púpja is tele van vele? 

Nos, ennyit a levelező tagozatról. Áttérhetünk az üzenet közvetítő szolgáltatásra, amelynek első számú felelőse a miniszterelnök személyes szóvivője, szíjjártó pipi, a maga élettapasztalatával, és empátiájával. Amikor a főnöke üzen a Parlament előtt várakozó rendvédelmiseknek, hogy nem vesz részt a bohóckodásban, - vagyis esze ágában sincs kiállni a tüntetők elé - akkor pipi villámgyorsan reagálva megpróbálja meggyőzni a népeket arról, hogy a miniszterelnök nem is ezt, és nem is azért... 

A bohócügyi államtitkár - mármint aki a kormány feje szerint a bohócokkal foglalatoskodik - pedig hallgat, mint sz@r a gazban. Szolgalelkűen, gyáván tűri, hogy ezzel őt magát, és a tüntető embereket is leminősítse a kormányfő. 

Van az a pénz, amiért még a fing is illatos, de vajon hogy néz nap mint nap a tükörbe?

2011. június 7., kedd

Férfias játékok - magyar módra

A fülkeforradalom óta naponta tapasztaljuk pártunk és kormányunk hősies harcát, melyet a sok ellenséggel vív nap mint nap. 

Kezdetben a kommunista visszarendeződés megakadályozása volt az elsődleges céljuk, melyet hatásos eszközökkel aztán sikerült is az idők végezetéig elhárítaniuk. Megszületett a médiatörvény, melyet az országgyűlési képviselők kétharmada annak ellenére támogathatónak ítélt meg, hogy az EUnió több képviselője, és szervezete minimum aggályosnak tartotta, és még az ENSZ főtitkára is foglalkozott a kérdéssel - nem éppen pozitív megvilágításba helyezve a jogszabályt. 

Erőből megcsinálták az alaptörvényt, - még mindíg szándékosan írom kis kezdőbetűvel, és azt hiszem ezen a szándékomon egyelőre nem is fogok változtatni - amely ismét Magyarországra irányította a világ demokratikus részének figyelmét. Pitiánerék Lacikája alkotásnak minősítette a gányolás folyamatát, amiből arra következtetek, hogy alapvető szövegértési problémái lehetnek, ráadásul úgy gondolja, hogy a zembereknek szintén vannak ilyen problémái. Pedig a zemberek egyre inkább kezdik megérteni, hogy mi a különbség az iddkiabilit, és a viddkiabilit között. 

A kormány képtelen megmagyarázni a törvénykezés során sorozatosan elkövetett ostoba, és igazságtalan döntéseit, amelyeket - önálló képviselői indítvány formájában - úthengerként tol át a Parlamenten. Ezért mostanában feltalálták a spanyol viaszt. Talán nem mondták még nekik, hogy ezt már nem kell feltalálni, de mindegy is. 

Tehát azt játszák, hogy rávilágítanak (persze nem személyesen, mert az önkritika nem fér ki a szájukon!) a kormány "leggyengébb láncszemére", a kormányzati kormányzati kommunikáció gyengeségére. Amíg torkuk szakadtából azt üvöltötték nyolc hosszú éven keresztül, hogy a szoclib koalíció nem dolgozik, és amit csinál az is úgy sz@r, ahogy van, most a saját pocsék teljesítményüket kommunikációs probléma szintjére szeretnék szelidíteni. 

Kedves hölgyek és urak (a kisbetű szándékos ismét)! Ugye mekkora különbség van ellenzékből ordítozni, és kormányzati szerepben kommunikálni? Pont akkora mint az iddkiabilit és a viddkiabilit között. 
A kormány férfias helytállását bizonyítja, hogy keményen elhárítja magától az egyeztetésnek még a látszatát sem. Az örökös konzultációk - amelyet ellenzékben, kormányra kerülésük előtt találtak fel - is azt bizonyítják, hogy ők úgy szeretnek konzultálni, ahogy orbán viktor interjút adni. Vagyis a másik fél nem kérdez, ámde erre a fel sem tett kérdésre levegővétel nélkül válaszol a riport alany. A válasz pedig kemény, odamondó, és férfias, továbbá természetesen felelősségteljes. Hogy ki, mikor, és miért felelős, azt természetesen szintén ők mondják meg. 

Amikor a miniszterelnök nyilvánosan ígéretet tett a rendvédelmi szakszervezetek vezetői felé, hogy személyesen vesz majd részt a tárgyalásokon, egy pillanatra megemeltem a képzeletbeli kalapomat. Na nem azért, mintha ez akkora teljesítmény lenne, - szerintem elvárható minimum - hanem azért, mert azt hittem felismerte, hogy nem folytathatják tovább azt a nagyképű, lekezelő stílust, amit eddig alkalmaztak az érdekképviseletek semmibe vételével. Ám amikor orbán "kiüzent" a Kossuth téren rá váró tömegnek, kinyilvánította véleményét a téren összegyűlt emberekről, szétfoszlott a remény. 

Magyarország jó hely, sőt még annál is jobb! Jobb helyeken pedig bohócokkal a bohócügyi államtitkárok szoktak tárgyalni, oszt' jó napot! Szóval a miniszterelnök a férfias tárgyalások helyett jól lepaprikajancsizta a tüntetőket, és azoknak a szerencséseknek pedig, akikkel leült beszélni - hét rendvédelmi szakszervezetről van szó - kiadta az utasítást. Egyezzenek meg szépen a belügyminiszterrel június 6-ig, pont. Ám a két fél véleménye egyelőre kábé annyira tart össze, mint párhuzamos egyenesek a végtelen felé eső oldalon. Vagyis sehogy. 
A miniszterelnök biztosította a szakszervezeteket, hogy teljes körű felhatalmazást  ad Pintérnek a tárgyalások során, és megegyezés esetén nem bírálja felül a döntését. Ja. Hiszi a piszi! Mennyire teljes körű egy felhatalmazás, amihez minden eszközt bevethet a belügyminiszter, csak éppen a kasszakulcshoz nem fér hozzá? Kíváncsian várjuk a fejleményeket, és hogy mi lesz a rendvédelmisek hozzáfűznivalója ahhoz a nagy semmihez, amit kapnak. 

Az általam kevéssé elfogadott Tettrekész Szakszervezet  beharangozott egy Cinege utcai látogatást, de azóta vezetőjét valamilyen számviteli (?) stikli miatt "lekapcsolták", és a biztonság kedvéért a miniszterelnöki rezidenciához vezető utat július elsejéig lezárták. Férfiasan. Azért vagyunk néhányan, akik még emlékszünk, hogy az emeszpés politikusok házánál ordítozó népeket  - GYF házatáját is "megtisztelték" anno - milyen megértő empátiával szemlélték a ma kormányzó erők. Ahelyett, hogy  nyilatkozataikban elítélték volna az ilyen típusú vélemény nyilvánítást, inkább szították az indulatokat, és kezeiket mosva azt hangoztatták, hogy egy politikusnak - különösen Gyurcsánynak - bizony-bizony többet kell elviselnie, mint másoknak. Fletónak - családjával együtt - még azt is el kellett viselnie, hogy internetes portálokon komplett őrültek kívánták a vesztét, míg a jelenlegi miniszterelnök már azért fokozott védelmet kapott, mert egy blogon megjelent vele kapcsolatban egy  fenyegetőnek ítélt komment. 

A kormányzat keményen és kitartóan keresi azokat a pontokat, amelyek alkalmasak az előző ciklusok döntéseit meghozó balliberális politikusok elkaszálására. Komplett struktúra épül azért, hogy elérjék a kitűzött céljukat, és ha - az igazságszolgáltatás brutális átalakítása ellenére -  büntetőjogilag nem is sikerül elleheteleníteni az ellenfeleiket, a médiák hathatós segítségével, legalább a "karaktergyilkosság" által nullázzák le őket. Módszeresen tökélyre fejlesztik ezeket a technikákat, és ha szerencséjük lesz, nem esnek a saját maguk által kiásott verembe.
A demokratikus ellenzék jelenleg érzékelhető tehetetlenségét, és hülyeségét látva azonban mégis bízhatunk abban, hogy a fidesz-kdnp előbb-utóbb bekapja a cumit, vagy másként mondva: visszaér hozzájuk a bumeráng.
Hidd el, nincs ellentmondás a szavaim között. Azt mondják ugyanis, hogy a hülyéknek  szerencséje  van.

2011. június 3., péntek

Pitiáner László igaz története

Valamikor réges régen - már csak az idősebbek emlékeznek erre, de még közülük is csak azok a szerencsétlenek, akik valamilyen rejtélyes ok miatt alkalmatlanok az agymosásra - történt, hogy a jelenlegi kormánypárt prominense, Kacor László, pártjának  választási veresége után megfogadta, hogy addig nem vágatja le a haját, amíg nem kerülnek kormányra. 

Így is lett. Haja szép csendesen növögetett, és őszbe csavarodott. Eközben úgy tűnik, hogy e dús hajzat viselője viszont totál becsavarodott, hiszen régi önmagához képest - a régi Kacor Laci sem volt éppen százas - is az elmebaj súlyos tüneteit mutatja.
 
Megkapták a kormányzást, megkapták a kétharmadot, megkapták az egész országot. Na persze nem azért, hogy kedvükre tobzódjanak, ahogy ezt azóta is egyfolytában teszik. Kacor Laci tobzódásának helyszíne a magyar Országgyűlés patinás épülete, és a tobzódás tárgyát az ellenzéki honatyák zaklatása képezi. Laci bátyánk felnőtt embereket utasít rendre, és oktatja őket a kulturált viselkedés alapszabályairól. Halvány gőzöm sincs, mit tud ő a kulturált viselkedésről, mert ennek húsz év alatt egyetlen egyszer sem adta jelét. 

Semmi esetre sem gondolom, hogy kulturált viselkedésre vall, amikor egy pártkatona az ellenfeleinek kötelet ajánlgat, vagy bolsevik kutyának nevezi őket. Kacor Lacus legújabb ötlete, hogy megvonja az időarányos fizetést azoktól az ellenzéki képviselőktől, akik nem vettek részt az alaptörvénnyé felmagasztalt agyrém vitájában, és szavazásában. Nem mintha attól félnék, hogy az említett honatyák ettől anyagi csődbe kerülnek, sőt meggyőződésem, hogy nekik sem ártana néhány hónapig "élvezni" a csóróság állapotát. Az dühít fel piszkosul, hogy már megint, és még mindíg kettős mércével méri a képviselőket. 

Semmiféle részlet nem érdekes, és nem is a fizetés megvonás a lényeg. Számomra az a legdöbbenetesebb, hogy míg Kacor László és pártja folyamatosan az emeszpé pofátlanságáról papolt, addig a főnöke gátlástalanul lógott a melóból. Hosszú éveken keresztül felvette a fizetését, és még csak az orrát sem dugta be a munkahelyére, a magyar Országgyűlésbe. Ezenközben persze Pitiáner Lacinak eszébe sem jutott, hogy munka nélkül fizetést felvenni erkölcstelen, és pofátlan dolog. Eszébe sem volt, hogy szóljon a főnökének, és alapvető erkölcsi kérdésekről oktassa ki őt!  Dehogy! Ehelyett inkább végig ródsózta  a jobboldali médiát, és bajuszát simogatva hülyeségeket beszélt.  Szóval Pitiáner Laci nem csak kicsinyes, hanem a maga hátborzongató módján röhejes is.

Az a probléma, hogy az események előrehaladtával egyre több okom van a borzongásra, mint a röhögésre.

Mindenki megőrült?

Ma rádöbbentem, hogy ebben az országban mindenkinek elment az esze. Még nekem is. Ezt különböző jelekből egyértelműen azonosíthatom magamon. 

Ma például kettő darab bank kettő darab alkalmazottjával keveredtem összetűzésbe különböző hitel ügyleteimből kifolyólag. Mellékesen megjegyzem, hogy egyiknek sem volt igaza, és miután ennek tudatában voltam, kellőképpen be is olvastam nekik. Természetesen úgy beszéltek velem, mint egy hülye gyerekkel, és épp csak nem símogatták meg a buksi fejemet, hogy nyugoggyámámeg. Rám hagyták, hadd dühöngjön a primitív bunkó. Aki én volnék. Na mindegy, a dolog lényege, hogy nem jellemzőek rám az ilyen jellegű kitörések, de valahogy kiborult a bili.

Pártunk és kormányunk több, mint egy éve tartó eszement ötletelése, és sehová sem vezető, mindenkin átgázoló ámokfutása lassan, de biztosan leszivárog a mélyebb rétegekbe. Mármint nem a talajba, csak a társadalom alantas részeibe, ahol a plebejusok és rabszolgák hada tanyázik, és fejét - most még csak dacosan - leszegve játszik a túlélésre. Most mondom el, hogy nem fog sikerülni. Ezt a tömény, érzéketlen - mondhatni pofátlan - rablóhadjáratot csak azok élhetik túl, akiknek a 16 %-os adókulccsal havonta tíz és százezreket sikerül félretenni a bankszámláikon. Lehet, hogy ez most úgy hangzik, mintha a szokásos "savanyú a szőlő" kezdetű mese folytatódna, és bízom benne, hogy ezúttal tényleg eltúlzom egy kissé a borúlátást. 

A tervek szerint - az alaptörvényt hamarosan módosítják cseppet sem tisztelt, és egyáltalán nem szeretett kormánypárti képviselőink - a nyugdíjkorhatárt megelőzően, törvényesen nyugállományba vonult polgárok ellátását bizonyos feltételek esetén szociális segéllyé alakíthatják, és a munkaképes emberektől akár teljes egészében meg is vonhatják a pénzüket. Hogy visszatérjenek a munka világába. Ja, ja, a munka világába. Nem baj, ha nem érted, senkit sem érdekel. Azt kérdezed, mégis hol dolgozzanak ezek az emberek, ha a munkanélküliség nélkülük is soha nem látott magasságokat ostromol? Mégis miből éljen meg az a szerencsétlen, aki majd mégsem talál munkát? Sebaj,a fidesznek mindenre van megoldása, így természetesen erre is.

Előrelátó kormányunk az új alaptörvényben (bocsánat, ha valakit zavar, de nem vagyok hajlandó az Alkotmány karikatúráját nagy kezdőbetűvel írni!) rögzítette, hogy a gyermekeknek kötelességük gondoskodni szüleikről. Ja, hogy mi lesz azokkal, akiknek a gyerekei épp munka nélkül tengődnek? Szerinted érdekel valakit az ő sorsuk? Egy nyavalyát! Sőt magyar polgártársaink - pont ma olvastam egy másik blogon - éppenséggel most készülnek szentté avatni a kormánypárti oldalt, amiért bátran nekiláttak a reformoknak, és heroikus küzdelmet folytatnak az ország szekerének szakadékból történő visszarántása érdekében (hú, ez egészen olyan volt, mintha szíjjártó pipi szavai lennének! Kezdem szégyellni magam emiatt!).

A dícsérő sorok írója elfeledkezik egy apró semmiségről. Mégpedig arról, hogy a magas keresetű embereknél "otthagyott" 500 milliárd forint rohadtul hiányzik a költségvetésből. Talán nem kéne a "reformokokat" ennyire ész nélkül keresztülhajszolni a legnyomorultabb körülmények között élő lakosságon, ha ezt az összeget visszakérné az állam azoktól a polgároktól, akiknek adta. 
Mi gond lehet ezzel? Még csak öt hónap telt el ebből az évből, úgyhogy ez az intézkedés csak egészen iciri-piciri visszamenőlegességecske lenne. Láttunk mi már karón varjút, nem igaz, emberek?

2011. április 26., kedd

Alkotmány és allaptörvény (S.P. után szabadon)

Hát ez is megvolt! Alláírta. A zallaptörvényt. A zellnök, álamfő, aki a zén múzsám egyben.  Ja.

Sokáig vártam, mikor veszi észre végre valaki, hogy tulajdonképpen mire is volt ez a fene nagy sietség alkotmányozásból kifolyólag, de igazából senkitől nem hallottam azt a verziót, ami az én agyamban már régen megfogalmazódott.
Utólag sem kell korrigálnom a véleményemet, bár bevallom a fijjuk még annál is rafináltabbak, mint amilyennek hittem őket.
A fülkeforradalom 2010. április 25-én győzedelmeskedett. A győzelem másnapján - az ígéretekkel ellentétben - nem sütött másként a nap, sőt onnantól kezdve hosszú ideig egyáltalán nem volt hajlandó kisütni. Csak esett, és esett. Ha a poént Passuth László el nem lőtte volna, akkor az újdonsült győztesek bevehették volna a napi mantrájukba, hogy Esőisten siratja Magyarországot. 

Mer' ezek a mocskos kommunisták itt hagytak egy lepukkant, romokban heverő disznóólat, ahelyett, hogy mindent helyreraktak volna az őket követő kormány nyugodt tespedését elősegítendő. Megjegyzem sokat gondolkodtam már azon, hogy mégis mit képzel ez a díszpintyekből álló társulat? Mi a túrót csinálnának, ha már nem kéne csinálniuk semmit? Mellesleg ha meg csinálniuk kell valamit, akkor miért nem csinálják már végre?!
Na, akkor most kanyarodjunk vissza oda, ahonnan elindultunk! Mégpedig ahhoz a "csodállatos allaptörvényhez", aminek összelapátolásához ölég volt egy év az agyatlanok gyülekezetének.
Teljesen egyértelmű, hogy a sietség oka mindössze annyi, hogy igazolják a híveik előtt szorgalmukat, elszántságukat és fontosságukat. 
A fülkeforradalom első évfordulóján aláírt iromány pőrére vetkőztetve egy tehetségtelen, hozzá nem értő kormányzat alibije a semmittevés igazolására. Nem csekély képzavarral Magyarországot a megfeszített, majd feltámadott Jézushoz hasonlítja. Nem tudom, ehhez mit szólnak az igazi keresztények, de engem mélységesen felháborít ez az álszent duma, és meglehetősen ízléstelennek tartom. Különösen ha arra gondolok, hogy Jézus feltámadása Isten akarata. Magyarország feltámadása vajon hogy jön a képbe? Ki játszik Istent Magyarországon? Mi van?

Ma bogarásztam a neten, és  az Országgyűlés honlapján meg is találtam az alaptörvény szövegét. Vettem a fáradságot, és elolvastam. Azokon a kritikus pontokon kívül, amiről már sokan beszéltek, - jogászok, alkotmányjogászok és más, nálam sokkal okosabb emberek - számomra van még egy óriási kérdőjel. Nevezetesen az, hogy talán a kerettörvény megalkotását követően nekiláthattak volna a sarkalatos törvények kidolgozásának - természetesen igazi társadalmi vitával egybekötve. 

Ezt az alaptörvényt ilyen üresen, a részletes törvények ismeretének teljes hiányában elfogadni, aláírni, és rövidesen hatályba léptetni nem egyszerűen hiba volt, hanem bűn. A bűnösök pedig előbb, vagy utóbb elnyerik a büntetésüket. 

Remélhetőleg inkább előbb, mint utóbb.

Ui.: a helyesírási hibák írói munkásságom, és alkotói szabadságom termékei. Amúgy kifogástalanul, a magyar nyelv szabályainak betartásával írok. Még akkor is, amikor fáradt vagyok.

Az Alkotmány szövegét elolvashatod, ha erre a linkre kattintasz

2011. március 21., hétfő

Kelj fel (Lázár) Jancsi!

Reggelente oda-odakapcsolok Fiala János Kelj fel Jancsi! című műsorára. Csak azért nem telefonáltam még a műsorba, mert abban az időben a buszon ülök, ráadásul - mint megtudtam - Fiala úr P betűssel nem beszél.
Ellentétes érzelmek kavarognak bennem Fialával kapcsolatban, mióta láttam az Afrikában készült "túlélő" showt. Biztosan oka van annak, hogy ilyen megkeseredett emberré vált. Végtelenül arrogáns, időnként kissé öntelt megnyilvánulásai talán éppen sérülékenységét leplezik. Minden esetre ezen-közben másoknak okoz sérüléseket, mások érzékenységét veszi semmibe. Hosszú körmondatokban arról próbálja meggyőzni a hallgatókat, hogy valójában nincs is szüksége rájuk, mert a műsor nélkülük is kiválóan működik. Pont, mint a Parlament ellenzék nélkül. 

Szóval bele-belehallgatok a Kelj fel Jancsi-ba, mert kíváncsi vagyok arra az emberre, akinek zenei ízlése - Fiala elmondása szerint saját CD-it hallgathatjuk  - annyira közel áll hozzám, míg társalgási stílusa - már ha társalgásnak lehet nevezni azt a fajta beszélgetést, amelyben az egyik fél akkor vágja le a telefont, amikor neki tetszik -  napról napra elképedést vált ki belőlem. Fiala igyekszik azt a fajta műsorvezetői gyakorlatot követni, amelyiktől kinyílik a bicska a zsebemben. Nem a kérdéseivel, és véleményének kifejtésével szemlélteti politikai elfogulatlanságát, hanem azzal, hogy naponta többször is elmondja. Ehhez képest Navracsics Tibor és Lázár János - aki nem tudná, ők a Fidesz prominens képviselői - heti rendszerességgel adnak interjút a műsorban. Ezzel önmagában nem is lenne probléma, hiszen nagyon sokat elárulnak a kissé körülményesen, és óvatosan feltett kérdésekre adott válaszok a riport alanyairól. Sokkal többet, mint ha mondjuk ellenzéki politikusok beszélnének a Fidesz képviselőinek viselt dolgairól. Fiala tehát nem elfogult, mint mondottam volt, ezt tőle tudom. Igaz ugyan, hogy napi rendszerességgel fikázza Gyurcsányt, Mesterházit, Szanyit és a többi MSZP-s politikust, míg Orbánról meglehetős bátorsággal hallgat, mintha legalább is a miniszterelnök és tevékenysége úgy lenne tökéletes, ahogy van. 

Ugyanilyen megértő toleranciával próbálja kimagyarázni  Lázár - legutóbb a kurucinfóról átvett - védhetetlen szavait. Hibás a kurucinfo, (megjegyzem ezt a szájtot kerülöm, mint a pestist) hibás az ellenzék, hibás az egész média, amelyik felhívta a figyelmet a "Lázár-jelenségre". Kedves Fiala Úr! Szép próbálkozás, bár az érvekkel és magyarázatokkal valami nagyon nem stimmel. Lázár saját elmondása szerint - reagálva a kijelentését támadó megjegyzésekre - a következőket volt képes mondani: "én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen, abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem." 

Először is szeretném leszögezni azt a határozott kívánságomat, miszerint Lázár János legyen kénytelen minimálbér, átlag alatti keresetre járó táppénz, vagy a rokkant nyugdíj színvonalú bérből megélni. Fizesse ki ebből a rezsit, tartsa fenn a családját, és a megmaradt "0" Ft-ból - mert már akkor is baromi ügyes lenne, ha nullszaldót csinálna -  gazdagodjon meg olyan roppant ügyesen, ahogy eddig tette. Ezt még szeretném megvárni!
Fiala eközben azon agonizál, vajon ez a talpig korrekt, becsületes ember vajon miért kért bocsánatot a kijelentéseiért. 

Kedves Fiala Úr!  Elárulom Önnek, hogy az az ember, akire az önkritika  oly kevéssé jellemző, mint Lázár polgármester-frakcióvezetőre, kizárólag egyetlen okból kérhet elnézést. Ha ő maga is tisztában van azzal, hogy amit elmondott, az igenis sértő bizonyos ember csoportokra, - hadd ne mondjam - társadalmi rétegekre nézve.
Ha Lázár magyarázkodását nézzük, talán még rosszabb, mintha semmit sem mondott volna. A Fidesz szófordulatával élve egyszerűen szánalmas. Nem kevesebbet állít a sokak által nagyra becsült Lázár János, mint azt, hogy akinek családi háttere, vagy életkörülményei nem tették lehetővé akár csekély vagyon felhalmozását, - mondjuk mert felháborítóan keveset keresnek a munkájukkal -  vagy nem volt képes "kockáról kockára építkezni", mert örült, ha másnapra ételt tudott adni a családjának.- az nem ér semmit. Gratulálok a képviselő úrnak ehhez a ki- vagy elszóláshoz! 

De jobb, ha tőlem tudja Lázár polgármester, hogy semmivel sem ér többet azoknál az embereknél, akik az adóforintjaikból fizetik az ő képviselői tiszteletdíját. Tecciktudni ezeknek az embereknek a munkája is benne van a Lázár építőkockákban, amiből végül neki sikerült - persze - kemény erőfeszítések árán -  összekaparnia azt húszezer svájci frankot, amit a kicsi fia bankszámláján ideje korán elhelyezett, és az összes többi cuccot, amiről beszél. 

Fiala műsorvezetéséhez még annyit, hogy ha csak szikrányi elfogulatlansággal szemlélné az eseményeket, akkor kiverné a szemét a párhuzam az elhíresült - mit ne mondjak, hírhedt - öszödi beszéd és Lázár kijelentése között. Nem tartalmi vonatkozásban, hanem az elvárt reakciók tekintetében. Tartalmi vonatkozásban ugyanis az öszödi beszéd - ha és akinek úgy tetszik - beismerő vallomás. Ezzel szemben Lázár beszéde egyértelműen vádirat, ha nem mindjárt ítélet. Ítélet a szerencsétlen sorsú, napról napra élő emberek fölött, akiknek éppen a Fidesz kormány húzza ki  a talajt a lábuk alól.  

Undorító és nagyképű megnyilvánulásai miatt, a pofátlanul, közpénzből használt Audi okán - már ez is bőven elég - Lázárnak haladéktalanul távoznia kéne a közéletből. Ha Hódmezővásárhelyen ez a szemlélet támogatókra talál, akkor támogassák a város lakói. Én viszont nem vagyok hajlandó finanszírozni az építő kockáit.  Másrészt az elvtársai is elgondolkodhatnának egy kicsit! Éppen ideje lenne, hogy a papagáj kommandó tagjai végre önvizsgálatot tartsanak. 

Mire föl kéri ki magának a Fidesz, hogy Lázár esetében kiragadták a szöveget kontextusából? Mire föl ordít Kósa hamisításról? Mire vannak egyáltalán kiakadva? Nem kéne végre a belenézniük a tükörbe? Miért gondolják azt, hogy az ő megnyilvánulásaikat csak kontextusban lehet vizsgálni, minek hiszik magukat egyáltalán? Tényleg nem hallják a saját szavaikat? Tényleg nincsenek tudatában annak, hogy nyolc éven át ők kavarták a k@kit - kerül amibe kerül alapon? Tényleg azt gondolják, hogy őket kritizálni szentségtörés? Rajtuk röhögni hazaárulás? Tőlük számon kérni elmaradt munkahelyeket, növekvő nyomort, sajtószabadságot, Alkotmánybíróságot, megfontoltságot és európai viselkedést felségsértés? 

Ezeket a kérdéseket feltehetné Fiala Úr heti interjúk során a mélyen tisztelt Fideszes riport alanyainak! De legalább jelezhetné, hogy vannak kérdései a kétharmados győzelemhez vezető út bizonyos állomásaival kapcsolatban. 

Talán végre megtudhatnánk valami érdekeset is.

2011. március 6., vasárnap

Gazdaság élénkítő akcióterv

Új fejleményről tájékoztatjuk olvasóinkat a kormány legújabb akciótervével kapcsolatban, amely minden bizonnyal az eddigieket is túlszárnyalja mind gazdaságra, mind a közoktatás színvonalára gyakorolt hatásában.
A neve elhallgatását kérő kormánypárti politikus elmondása szerint olyan műhelymunka folyik a kormányfő személyes irányításával, ami hosszú időre behatárolja az ország teljesítőképességét.

Mint az már eddig is ismeretes volt, a kormány szándéka szerint 15 évre szállítják le a gyermekek tankötelezettségét. Ekkor a gyermekeknek meg kell hozniuk életük első olyan önálló döntését, amelynek következményeiről - és ebben egészen biztosak lehetünk - halvány lila gőzük sincsen. Azaz választhatnak, hogy folytatják-e tanulmányaikat, vagy inkább a dolgos hétköznapokban kívánják hasznosítani az általános iskolában megszerzett tudásukat. Azt a rengeteget. De ez utóbbi természetesen csak e sorok írójának privát véleménye.

Amikor erről először hallottunk, legtöbbünk fejében egyből megfogalmazódott egy kérdés. Vajon munkahelyet is felajánlanak ezeknek a gyerekeknek, vagy automatikusan szaporítják majd a munkanélküliek népes táborát. 

Mindenkit megnyugtathatunk, hogy a kormány felelősségének tudatában van. Természetesen erre a helyzetre is jól kidolgozott terve van, ahogy az eddigi összes döntését is megalapozottan hozta ránk.

A napokban néhány sajtóorgánum apró betűs hírként hozta, hogy a környezetvédelmi vezetés megszüntetni készül a hosszú évek alatt kemény milliárdokból létrehozott hulladékgyűjtő szigeteket. Helyette létrehoz egy állami céget, - nyilván valami olyasmit, mint például Nemzeti Hulladék Kezelő Holding - amelynek az lesz a feladata, hogy a háztartásokban szelektíven gyűjtött hulladékot elszállítsa. 

Nem kell hozzá túl nagy kombinációs képesség, hogy rájöjjünk, a képzetlen embereknek biztos megélhetést nyújt az állam a szemetes zsákok elszállításának lélek emelő feladatával. Ez aztán a perspektíva! 
Összegezve tehát könnyen belátható, hogy a gyerekek iskolából való eltávolításával megspórolható a családi pótlék összege, és a szemét szállításban rejlő hatalmas pénz - hiszen a mások szemete a legnagyobb üzlet - szintén gyarapítja majd a közös kasszát.

Zseniális terv. 

Néha szurkolok, hogy legyen a kormánytagok között olyan, amelyiknek a gyereke 15 éves korában "kikopik" az iskolapadból. Igaz, velük ilyen nem fordulhat elő, hiszen annyi a pénzük, hogy könnyűszerrel megveszik az egész tanári kart kilóra, vagy némi szelíd ráhatással valamilyen módon elérik, hogy a hülye gyerekük eljusson valahogy legalább az érettségiig. 

A diplomát pedig néhány százezerért kápéért  is be lehet szerezni.

2011. február 21., hétfő

Adózni jó

Adózni nem egyszerűen jó, hanem hazafias kötelesség. 

Az új, igazságos, egykulcsos adózással megszűnik az állampolgárok közti, eddig áthidalhatatlannak tűnő anyagi különbség. A szabályok értelmében aki többet dolgozik, annak több pénz üti a markát, aki kevesebbet dolgozik, az kevesebbet is kap. 

Legalábbis az államtitkár szerint ez így fair, hiszen az adófizetés lényege, hogy cserébe szolgáltatást kapunk az államtól. 

Tisztelt államtitkár úr, sajnálom, de ön téved. 

Az adóért ugyanis nem jár ellenszolgáltatás, pont ez benne a poén. Se sok, se kevés. Az adó az állam által kirótt, tetszőlegesen kivetett összeg (mondjuk törvénnyel szabályozott mértékig). A befolyt pénzt a társadalom szükségleteinek megfelelően a lehető legigazságosabban kellene felosztani. Ezért hívják felosztó-kirovó rendszernek a begyöpösödött polgárok. 

De mindegy, lényeg, hogy ragadjon a bélyeg. Tehát az új adórendszer a létező legjobb találmány, és egyszer majd a világ csodálattal tekint ránk. 

Te is így gondolod?

2011. február 18., péntek

Röhej

Napok óta azon töröm a fejemet, mennyivel jobb volna együgyűnek lenni, mert akkor nem kéne annyi mindenen elgondolkodnom. Ráadásul olyan dolgokon rugózom, amikről minden óvodás tudja, hogy teljesen fölösleges még szót vesztegetni is. 

Ilyen például az egykulcsos személyi jövedelem adó is, ami a többség számára jövedelem csökkenést eredményezett, és csak azok jártak jól, akik eddig is. Most azonban ez a kisebbség még többet kaszálhat, mint korábban.
 
De szerencsére igazságos, ámbár kevéssé előrelátó kormányunk máris meggyártotta legújabb ideológiáját a "népnyúzó" vállalkozásokkal szemben (érdekes fordulat, hogy ebben az új kormány-verzióban a hazai kis- és középvállalkozók is népnyúzók közé sorolódnak immár, nem csak a külföldiek és a multik). Pártunk és kormányunk ugyanis azt találta ki,  - valószínűleg teljesen spontán, de legalábbis hirtelenjében -  hogy a piacon található valamennyi munkáltató saját forrásból egészítse ki nullszaldósra annak a párszázezer embernek a bérét, akik rosszul jártak ezzel a világszerte egyedülálló, zseniális adótörvénnyel. Igaz ugyan, hogy a VOSZ elnöke már kijelentette, ha és amennyiben ezt a fajta bérkiegészítést a vállalkozókra kényszerítik, valószínűleg sok embernek mutatják majd meg a kijáratot, akik ezek után a munkanélküliek népes táborát szaporítják. Mindezt csupán azért, hogy a kormány megint elkerülje az önkritika gyakorlásának leghalványabb esélyét. Az elhibázott döntések sorozatát ez a jövedelemadó törvény koronázza meg, és természetesen szokásához híven a kormányzó többség  ehhez is foggal-körömmel ragaszkodik. Verik a mellüket, hogy az állam már kiegészítette az alkalmazottai bérét, és most a vállalkozókon a sor. Azért nem olyan rózsás a helyzet, mint ahogy kommunikálják. Nem bizony. 

Bár szegény is vagyok, Kuka is vagyok, azért hülye nem vagyok - kemény bruttó háromezer forint "extra béremelést" kaptam (Matolcsi után szabadon). Ez pontosan arra elég, hogy a bérem ne menjen mínuszba. Az a bérem, amiből egyébként nem tudok megélni, csak tengődni. Elég szégyen, hogy az állam bérnek nevezi azt a könyöradományt, amivel kitolja a tisztviselői szemét, és amit inkább szégyellnie kellene. Nem először mondom, és valószínűleg nem utoljára - a közszférában vannak jól kereső tisztviselők is diplomával, nyelvpótlékkal, vezetői pótlékkal és külön juttatásokkal, míg én, és a hozzám hasonló csóringerek csak rontják az átlagot. Ami azt illeti vizsgálódhatnak és akciózhatnak csoportban vagy ahogy akarnak a kormánypárt díszpintyei! 

Bár ott vizsgálódnának, ahol kell... Attól tartok azonban, hogy egy bizonyos szint alatt már nem számítanak a tisztviselők. Miből élnek, és hogyan? Ebben az országban ez a kérdés soha senkit sem érdekelt, és nagyon úgy fest, hogy ezt a díszes kompániát sem izgatja. A kétmillióban maximált jövedelmükből - aminél azért néhányan mégis kereshetnek többet - elég vígan megélnek, a fejük se fáj. 

Száz szónak is egy a vége. Milyen személyi jövedemadó törvény az, ami a munkáltatók jóindulatára bízza, hogy a dolgozók jelentős részének csökken-e a fizetése? Milyen kormány az, amelyik szemrebbenés nélkül akciócsoportokkal akarja megoldani a saját maga által előállított problémákat? Tényleg választ akarsz ezekre a kérdésekre? Akkor ne tőlem várd, hisz tudod, én csak egy kis Kuka vagyok... Erőltesd meg a fantáziádat, és vedd elő a szókincsedet. 

Hosszasan tudnám sorolni a kialakult helyzetre vonatkozó legmegfelelőbb szavakat, és ezek közül a legenyhébb kifejezés a "csapnivaló" lenne. 

Ami csapnivaló, azt  előbb-utóbb elcsapják. Csak idő kérdése.

2011. február 2., szerda

Interjú (Nyugalom, nem egy vámpírral!)

A médiatörvényt balliberális üzleti körök támadják. Minden sorát megtalálhatjátok a legtöbb európai állam médiáról szóló törvényeiben. 

Igaz, külön-külön, egyet-egyet, de ilyen apróságokkal nem kell foglalkozni. Lényegtelen, formai kérdések, amelyeket majd megválaszolunk, de úgy, hogy azonnal megjelöljük azt az uniós tagországot, amelyiknek abban a pillanatban szintén meg kell változtatnia a média törvényét. 
Ellenkező esetben toll a fülükbe, oszt' jónapot! Nehogy már a nyúl vigye a puskát!

A magánnyugdíjpénztárak einstandolása lezárult. Alkotmánybíróság ide, Brüsszel oda, a dolog egyszer és mindenkorra el van döntve. Mer' én megmondtam. Pont.

Szíjjártó pipi kétmillás havi jövedelme rendezve. Ha még most nincs, majd lesz. Úgy éljek! Arról már ne is beszéljek, hogy a bérplafonról papolni teljesen értelmetlen. Pipi ugyanis a kétmillát több jövedelméből együttesen kapja, nem pedig egy helyről. Ja, hogy igazából nem vehetne fel több helyről jövedelmet. Ezen dolgozunk még egy kicsit, de nincs kétségem afelől, hogy a jogászok majd megoldják.
 
Van még kérdés? Ha nincs, akkor én most el. Éppen írom a százhetvenedik könyvemet. 
Rohadtul unom már ezt az örökös írogatást, de hát valamiből egy miniszterelnöknek is meg kell élnie, nemde?

2011. január 25., kedd

Szégyen! (it is a shame!)

Kósa Lajos, aki a görög saláta kifejezést egy ideje már a szájára sem veszi, - hál' Istennek! - ismét kivágta a rezet a média törvénnyel kapcsolatos szakértő hozzászólásával.

Szerinte - sincs - nincs itt semmi baj, hiszen a sz@rt a szocialisták keverik Brüsszelben.

Mint a napokban megtudhattuk, a médiatörvény egyik sarkalatos célja az, hogy a zsidózó, rasszista megnyilvánulásokat végre kiszorítsa oda, ahová valók: a szemétdombra. 
Ehhez képest pártjának nevezetes, mindenható tagja - egy a sok közül - még mindíg bírt meglepetést okozni eme - immár világszerte bírált - törvény céljának tökéletesen ellentmondó értékítéletével. 

Nem akárkit tüntetett ki Nógrád megye Madách Imréről elnevezett díjával! Ezúttal ugyanis a fekália-szakértő, többek meglepetésére íróvá kinevezett bayer zsolt kapta meg az elismerést a Nógrád-megyei Közgyűlés elnökétől. 
Bizonyára ez itt már maga a Kánaán, - legalábbis bayer zsótinak - a demokrácia és szabadság földje! Éljen, éljen, éljen! 

A tollforgató természetesen munkásságának köszönheti a dicsőséget, eszedbe ne jusson másra gondolni. Igaz, hogy a díj alapításakor az odaítélésnek még olyan feltételei voltak, amelyek megnehezíthették volna számára a kis plakett begyűjtését, de sebaj! Természetesen ezek a feltételek a választók kétharmadának kívánsága szerint ideiglenesen felfüggesztésre kerültek. Így aztán megnyílt az út a tehetség előtt!



Amúgy néhány szót a díjról, csak hogy lásd, mennyire megfelelő emberhez került.

Nógrád Megye Madách Imre Díja

(1) Nógrád Megye Madách Imre Díja adományozható egyéneknek és közösségeknek a tudomány, az irodalom, a művészetek és a közművelődés terén végzett kiemelkedő tevékenységért; külföldiek számára a Madách életmű gondozásáért, fordításáért, kutatásáért.

(2) Az átadás ideje: minden évben Madách Imre születése napja (január 21.) alkalmából Balassagyarmaton rendezett ünnepség keretében.

(3) A kitüntető díjból évente legfeljebb három adható.

(4) Nógrád Megye Madách Imre Díja emlékplakett:
kör alakú, 100 mm átmérőjű, átlag 5 mm vastagságú, bronzból készült kétoldalas plakett, egyik oldalán Madách Imre portréja; másik oldalán középen a megye címere, körülötte felirat: "Nógrád Megye Madách Imre Díja". Az emlékplakett alkotója Molnár Péter szobrászművész.




(5) A díj odaítéléséről a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének Közoktatási és Művelődési Bizottsága átruházott hatáskörben dönt.

Alapítás éve: 1964
Alapítás helye: Balassagyarmat

Kedves, szeretve tisztelt Madách Imre!
Én kérek elnézést!