Sajtószabadság

Shrek - Hogyan születik a barátság.avi

Megdőlt a világcsúcs

Világraszóló szenzáció Seholsincsországból! Ma megdőlt a hazugság világrekordja. Eddig Pinokkió vitte a pálmát, de mától kezdve a dobogó legfelső fokára Pöffeteg, a kormány feje állhat! Éljen, éljen, éljen!

Csodák márpedig vannak!

Emberek! Csoda történt! A Kuka megszólalt!

Seholsincsországi abszurd

 Édes Istenem! De komolyan, most akkor mi van? Ez lenne a demokrácia, és sajtószabadság?

Népszabadság, 2010.12.15. 

"A magyar Miniszterelnökség sajtóosztálya a héten megüzente lapunk londoni tudósítójának: ne fáradjon, ne is próbáljon bejutni a Downing Streetre, ahol David Cameron brit miniszterelnök tegnap fogadta Orbán Viktort. Tudósítónknak felesleges odamennie, úgysem nyilatkozik neki a magyar miniszterelnök, csak a Hír TV-nek és a TV2-nek - fűzték hozzá.

Lapunk kérdésére a hivatal egy munkatársnője azzal védekezett: „elintézték", hogy az MTI jelen legyen, vegyük át bátran a hírügynökség jelentését. Lapunk azonban ragaszkodott volna saját tudósítója jelenlétéhez, lévén egy közpénzből fizetett kormányfő külföldi útjai, különösen a soros uniós elnökség küszöbén, közérdeklődésre tarthatnak számot. Miután ezt nem tették lehetővé, Orbán Viktor miniszterelnök londoni megbeszéléseiről sajnos nem áll módunkban beszámolni."

"...................................................................................................................................................................

Az Ezüsthajó megbízatásainak jelentős részét Orbán Viktor miniszterelnök és a kormánytagok politikai tevékenységének dokumentálása tette ki. A vizsgált időszakban a cég 296 filmet, valamint fotókat készített, amelyért 469,5 millió forintot kapott. A céget megillette 30 millió forint készenléti díj is, amit azt követően is utalt az OK, hogy az Állami Számvevőszék indokolatlannak találta a kifizetést.

Különösen indokolatlan volt a "rendelkezésre állás" megfizetése a sydneyi olimpia alatt, amikor a stáb csaknem két hétig Ausztráliában tartózkodott. A KEHI a véletlenszerűen kiválasztott huszonkét Ezüsthajó-film költségvetését három szakértővel vizsgáltatta meg. Az általuk tett legfontosabb megállapítások: a felvételekre kötött eseti szerződések, valamint az ezek költségvetését tartalmazó mellékletek elnagyoltak, a vállalkozó számára egyoldalúan kedvezőek.

Megállapításuk szerint a nyersanyagár, az utómunkák, a produkciós költségek túltervezettek, esetenként felszámították ugyan őket, miközben munkavégzés nem történt. Az eseti szerződésekhez csatolt költségvetésekben szereplő árakat az OK nem vizsgálta meg, a jóváhagyások is elmaradtak. A filmek elkészültét és átvételét tartalmazó teljesítésigazolások formálisak, egymondatosak.

A szakvélemények szerint a szerződés szerinti feladatot csak részben teljesítette a vállalkozó, ennek ellenére az OK részéről a teljesítések igazolását korlátozás nélkül aláírták, és kezdeményezték a kifizetést. (Információink szerint a Miniszterelnöki Hivatalban Stumpf István volt kancelláriaminiszternek, Bártfai Béla volt közigazgatási államtitkárnak, Borókai Gábor volt kormányszóvivőnek és Tóth István Zoltánnak, az OK vezetőjének volt aláírási joga az országimázs ügyeiben.)Volt olyan kazetta, amely a címétől eltérő felvételeket tartalmazott. A jelentés gyanítja: a filmeket megtekintés nélkül vették át. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az Országimázs Központ 2000-ben kiegyenlítette kilenc, valójában el sem készült film számláját is. Igaz, ezt az összeget - kamat nélkül - a következő évben visszafizették. 

....................................................................................................................................................................."

Fenti idézet a  ma.hu oldalról származik, egy 2002.10.16-ai Népszabadság írásra hivatkozik. A teljes anyagot elolvashatod, ha ide kattintasz.

Szende töprengései, avagy egy törpe mélázása

Én csak egy törpe vagyok, nincsenek nagyra törő vágyaim, nem tartozom azok közé, akik folyton hőbörögnek. Sajnos a törpéknek - így nekem is - fejméretüknél fogva alapvetően kicsi az agyuk, különben nem férne be oda, ahová való. Őszintén szólva nincs is nagy szükségem rá, hiszen megszoktam, hogy mindíg mások gondolkodtak helyettem. 

Például Tudor, akinek szintén kicsi az agya, de ki tudja miért, neki valahogy minden olyan egyszerű. Azért higgyétek el, igyekszem megérteni a körülöttem zajló eseményeket, de valahogy nem jön össze. 

Olvasom a sajtót, nézem a híradókat, hallgatom a rádió információs műsorait, és a politikai elemzők minden szavát úgy szívom magamba, mint  kisded az anyatejet. Mégsem értem, mi folyik itt?

Hogy van az, hogy minden választás után elsődleges annak eldöntése, hogy a képviselők tiszteletdíja hány százalékkal emelkedjen?

Hogy létezik, hogy bármilyen színű a hatalom, körülötte rögtön megjelennek a szakértők és referensek, akik talicskával hordják ki a megbízási díjat olyan munkák elvégzéséért, amit elméletileg az alkalmazottak is megcsinálhatnának?

Miért nem vetnek véget az új rezsim vezetői annak a gyakorlatnak, amit ellenzékből hangosan kritizáltak, és jó erkölcsbe ütközőnek kiáltottak ki? Nevezetesen arról beszélek, hogy valahogy nekik mindíg jut a jó munkájukért kiemelkedő díjazás. Akkor is, ha a beosztott dolgozók karácsony előtt még a számláikat sem tudják kifizetni abból a gyalázatosan alacsony munkabérből, amit odalöknek nekik "örülj, hogy van munkád!" megjegyzéssel. 

Hogy lehet az, hogy egy fenékkel három-négy lovat is megülnek, és persze ezért három-négy helyről tisztességes fizetést kapnak, hogy ne lehessen őket korrumpálni? Soha nem fogom megérteni, hogy lehet egy ember annyira okos, ügyes, és rátermett, hogy minden rábízott feladatát száz százalékosan teljesíti. Ha megérteném, nem én lennék Kuka, a csökött agyú kis törpe, aki helyett mindíg más gondolkodik, és más mondja meg, hogy mit gondoljon. Őszintén szólva, sokszor álmodoztam arról, hogy valaki már végre engem is megpróbálhatna korrumpálni, mert a három-négy ló alattam is üget, de én csak egy fizetést kapok. 

Ha ugyan fizetésnek lehet nevezni azt a szánalmas összeget, ami a számlámra kerül harmadikán, és még aznap el is fogy. Persze anélkül, hogy megvenném belőle a bérletet, vagy futná belőle az összes kötelezettségem kifizetésére.

Jövőre még ennél is kevesebb marad a zsebemben, a főnökség pedig még többet kaszál, mint eddig. Rohadt együtt érzően meghallgatják majd a sopánkodásomat, és ezzel a maguk részéről letudták a szolidaritás napi adagját. Ígérnek valamit, amit másnapra elfelejtenek, vagy egyszerűen letagadják. 

Én pedig továbbra is kölcsönkérek majd, hogy kifizessem, amit kell, és töröm a fejemet, hogy miből adom vissza a kölcsönt. És ez így megy napról napra, hétről hétre, évről évre. 

Azt mondják, a törpék sokáig élnek. De az senkit sem érdekel, hogy miből, és hogyan.

Mesék Seholsincsországból VI. - Harc a bürokrácia ellen

Kedves gyerekek! Seholsincsország hideg, téli napra ébredt. 

A földeket a sok lehullott csapadék miatt belvíz borítja, komoly gondokat okozva ezzel a nép által szeretett kormánynak. A zemberekről azonban nem sok szó esik. Hogy velük mi lesz, ha elviszi a házukat a víz? A tél kellős közepén, a karácsonyi ünnepek előtt vajon hogy érzik magukat azok, akik otthonukat veszíthetik el? Nem, erre a kérdésre nem kell válaszolnotok. Soha ne tudjátok meg, milyen érzés lehet! Azért hoztam szóba ezt a problémát, mert nagyon szomorúnak tartom, hogy a nemzet miniszterelnökétől és kormányától mindössze annyi telik, hogy kifejezze sajnálkozását, és azonnal elkezdje keresni azt a hazaárulót, aki ráküldte saját nemzetére a talajvizet. Szánalmas, hogy csak a szájuk jár, de a cselekvésben egyáltalán nem remekelnek. 

Történt néhány hónapja, hogy egy gonosz tőkés tulajdonában lévő gyárban átszakadt egy gát, amely a gyártás során keletkező vörös iszap kiömlésének megakadályozására szolgált. A mérgező anyag elárasztotta a szomszédságában lévő településeket, több ember halálát és még többek sérülését okozta. Lakhatatlanná tette otthonaikat, és mindent, amijük csak volt megsemmisített. A leleményes kormány ahelyett, hogy a zembereket azonnal otthonhoz segítette volna, sürgősen államosította a gonosz tőkés gyárát, zárolta a magánvagyonát, vészhelyzetet hirdetett és elkezdte felbecsültetni a lakóingatlanokban keletkezett károkat. Továbbá létrehozott egy alapot, amelybe maga Pöffeteg kezdett pénzt tarhálni megható, ámbár abszolúte hiteltelen módon. Viszonylag rövid idő alatt eredménnyel járt a tarhálás, mert két hónap alatt több, mint egymilliárd-kétszázmillió seholsincs forint jött össze a károsultak javára. Nyilván fialtatni akarják, - a nemzet kormánya ugyanis nem tőzsdézi el a reábízott pénzt - ezért alaposan ráültek. Úgy tűnik nem akar kikelni a hozam, mert úgy hallgatnak a témáról, mint szar a gazban. Mivel Pöffeteg kormánya nem szerénységéről híres, nehéz elképzelni, hogy suttyomban már megoldották a vörös iszap sújtotta területeken élő emberek lakhatási problémáit. Ha így lenne, már az egekig magasztalták volna magukat (mondja már meg nekik valaki úgy mellesleg, hogy az öndicséret baromi büdös!).
 

Száz szónak is egy a vége: bizony nagyon nem szeretnék sem az ipari katasztrófa, sem a természeti csapás(ok) által sújtott területek lakói közé tartozni. A Pöffeteg kormány eddigi ténykedése alapján egyetlen dologban mindenki biztos lehet:  a kormány által oly sokszor emlegetett nép, a zemberek ügyei a Terrorelhárító Központi Tébolyda, a Nemzeti Hivatalokat Kitaláló Hivatal és a Nemzeti  Antidemokratikus Törvényeket Előkészítő Hivatal valamint a Sóhivatal Hivatal létrehozása után kerülnek majd sorra. Ha ugyan egyáltalán, mivel nem tudhatjuk, hogy a tervekben hány darab hivatal létrehozása szerepel.

De ez ne vegye el a kedveteket, és semmiképp se adjátok fel a csüggedést! Szép álmokat nektek!

Mesék Seholsincsországból V. - A Földönfutók Társaságának petíciója

Petíció kezdeményezője: Seholsincsországi Földönfutók Társasága,  
Petíció címzettje:Seholsincsország  Kormánya

Kezdeményező: Seholsincsországi Földönfutók Társasága
Várt aláírások száma: 10.000
Indítás időpontja: 2010. december 10.
Petíció lezárásának tervezett időpontja: 2010. december 31.

Petíció

Mi, ezen petíció aláírói tiltakozásunkat fejezzük ki a Seholsincsország mindenkori, de leginkább éppen regnáló kormányának érzéketlensége ellen, amit a területén élő lakosság jövedelmi viszonyaiban mutatkozó súlyos különbségekkel szemben tanúsít. Követeljük Seholsincsország Kormányától, hogy a területén élő, és adót fizető, elszegényedett állampolgárok millió és a közpénzből fizetett állami  és önkormányzati vezetők, parlamenti és önkormányzati képviselők, állami vállalatok vezetőinek jövedelmi viszonyai között hosszú évek alatt kialakult elviselhetetlen különbségeket azonnali törvényalkotással számolja fel.

Véleményünk szerint a Kormányzat a 2011. évre megalkotott adótörvényekkel a szegény sorban élőket  teljes nyomorba és reménytelenségbe taszítja, míg magas jövedelmű, közpénzből fizetett alkalmazottait  még gazdagabbá teszi, fokozva ezzel az egyébként is meglévő különbségeket.  A seholsincsországi adótörvények súlyosan korlátozzák, illetve ellehetetlenítik az emberi méltósághoz fűződő jogok érvényesülését, hiszen a magas jövedelműeknek nyújtott adókedvezményeket a lecsúszott rétegekkel fizettetik meg.

Követeljük továbbá a Kormánytól, hogy minden lehetséges lépést tegyen meg a törvény mielőbbi visszavonásáért, és  egy új törvény megalkotásáért, amely pozitív diszkrimináció által emeli fel az anyagi ellehetetlenülésbe sodort széles társadalmi rétegeket, továbbá a jövőben folyamatosan kísérje figyelemmel az ország területén élő seholsincsországi állampolgárok helyzetét, akiknek választaniuk kell,  hogy éhen haljanak, vagy megfagyjanak inkább, miközben a jómódúak egyre gazdagabbak lesznek.

A petíció részeként javasoljuk:
az új törvény 5 évre visszamenőlegesen, 98 %-os adóteherrel sújtsa az állami és önkormányzati közép és felső vezetők, országgyűlési és önkormányzati képviselők ezidáig felvett tiszteletdíját, az állami cégek vezetőinek bérét, valamint költségtérítését.  Zárolják  bankszámláikat, ingatlanaikat és nagy értékű vagyontárgyaikat, valamint közvetlen hozzátartozóik vagyonát ugyanezen kritériumoknak megfelelően.  Esetleges offshore cégbe menekített vagyonukat, részvényeiket, vállalkozásban lévő vagyonukat véglegesen el kell kobozni. Mivel ennyi pénzt keresni a jó erkölcsbe ütköző dolog, halmazati büntetésként egy éven át kizárólag annyi jövedelmet kapjanak, amennyi a Földönfutók átlagos jövedelme a törvény alkotás megkezdésének időpontjában. A törvény hatályba lépését követő egy éven belül éljenek meg a felsorolt hölgyek és utak annyiból, amennyiből eddig a Földönfutók éltek (tengődtek). A tőlük így beszedett összeget osszák szét a Földönfutók között úgy, hogy ebből azonos jövedelmek alakuljanak ki. Ha az így kialakult jövedelem nem éri el a vállalkozásoknál érvényes átlagbért, úgy a Seholsincsország Nemzeti Bankja azonnali hatállyal utalja át az ehhez szükséges összeget olyan módon, ahogyan a Médiatanácsra vonatkozó törvény előírja.
Amennyiben az előzetesen becsült egy év nem elegendő a Földönfutók felzárkóztatására, a szigorításokat a szükséges időtartamra ki kell terjeszteni.

Leszögezzük, hogy célunk nem a Földönfutók táborának növelése, hanem a Társaság tagjainak felzárkóztatása a zemberek életszínvonalára.

Seholsincsországi Földönfutók Társasága

Tízezer aláírás – tízezer lépés a Földönfutók felzárkóztatásáért
Tegyen meg ebből Ön is egyet!

*Kérjük, csak egyszer írja alá!

Mesék Seholsincsországból IV. - Nemzeti Törvénygyár

Na, megjöttem! Hol is tartottunk? Ja igen. Nemzeti Törvénygyár.
 

Lássuk csak! 

A fülkeforradalmat követően Seholsincsország köztársasági elnöke - tudod, akit Pöffeteg és pártja fondorlatos módon segített hozzá az Elnöki Palota bársonyszékéhez - kormányakítással bízta meg emberét. 

Aki ezen egy cseppet sem lepődött meg, mivel már 8 éve készülődött a hatalom visszaszerzésére. A zemberek tudták, hogy fiókja dugig van jobbnál jobb törvényjavaslatokkal, amelyekkel sitty-sutty kirántja az országot a világválság - de főként a Lagymatag kormány tehetségtelensége - által okozott gödörből. Kormányának megalakulása után szinte azonnal nyilvánvalóvá tette, hogy nem csak egymillió munkahelyre van szükség, hanem egymillió gyerek születésére is. A munkahelyekkel ugyan van egy kis probléma, de a gyerekcsinálás véleményem szerint sem okozhat túl nagy problémát, legalábbis a technológiát tekintve. 

Ha engem kérdezel, a munkahelyteremtéshez szükséges némi átgondoltság, diplomáciai érzék, na és persze pénz. Sajnos Seholsincsország a felsorolt összetevők közül egyetlen egyben sem bővelkedik, ezért a nép kénytelen Pöffeteg akaratának erejében hinni. Eme erős akarat első jelei a magánnyugdíjpénztári befizetések állami kasszába való átterelésében nyilvánulnak meg a legplasztikusabban. Erről már nagyon sokan, és nagyon sokat beszéltek, - ámbár nem eleget, mert a zemberek még mindíg nem fogták fel, hogy döntésükkel nem csak a jövőbeli nyugdíjuk sorsáról döntenek - ezért én most kihagyom a mesémből ezt a részt. Inkább azzal folytatom, amiről még viszonylag kevés szó esett. Mégpedig arról, hogy mi lesz, ha egyszerre csak az asszonyok - a csábító adókedvezmények reményében - úgy döntenek, hogy három gyerek szüléséig meg sem állnak? Hogyan fér bele a sok száz milliárdra rúgó gyed, és gyes a büdzsébe? Miből fizeti ki Seholsincsország azoknak a főállású anyáknak a juttatásait, akik esetleg az otthon maradás mellett döntenek? Mondjuk mi más mellett dönthetnének, ha nincs munkalehetőség, ezért ha akarnának se tudnának elhelyezkedni? Lényeg a lényeg. A sok-sok megszülető csemetét fel is kéne nevelni, ugyebár. Seholsincsország szeretett vezetői milliószor kinyilatkoztatták, hogy az államnak támogatnia kell a családokat. Ezzel persze nincs is semmi gond egészen addig, míg az állam a saját pénzét osztogatja - mondjuk a saját farkával veri a csalánt. De tudomásom szerint az államnak nincsen egy huncut vasa sem. Az állam pénze az állampolgárok adóforintjaiból jön össze. Méghozzá a gyermektelen, vagy gyerekeit már felnevelt adófizető állampolgárok befizetéseiből (hiszen a jelenlegi szabályok szerint minél kevesebb fizetése és/vagy gyereke van egy embernek, annál több adót fizet). 

Vajon róluk hány bőrt tud lenyúzni még a rátermett, találékony, ámbár igen szemfényvesztő Pöffeteg-kormány? Ha ti is kíváncsiak vagytok a válaszra, olvassátok el a következő meséket is! Ami azt illeti, előre mondom: Seholsincsország felett egyre sötétebb felhők gyülekeznek. Így aztán valószínűleg  egyre több mesém súrolja majd a tizennyolc-karikás horror határát.  

Most pedig bújjatok szépen a takaró alá, és foglaljátok el magatokat valamivel. Utána szép álmokat!

Mesék Seholsincsországból III. - A kolbászból font kerítés

Ott hagytam abba a mesét, hogy Pöffeteg nagyon örült a fekete ruhások örökös cirkuszainak, mert megkönnyítették a dolgát a Lagymatag kormány meggyengítésében. Nehogy azt higgyétek, hogy ő és csicskásai tétlenül nézték a dolgok menetét! Dehogy! 

Minden alkalmat megragadtak arra, hogy szapulják ellenfelüket. Az összes nemzeti tévé és rádió csatornához bejelentkeztek, és a legkisebb falvakban is agitáltak a kormány ellen, és ne hanyagoljuk el azt a tényt sem, hogy ebből a hakniból elég jól megéltek. 

A néphez intézett szónoklataikban kötelezően benne foglaltattak olyan szavak, mint  hazug,  tolvaj, vagy  szánalmas (na még jó, hogy az ellenfeleikről beszéltek ilyen kulturált hangon, nehogy már félreértsétek!). Szóval annyiszor mondták el ezeket a kifejezéseket, hogy a zemberek lassan elhitték, hogy ez az igazság (pedig még a kiscsoportosok is tudják, hogy az igazság odaát van - ha....ha... ha...).  Annyira szarul élt Seholsincsország népe, hogy a zemberek felelősöket akartak, és muszáj volt gyűlölniük valakit, (különben megrohad bennük a düh, ami nem egészséges) 

Pöffeteg pedig megígérte, hogy amennyiben kormányra segítik őt, tálcán nyújtja át nekik Böszme fejét. Beépített embereik közben tették a dolgukat, mint az ész nélküli gépek. A hivatalokból, ügyészségről, önkormányzatoktól dokumentumok kerültek ki az utcákra, amelyeket a símogató, seholsincs szellők csodálatos módon véletlenül egytől egyig befújtak különböző médiumok postaládájába. Ezek pedig természetesen - hazafias kötelességük (félre)értelmében - azon nyomban telekürtölték az országot a bennük talált információkkal. Mivel meg kellett élniük valamiből, piszkosul nem érdekelte őket a papírok valóságtartalma. Tudták, hogy Pöffeteg nem kispályás, és nem lesz hálátlan, ha a forradalom előkészítésében tevékenyen részt vesznek. Így aztán nem is gondolkodtak olyan dolgokon, mint korrektség, becsület, tisztesség. Mentségükre szolgáljon, hogy több okból sem gondolkodhattak el ezeken a fogalmakon. Először is agy nélkül nehezen megy a gondolkodás. Másodszor nem igazán ismerték ezen szavak jelentését, mivel ezekkel a tulajdonsággal nem rendelkeztek. Szóval ilyen légkörben teltek-múltak az évek, és Seholsincsország lakói lassan elfeledkeztek Pöffeteg első kormányzásának aljasságáról, nagyképűségéről, hazugságairól. 

Szemük előtt a füstölt kolbászból készült kerítés lebegett, aminek alkotóelemeit - a kolbászokat - maga Pöffeteg töltötte meg a seholsincsi gazdák kiváló, hazai alapanyagával. Minden kolbászon Seholsincsország nemzeti címere, a bőrfoci díszelgett, ezzel is melengetve a zemberek lelkét, és táplálva hazafias érzelmeiket.

Kedves gyerekek!  Most, hogy megismertétek Seholsincsország győztes vezéreinek történetét, visszatérünk a  - fülkeforradalomban utánozhatatlan és verhetetlen - világszerte megcsodált Pöffeteg-kormány mindennapjaihoz, valamint bepillantuk a Nemzeti Törvénygyárba, hogy - tudjátok, ezt a helyet régebben Országgyűlésnek nevezték, ám ez a név nem tükrözte eléggé a forradalommal kialakult új helyzetet - kilessük kulisszatitkait. 

Aludjatok jól, - ha tudtok - és ne feledjétek, hamarosan visszajövök!

Offshore takarodj!

Hol késik az adóparadicsomok felszámolásáról szóló törvény? Miért nem hozzák haza a százmilliárdokat? Mindenki, és méghozzá most!

Wikipédia

Az offshore angol kifejezés szó szerinti jelentése: parton túli, parton kívüli. Azon vállalatok tartoznak ebbe a kategóriába, melyek a cégbejegyzés országában nem folytatnak tevékenységet. Sok ország, így köztük Magyarország is lehetőséget biztosít vállalatoknak, hogy kedvezményes adókban részesüljenek, ha ott nem végeznek tevékenységet. Az offshore műveleteket általában adóoptimalizálásra használják, de egyre nagyobb szerepet kap más pénzügyi tevékenységek során, valamint a nemzetközi kereskedelemben és az e-kereskedelemben is.

Az adóparadicsom helyszíneken bejegyzett offshore vállalatok esetében társasági adó egyáltalán nincs, a vállalatoknak csak egy nagyon alacsony fix összegű adót kell fizetniük évente.

A cégekre a cégbejegyzés helyszínétől függően vonatkozik beszámolási vagy közzétételi kötelezettség a tulajdonossal, igazgatókkal és a gazdálkodással kapcsolatban, de jellemzően a kötelező adómérték csökkenésével fogynak ezek a kötelezettségek is. Az európai helyszínek általában valamilyen alapfokú könyvelést, letétet, igazgatótanácsot, számlavezetést, eredményességi jelentéseket, stb. megkövetelnek.

Az offshore tevékenység az adott helyszíneken zömmel ugyanolyan szabályozott jogterület, mint a cégjog más területei. Alapvetően az angolszász jog talaján alakult ki (a római jogon alapuló jogrendű országok ezt a gyakorlatot kevésbé ismerik, jellemző kivétel Liechtenstein, ahol ismert a profitábilis (nyereséges) alapítvány vö. Stiftung fogalma is). Az offshore tevékenység azért alakult ki, mert az angol királynő adómentességet adott a Csatorna-szigeteknek (Guernsey, Jersey, Man-sziget) cserébe védelmi erőfeszítéseikért. Az uralkodói adómentességet gyorsan felhasználták a pénzintézetek.

Az illetékességi területek jogalkotása modern és naprakész, ami a lehető legnagyobb jogi szabadságot és diszkréciót biztosítja a tulajdonosok számára, a pontos jogi környezet viszont országonként eltérő.

Az Európai Unió mint minden magas adóval és komoly államaparátussal rendelkező ország vagy régió az adóelkerülést és az offshore cégekkel való visszaélést károsnak tartja, és igyekszik kiküszöbölni.

Offshore cégek alapítása és működtetése, bármilyen más cégformához hasonlóan nem jogellenes.

Mesék Seholsincsországból II. - Pöffeteg visszatér

Kedves gyerekek! 

Ma este Seholsincsország újdonsült vezetőiről mesélek nektek. Ti még nagyon fiatalok vagytok, így nem emlékezhettek arra, hogy a győztesek nagytudású vezére egyszer már kormányozta  Seholsincsországot. 

Bizony, ti akkor még csak hátulgombolósak voltatok, és kisebb gondotok is nagyobb volt annál, hogy a politikával foglalkozzatok. Bölcs szüleitek azonban bizony nem nagyon kedvelték a fiatal miniszterelnököcskét! Nem kedvelték, mert  nagyképű, arrogáns, pimasz természetén nem tudott uralkodni. 

Társaival együtt szétloptak mindent, ami az Üveghegyen innen a kezük ügyébe került, és körmönfont módon úgy intézték, hogy erre soha ne derülhessen fény. Hogyan csinálták? - kérdezheted, és minden okod megvan rá, bár sajnos nagyon egyszerű a válasz. 

A fiatal miniszterelnök,  - akinek Pöffeteg a becsületes neve ( a rossz hírem az, hogy csak a neve becsületes) - első országlása idején minden hivatalba beültette a saját embereit. Megszállták az ügyészséget, a Jegybankot és fondorlatos módon a saját köztársasági elnökjelöltjüket segítették pozícióba. Ennek az lett a következménye, hogy - bár ők mindent megtettek, hogy több cikluson át hatalmon maradjanak - amikor megbuktak, embereik tovább szolgálták érdekeiket az előbb említett fontos beosztásokban. 

A helyükbe került szerencsétlen népség, - tutyi-mutyi viselkedésük miatt Seholsincsország népe egyszerűen Lagymatagoknak keresztelte el őket -  csak nézett, mint Rozi a moziban, hogy mi folyik itt? Mivel kénytelenek voltak a népnek minden jó ígérni, hogy Pöffeteg kormányát leválthassák, durván elszámították magukat. Megállapították, hogy  nem áll jól a szénájuk, - ami közelebbről a költségvetést jelenti -  és ráadásul teljesíteni akarták ígéreteiket is. Ettől persze a Pöffeteg kormány által lerabolt ország végképp a padlóra került. 

Mindennek tetejébe a jegybank beépített elnöke folyamatosan olyan magasságokban tartotta az alapkamatot, hogy az államadósságba csak úgy nyekkent szerencsétlen ország. A főügyész leállította a nyomozást a Pöffeteg kormány gazdasági disznóságaival kapcsolatban, az államfő pedig nyíltan Pöffeteg utódai ellen nyilatkozgatott, és osztotta az észt. Lagymatagéknak volt egy vezére, akit a nép Böszmének hívott. Ezt a nevet akkor kapta, amikor övéi között szenvedélyes beszédet tartott a sok hazugságról, amivel Seholsincsország lakosságát hosszú évek óta eteti az éppen aktuális vezérkar. 

Böszme ilyeténképpen szólt a titkos frakcióülés résztvevőihez: hazudtunk reggel, hazudtunk este, hazudtunk éjjel-nappal. Na ebből elég, mától kezdve mindent el kell mondanunk, és őszintén fel kell tárnunk a bajokat! 

Igen ám, de volt egy áruló a csoportban, aki - valószínűleg MP4-re vette fel - kijuttatott egy felvételt az egyik tévéhez, amelyik valójában Pöffeteg híve volt, és ezt minden óvodás tudta Seholsincsországban. Ettől a perctől kezdve Böszme  "hazudós" mondata folyt még a csapból is Seholsincsország-szerte. Az emberek elégedetlenkedni kezdtek, mert Lagymatagék kénytelenek voltak bizonyos megszorításokat végrehajtani, hogy az államháztartás egyensúlyát helyreállítsák. 

A nép zúgolódni kezdett, és hamarosan feltűntek közöttük eddig ismeretlen ábrázatú, kopaszra nyírt, fekete ruhába öltözött idegenek, akik eleinte csak a fülükbe suttogtak mindenféle dolgokat. Amikor a népek elkezdtek rájuk figyelni, a fekete ruhások felbátorodtak, és hangosan üvöltözve követelték, hogy Lagymatagék takarodjanak, majd ők megoldják a mindennapok problémáit. Hamarosan egyre többen és többen követték őket, Lagymatagék hiába figyelmeztettek mindenkit a veszélyekre, semmi sem használt. Pöffeteg a tenyerét dörgölte, és titokban azért fohászkodott, hogy a fekete ruhás csürhe minél nagyobb galibát okozzon, hiszen ezzel meggyengül az egyébként is Lagymatag hatalom. 

Akkor pedig eljön az ő ideje újra, és ismét elhúzhatja a zemberek előtt a mézes madzagot.

Így is lett. Elővette a tarisznyájából a régi lemezeket, és éjt nappallá téve hallgatta, hogy milyen trükkökkel lehet beetetni a népet, ezen kívül folyton folyvást népszavazást rendeztetett. A kinyilatkoztatásait minden udvaronca köteles volt kívülről megtanulni, mégpedig úgy, hogy álmából felébredve is el tudja mondani. Pöffeteg még egy nagyon fontos dolgot megkövetelt a csicskásaitól. Ez pedig az volt, hogy a tanult szöveget folyamatosan mormolva, hosszú perceken keresztül, levegővétel nélkül mondják fel. Ne hagyják magukat megzavarni holmi riporteri kérdésektől, mert abból még jó soha nem származott.  A fiúk pedig jól megtanulták a leckét.
 

De erről majd legközelebb mesélek nektek. Most aludjatok jól, és álmodjatok rémeket, ahogy a bölcs mondás tartja: mert ti megérdemlitek!

Mesék Seholsincsországból I.

Kedves gyerekek!

Ahogy már megszokhattátok tőlem, szívesen mesélek nektek, hogy esténként hamar elaludjatok.

Vagy azért, mert olyan szép a mese, hogy eláraszt benneteket a nyugalom, vagy azért, - és az esetek nagyobb részében sajnos inkább erről van szó - mert a hallottaktól olyan idegesek lesztek, hogy inkább álomba menekültök, és addig míg alszotok, legalább nem kell gondolkodnotok a dolgokon. 

Hiába minden! A téma az utcán hever a kutyakaki és a használt rágó mellett, úgy hogy nehéz lenne úgy tenni, mintha minden csupa madárfütty és szivárvány lenne. Arról nem beszélve, hogy természetemnél fogva a realitás talaján állok, tehát ha nem érdekel benneteket a valóság, akkor inkább nézzétek a JimJam tévé műsorát, vagy valami könnyes-nyálas-romantikus filmet Braziliából.

Első mesémben bemutatom nektek Seholsincsországot, ami egy képzeletbeli ország, ahogy a neve is mutatja.
Seholsincs országban dolgos-szorgos emberek milliói éldegéltek többé-kevésbé a létminimum fölött, vagy valamivel alatta, de elérhetetlen távolságra az emberi méltósághoz szükséges anyagi feltételektől.  Ez így ment már jó ideje Seholsincsországban, ezért a szorgos-dolgos emberek már piszkosul unták a banánt. Eljárkáltak mindenféle gyűlésekre, és együtt harcoltak vezetőik ellen, akikkel egyáltalán nem voltak megelégedve. 

Újdonsült társaik között jól érezték magukat, és itták szavaikat, hiszen csupa szépet, és jót ígértek nekik. Együtt harsogták a jelszavakat, és együtt jutottak arra döntésre, hogy a tolvajokat - akik miatt koldusbotra jutottak - rács mögé dugják, hogy soha többé ne tudjanak lopni a közösen megszerzett javakból, és hogy végre nekik is több maradjon a fizetésükből a számlájukon.

 A zemberek - mert akkor már így hívták őket - tehát elhatározták, hogy jól elzavarják sok éve uralkodó vezetőiket, és helyettük egy becsületes, igazmondó csapatot küldenek Seholsincsország képviselőházába, akik majd kizárólag az ő érdekükben tevékenykednek.
El is érkezett a választás napja, és a tömeg győzedelmeskedett a zsarnokok felett, akik már aznap este elkezdtek rettegni, hogy jaj-jaj, most mi lesz?

Aztán hamarosan közhírré tétetett, hogy Seholsincs országban igazából forradalom zajlott, de nem is akármilyen ám! Hanem fülkeforradalom, amelynek csodájára járt az egész világ. Ilyet még senki sem hallott az Óperencián innen és túl! Még az Üveghegyeken túl is csak ámultak és bámultak a népek, hogy na még ilyet!
Aztán teltek múltak a napok, és a zemberek végre meglelték régen áhított nyugalmukat. Azt vették észre, hogy még a nap is máshogy süt, mint a forradalmat megelőző időkben (azt az apróságot meg igazán elhanyagolhatónak találták, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem süt a nap, sőt, egyfolytában undok, esős az idő, és befagy a seggük a hidegben) . 

Csak élvezték a győzelmet, és mámorosan itták az új vezérek minden egyes szavát. Hamarosan észrevették, hogy körülöttük csendesebbek lettek a többiek. Nem morgott senki hangosan a buszon, hogy a rohadt életbe, már megint felemelték a benzin árát a büdös kommunisták! Gyanakodni kezdtek, vajon mi lehet ennek az oka, hiszen a benzin ára ugyanúgy emelkedett, mint a forradalom előtt, de elhessegették maguktól a kételyeket.
Gyanakvásuknál sokkal nagyobb volt afölötti örömük, hogy végre a megfelelő embereket segítették a hatalomba, akik majd megmutatják, hogyan is lesz kolbászból a kerítés. Azóta is minden nap ezzel az édes gondolattal hajtják álomra a fejüket, ajkukon pedig szelíd mosoly játszik.

Aludjatok ti is, álmodjatok szépeket. Hamarosan visszajövök, és folytatom a mesét Seholsincsország csodálatos, ámbár kissé együgyű lakóiról, a zemberekről.

Védelem II.

Lássuk csak még egyszer. Gondolkodtam még egy picikét erről az egész nyugdíjjárulék buliról.

A fidesz megvédi a magánnyugdíjpénztárakat - hangzott a mára kormányra került legnagyobb jobboldali párt választási kampányának egyik mondata.

Azóta kiderült, - legalábbis számomra - hogy ez a mondat a maga idejében nagyon is helytálló volt, és most már értem a lényegét is. Ugyanis ez sem többet, sem kevesebbet nem jelentett akkoriban, mint hogy a fidesz megvédi az eddig befizetett pénzeket az emeszpétől. Nehogymá' ellopják, mert akkor nekik nem lesz mit lenyúlni...
 

A választók azt akarták, hogy orbán pártja - többek közt - igenis védje meg a pénztárakat. Ezt onnan tudom, hogy 2/3-os többséggel ücsörögnek a képviselőik a Parlamentben, és bőszen védelmeznek mindent. Igaz ugyan, hogy most már nem az emeszpétől, - ők egyelőre a kispadon csücsülnek, és általam belátható időn belül nem rúgnak labdába - hanem maguktól a pénztáraktól kell megvédeniük a zembereket. 

 

A legheroikusabb küzdelmet a járulékok védelmében Gabriella, a Nyugdíj Védelmi Megbízott - nevezzük ezután az egyszerűség kedvéért a nyugdíjak védőszentjének - vívja a külföldi karvalytőke és az ellenzék képviselőivel szemben. Teszi ezt az istenadta nép nevében, hisz a tömegek ezért csináltak tavasszal fülkeforradalmat. Vagy nem? 

A nyugdíjak védőszentje valószínűleg komoly problémákkal néz majd szembe, amikor maga is nyugdíjba vonul. Hosszú évek megfeszített munkájának gyümölcsén kívül - ami egy 1200 nm-es lakóház és egy raktár-üzlethelyiség Pest megyében, egy kis üdülő, valamint pár tízezer négyzetméteres termőföld Abádszalókon - mindösszesen havi bruttó 80.000 Ft-os jövedelemhez jut. Ebből aztán nem sok nyugdíjjárulékot tud befizetni a közösbe, és nagyon karcsú nyugdíjra számíthat, ha nem történik valami csoda! Ha ezt a befizetését most kezdik el egyéni számlán nyilvántartani, - az idő rövidségére, és a jövedelem csekély összegére való tekintettel - szegény képviselőasszony mehet az ingyenkonyhára vénségére - mert afelől nincs kétségem, hogy ő is megöregszik, minden smink ellenére -.
 

Abből a havi bruttó 80.000  Ft-ból, ami a vagyonbevallásában szerepel, még a fűtést sem tudja kifizetni szerencsétlen. Azon filózok, nem kéne e gyűjtést szervezni neki a szolidaritás jegyében, mondjuk a Nemzeti Összefogás a Nyugdíjak Védőszentjéért nevű közalapítvány létrehozásával? 

 

Mindenki küldhetne egy smt-t, aki úgy érzi, hogy nélkülözni tudja azt a néhány száz forintot.

Védelem

Mindenképpen megvédik a nyugdíjadra eddig befizetett járulékok összegét a nem elhanyagolható hozamaival együtt.

Erőnek erejével megvédik tőled a saját pénzedet. Persze lehet gyártani ehhez az akcióhoz mindenféle magyarázatot, de ettől még a lopás az lopás.

Jelentem, tisztelt kormányzat, hogy az önök érvelésében valami rohadtul hibádzik! 

Állítólag válság van. Ha ez igaz, akkor tessenek ezt a büdös, rohadt válságot kezelni! Talán nem azzal kellene az időt tölteni, hogy sürgős tempóban szétbarmolják azokat az intézményeket, amelyek biztosítják - valamelyest - a demokrácia érvényesülését. Azért csak valamelyest, mert önök, t. hölgyek és urak a kormányzati oldalon voltak szívesek ezekbe az intézményekbe már előző országlásuk idején beépíteni a téglákat. 

Tessenek kérem végre létrehozni azt a durván nyolcvanezer darab munkahelyet, amit erre az évre bevállaltak. Mert mint tudjuk, az önök tiszteletre méltó főnöke nem ígéretet tett, hanem vállalást. Bár, ami azt illeti ez a dolog lényegét tekintve tök mindegy. Hol vannak a munkahelyek?

Tessenek végre azzal foglalkozni, amiért önöket odaküldte az oly gyakran emlegetett nép! Mert nagyon valószínű, hogy nem azért szavaztak önökre, hogy saját tiszteletdíjukat emeljék teljes egyetértésben, ahogy szokás ebben az országban a rendszerváltás óta, hanem azért. hogy felemeljék azokat, akik már jó ideje alulról nézegetik a béka seggét.

A közszférában dolgozók - a dolgozókat szó szerint szíveskedjenek érteni! - fizetése gyalázatosan alacsony. Minden ellenkező statisztikai adattal ellentétben azok az emberek, akik elvégzik a napi munkát olyan keveset keresnek, hogy a számláikat nem tudják belőle kifizetni. A vezetők ezzel szemben költségtérítés jogcímen annyi pénzt visznek haza minden rohadt hónapban a fizetésükön túl, amennyit az "alja nép" nyolc órai megfeszített munkájával gyakran nem is keres meg. Ehhez most még ajándékba megkapják a 16%-os adókulcsot is. 

Na, ha valami pofátlanság, akkor ez az.