Fiala és az önkritika

Valamelyik reggel szokás szerint kapcsolgattam a rádiót, hogy valami olyan híradást, interjút találjak, ami legalább köszönőviszonyban van a valósággal. A közrádiók és a kormányhoz közeli média szóba se jöhet, mert ők már elrugaszkodtak. A valóságtól.

Ezért aztán ismételten belehallgattam Fiala Kelj fel Jancsijába.

Hát ez a pasas eszméletlen! Én még ilyen sértett fickót nem láttam - hogy jó kis képzavarral éljek! Azon agonizált korán reggel, hogy előző nap Vicsek a Klub Rádióban hogy volt képes tarlósistvánnak az arcába vágni, hogy egy perc múlva közlekedési hírek jön, ezért igyekezzen befejezni az elkezdett mondatot.
Drága Fiala Úr! Ad egy: ki az a tarlósistván? Miért kellene vele másképp bánni, mint bármelyik más riportalannyal? Tarlós pontosan azt kapta, amit megérdemelt.  Vicsek egyébként minden alanyát figyelmeztetni szokta, amikor közelednek a hírek, vagy közlekedési információk. Mindegyiket, kivétel nélkül.

Ellentétben Önnel, kedves, drága Fiala úr. Ön ugyanis szemrebbenés nélkül belefojtja a szót a betelefonálókba, amikor Önnek nem tetsző hang hagyja el a szájukat. Ez persze - az igazság kedvéért - időnként egybeesik a jobb érzésű hallgatók tetszésével, ezért bocsánatosnak tekinthető. Ám még egyszer sem hallottam, hogy belefojtotta volna a szót mondjuk Lázár Jánosba olyankor, amikor levegővétel nélkül sorolta az idióta érveket szeretett pártunk és kormányunk védhetetlen intézkedései mellett.

És még egyet szögezzünk le, drága, kedves Fiala úr! Ha kritikusan szemléli saját magát, észre kell vennie, hogy az esetek többségében messze alulmúlja Vicsek Feri stílusát, és ami a témákhoz való hozzáértését, vagy azzal kapcsolatos tájékozottságát illeti, szintén nem szárnyalja túl kollégáját.

A szakmai felkészültségen nem akarok rugózni, mert nem értek az újságíráshoz, de már az előző megállapítások miatt is több szerénységet várnék Öntől! Vagy ha erre nem képes, legalább  tegyen úgy, mint aki időnként hallja a saját előadását is, nem csak a másokét.
Lesajnálja a Klub Rádiót, mert olyan CD-t reklámoz, ami nincs raktáron (Hadd szóljön!), ám ugyanakkor saját könyvéből olvas fel részleteket szerénysége teljes tudatában. Hogy a két reklám közül melyik az ízléstelenebb, döntse el Ön!

Javaslom, próbálja legalább ilyen keményen bírálni a hajóhídon álló kapitányt, és kérdezze meg tőle miért kormányozza a gyorsnaszádot egyenesen egy rohadt nagy jéghegynek, amit mindenki lát, csak ő nem?

Lúzerek

Én ezt nem hiszem el! 

Az egyik rádió betelefonálós műsorában az egyik fazon - vér fideszes lehet - olyat bírt kiejteni a száján, amitől lemennék hídba, ha még a régi lennék. Azt mondja az ürge, hogy orbán azért kénytelen visszaoldalogni az IMF-hez, mert a sajtó és más körök összehangolt támadást indítottak a forint ellen. Mindezt azért, mert orbán nekiment a bankoknak azért, hogy a tőlük levett különadó segítségével megadja a zembereknek, amire szükségük van. Hogy segítse az elesetteket és a rászorulókat, kénytelen volt - nagyon helyesen - megvívni a gazdasági szabadságharcot. És igenis, megadja, amit ígért. Igen, igen, igen! (Jesszusom, most hallom, hogy akit nemes egyszerűséggel fazonnak neveztem, maga csányi sándor volt. Vagy rosszul hallottam? Se így, se úgy nem kérek elnézést a fazonozásért, és passz!)

Nagyon mélyen tisztelt betelefonáló fazon, és mindenki, aki hozzá hasonlóan látja a helyzetet! 

Vegyétek már végre észre, hogy orbán nem csak a bankokat támadta meg! Megtámadta a médiákat, az Alkotmánybíróságot, a Költségvetési Tanácsot, az IMF-et, az Európai Uniót, a kereskedelmi láncokat, a gyógyszergyárakat, a vállalkozókat, a háromszázezer alatt kereső összes munkavállalót, a munkanélkülieket, a rokkant nyugdíjasokat, a korengedménnyel nyugdíjba ment embereket, a rendvédelmi dolgozókat, a tanárokat, a szülőket, az önkormányzatokat, a szakszervezeteket, a filozófusokat, a színházakat, a közgyűjteményeket, a közintézményeket, az autósokat, a bírákat, Károlyi Mihály és József Attila emlékét, az MSZP-t, az 56 után el nem ítélt népességet, azaz lerohanta a harmadik köztársaságot. 

A magyar lakosság túlnyomó többségét, szinte biztos, hogy több, mint kétharmadát padlóra küldte, vagy hamarosan padlóra fogja küldeni. 

Mi a franc folyik itt? Tényleg ennyire gyávák, és lúzerek vagyunk? Velünk mindent meg lehet tenni?

Nézzük, kit hagyott békén orbán pancser-kormánya? 

Azt a szűk gazdasági csoportot, és a médiának azon szereplőit, akik pénzzel, és/vagy nyelvvel hatalomra segítették. Na és persze a jobbikkal sem piszkálódik. 

Vajon miért?

Még nincs itt a vége, de közeleg...

Nem, nem, soha!

Másfél éve tart az ország vesszőfutása. A király ül a trónján, és elégedetten nézi az udvari bolondok produkcióját.  

A bolondok természetéből adódik, hogy valamennyien a király kegyeit keresik, és bármire hajlandóak azért, hogy elnyerjék. Mindnek diplomája van, akár kettő három is. Hogy esetleg libáért vették? Na und? 

A cél szentesíti az eszközt - mondják, pedig ez már akkor is baromság volt, amikor állítólag Loyolai Szent Ignác először kiejtette a száján. Biztosan találsz a neten egy csomó cikket, ami taglalja, hogy ez a szállóige bizony megállja a helyét, de én ezt akkor is vitatom, ha maga a pápa esküszik rá. A cél soha nem szentesítheti az eszközt. Ez az igazság. Azonban Mullder és Scully óta azt is tudjuk, hogy az igazság odaát van. Ami - lássuk be - mindössze egy kérdést vet fel. Hol van az odaát? Mielőtt még lázasan elkezded törni a fejedet, nyugoggyámeg, mert én azonnal megválaszolom ezt a kérdést is. 

Az odaát mindíg az az oldal, ahol nem te állsz. Magyarul az igazságot mindíg a másik oldalon lévők tudják tutira. Próbálj még egy kicsit koncentrálni, mert ismét egy csavar következik. Tehát ha mindíg a másik oldalon lévők tudják az igazságot, akkor a cél bizony szentesíti az eszközt. Remélem, tudtál követni! Ha nem, akkor fuss neki még egyszer, mert nem véletlenül taglalom ezt a témát! 

Minden óvodás tudja, hogy a királyok nem négy évre tervezik az uralkodásukat. A mi királyunk pontosan nyolc évig gondolkodott azon, mit tegyen annak érdekében, hogy hatalma majdan lehetőleg sok-sok évig tartson. Vannak, akik szerint a király nagyformátumú politikus. Hát meglehet, de hogy nem egy agytröszt, az ma már - számomra legalábbis - teljesen biztos.

Agyának egy részét valószínűleg nem használja, mert azon már nem volt képes gondolkodni az eltelt nyolc év alatt, hogy mit is kéne tennie gazdasági kérdésekben. 

Szóval ott ül a fél agyát használó király a trónon, amihez nyolc év ármánykodás, hazugság és gerinctelenség után végre hozzájutott, és ott hemzseg az a sok bolond, aki semmihez sem ért, viszont pofájuk akkora, mint egy ház. Tudják a tutit, hisz az igazságot ők birtokolják. Ezért aztán elhiszik magukról, hogy nem csak diplomájuk, de eszük is van. Jól elvannak ebben a tudatban, és senki, de senki nem győzheti meg őket arról, hogy minden, amit tesznek tévűtra visz. 

A sok nemzeti cucc közül a valutánk a béka valaga alatt tartózkodik hosszú hónapok óta. Az ájemef kipaterolva, mol részvénypakett elértéktelenedve, állami papírok mennek a kukába, mert senkinek sem kellenek. A világ befektetői nagy ívben kerülik a királyságot, hiszen ennek a királynak még a kérdéseit sem hiszik el, nemhogy az ígéreteit! A zemberek és az ország adósságállománya háromezer-milliárd forintos lenyúlás dacára egyetlen petákkal sem csökkent.  A szociális juttatások megvonása, a bérek csökkenése miatt a fél ország éhezik és fázik. Belső kereslet az egykulcsos csoda-adó ellenére zérő, a várható gazdasági növekedés várhaóan csökkenés. Az egészségügy lepusztulva, az oktatás lenullázva, egymillió munkahely az ablakban. 

Mondjon le a nemzetgazdasági miniszter? Mondjon le a király? Nem, nem, soha! 

Nem távozhatnak úgy, mintha mi sem történt volna! 

Kivizsgálást és felelősségre vonást követelek! Minimum vagyonelkobzás, de leginkább valami kies börtöncella dukál nekik! Méghozzá minél hamarabb! 

Ja, és vigyék magukkal a debreceni taplót, a vásárhelyi lézerest, a nyugdíjak védőszentjét, a semmisségi törvény atyját, az alaptörvény szülőanyját, valamint az alaptörvény asztalát! Hogy legyen min zsugázni a börtönben töltött hosszú, téli estéken!

Ha az ájemef jön, én megyek!

 

Egy vicc nektek ma estére. Biztos ismeritek, mert már néhány hete kering a postaládákban. De ahogy azt már a régiek is megmondták, egy újszülöttnek minden vicc új. 

Orbán Viktor ellátogat egy általános iskolába, hogy válaszoljon a gyerekek kérdéseire.

 

Egy kis srác felteszi a kezét, mire Viktor megszólítja:
- Mi a neved, kisfiam?
- Móricka.
- Mondd a kérdésedet!

- Nekem három kérdésem van:
1. Miért vette el a kormány a magánynyugdíj pénztártagok pénzét?
2. Miért akarja elvenni a kormány szolgálati nyugdíjakat?
3. Mikor fogja végre a kormány ténylegesen az emberek érdekeit szolgálni?

Ebben a pillanatban kicsöngetnek, de Viktor megígéri, hogy a szünet után folytatják.
Szünet után Viktor visszatér, és megkérdezi, hol is tartottak.

- Ja igen, a kérdések. Kinek van kérdése?

Egy másik kis srác felteszi a kezét.
- Hogy hívnak, kisfiam?
- Pistike.
- Nos, Pistike, mik a kérdéseid?

- Nekem öt kérdésem van:
1. Miért vette el a kormány a magánynyugdíj pénztártagok pénzét?
2. Miért akarja elvenni a kormány szolgálati nyugdíjakat?
3. Mikor fogja végre a kormány ténylegesen az emberek érdekeit szolgálni?
4. Miért csöngettek ki 20 perccel a szünet előtt?
5. Hová tűnt Móricka?

Túl az első pofonon

Ezt a mesét  2009-ben írtam. Azért teszem újra közzé, mert úgy veszem észre, hogy nem hittetek nekem. Pedig úgy fest, a legtöbb mesém - amit akkoriban papírra vetettem - szép lassan beigazolódik. Talán még mindíg nem késő, hogy okuljatok belőle. A mese címe ez volt: Az első pofon a legnagyobb. Ezen már túl vagyunk...

"Kedves gyerekek!

Most egy olyan történetet mesélek el nektek, amelyből megtudhatjátok, milyen jövő vár rátok, ha 2010-ben, amikor a szüleiteket elkísérítek az országgyűlési választásokon a szavazóurnához, és nem nem vágjátok ki a hisztit, ha nem jó helyre teszik az X-et.

Ha véletlenül megtörténik az, amitől óva intelek benneteket, akkor azon nyomban vegyetek búcsút a legújabb amerikai filmektől, a popcorntól és a Coca Colától. A McDonalds-ot pedig kerüljétek el nagyívben, ha egyáltalán lesz még mit elkerülni.
A trónra ácsingózó dakota törzsfőnöknek ugyanis valószínűleg első dolga lesz, hogy hajóra ültesse, és hazaküldje ezt a csúnya multinacionális, magyar népet kizsákmányoló rabló bandát. Az összes többivel együtt.

Az új király és legeslegjobb barátja, akivel vérszerződést kötött a szent háború érdekében ugyanis elhatározták, hogy véget vetnek annak az erkölcsi fertőnek, amelyben ezidáig dagonyáztatok. Ezért a Corvin mozi ezentúl kizárólag a Hídember című filmet, valamint a  Tőkés László összes prédikációja a rendszerváltástól napjainkig című monumentális alkotást vetítheti. Szabadon kiválaszhatjátok, hogy melyiket szeretnétek havonta egyszer - állami támogatással - megtekinteni.

Ha a vetítésen való részvételt hitelt érdemlően nem igazoljátok, akkor meghatározott ideig - ezek a részletek még nem kristályosodtak ki teljesen - vasárnap ott a helyetek a reggeli, hét órakor kezdődő misén. Enyhít a helyzeten, hogy a lakóhelyetekhez legközelebb eső templomban élvezhetitek végig a celebrációt. Az iskolában kötelező hittan oktatás nem váltja ki a büntetést, tehát a lelki életetek karbantartása biztosítottnak látszik.

A diszkókat, és különböző szórakozóhelyeket árgus szemmel fogja figyelni az a háromezer rendőr, akiket a király, megválasztása után azonnal a közbiztonság védelmére vezényel. Mivel sokan közületek hozzászoktatok ahhoz, hogy kimondhatjátok a véleményeteket, nagyon oda kell majd figyelnetek, nehogy véletlenül beszóljatok a közegnek!

Tudnotok kell, hogy a rendőrök között már most is nagyon sokan hívei egy jobbik nevű pártnak (de a nevük ne tévesszen meg benneteket, egyáltalán nem jók, és főként senkinél sem jobbak), amelyik saját hadsereget tart fenn (tulajdonképpen miből? de ez most nem is lényeges), amit magyar gárdának hívnak. A magyar gárda emberei pedig már most is előbb ütnek, mint kérdeznek.

Például nemrég egy férfi arra vetemedett, hogy egy jobbik által tartott rendezényre becsempészett síppal megzavarjon egy ünnepségnek nevezett cirkuszi előadást. Azért tette a szerencsétlen, mert nem értett egyet azzal, hogy  azt az embert ünnepeljék, aki a II. világháború idején hozzájárult sok-sok ember gázkamrába küldéséhez és meggyilkolásához.

Szóval odament ez a csóringer, és gondolta, hogy hangot ad az ellenvéleményének. Látta már sokszor a tévében, hogy nemzeti ünnepeken egész tucat tüntető sípol, dobol, üvöltözik, tojásokat és paradicsomot dobál nemtetszése jeléül. Gondolta, hogy ez a szokás. De még életében nem tévedett ekkorát. Rövid úton akkora maflást kapott, hogy a szeme még most is szikrázik! Ekkor a rendőrök udvariasan megköszönték, hogy ott volt, felvették a személyi adatait, és jól feljelentették szabálysértés vétsége miatt.

Na, ezt most csak azért meséltem el nektek, nehogy meglepetésben legyen részetek, ha úgy adódik.

Már hallom, amint nagyon okosan azt mondjátok: de hát azért lesz ennek az országnak új királya, hogy védje az alattvalókat! Majd elintézi, hogy  a verekedős gárdisták  eltakarodjanak, és örökre eltűnjenek a történelem süllyesztőjében.

Igazatok van. A királynak természetesen - mint mindenre - erre is van egy jól kidolgozott terve. Elmondta már, hogy mindenkit megnyugtasson, akinek még kétségei lennének az ő felséges rátermettségéről: a gárdisták majd kapnak két pofont, és szépen hazamennek.

Jó terv, nem igaz?"

Egymillió munkahely most

Egyszerűen nem értem az embereket. Azon jajonganak, hogy tiszteletreméltó, hőn szeretett kormányunk nem teljesítette ígéretét az új munkahelyek létrehozására vonatkozóan.
 

Minek ez a türelmetlenség? Miért nem lehet ennek a példátlanul hősiesen harcoló vezetésnek időt adni arra, hogy beérjen munkájának gyümölcse? Miért kell mindíg csak a rosszat szajkózni ahelyett, hogy azt a sok szépet és jót is észrevenné a nép, amit jótevőinktől például alaptörvény formájában nemsokára kapni fog? A szeme alá. Úgy kell neki! Mármint a népnek, ami hálátlan, és meg sem érdemli, hogy ilyen kormánya legyen.
 

Ha visszaemlékeztek, már réges rég megírtam, hogy az állam országos kiterjedésű, hulladék kezeléssel foglalkozó vállalatot akar alapítani. A napokban felröppent a hír, hogy újra megnyitnak egy Ózd közeli bányát, újra állami tulajdonba kerül a Rába, továbbá a többi sóhivatal mellé egy újabb is létesül Tervhivatal formájában. 

Utóbbi igen fontos feladatot lát majd el: 30-40 évre előre határoznak majd meg nemzetgazdasági szempontból létfontosságú feladatokat. Itt dolgoznak majd honunk jól képzett, és mindenhez értő fiai és leányai.
 

Azok pedig, aki dohányoznak, isznak, és nem akarnak tanulni, majd jól megnézhetik magukat. Amint elérik a 16-ot, úgy repülnek az iskolából, mint a győzelmi zászló! Egyenesen a szeméttelepre, vagy a bányába. Aki pedig megembereli magát, és minden éjjel esztergapadról álmodik, esetleg alkalmazást nyer majd a Rába kebelén. Esetleg. Hogy ki fogja megvenni azt a töméntelen harckocsit és más ilyen cuccot, az még a jövő zenéje.
 

Vagyis ezek után merje valaki azt mondani, hogy pártunk és kormányunk nem tesz meg mindent az ígért egymillió munkahely érdekében!
 

És igen. Lesz nyugdíj. Mert megvédték, és ezután is meg fogják védeni. Ha svéd modell, hát svéd modell. Megmondta az ex-nyugdíjvédelmi megbízott asszony is, hogy ő bizony szeretne svéd nyugdíjas lenni.
 

Én is. De ha lehetséges, akkor Svédországban.

Pitiáner László újabb kalandjai

Amikor Pitiáner Laci igaz történetét megírtam, ezer százalékig biztos voltam benne, hogy kicsinyességének nincsenek határai. Csak idő kérdése volt, mikor kapcsol nagyobb fokozatra. 

Aki például azt hitte, hogy az emeszpétől lepattanó tíz képviselő frakciót alakíthat kövér laci parlamentjében, most jól melléfogott. Persze hozzá kell tennem, hogy finoman szólva igen primítív gondolkodásra utal, ha valaki a jelenlegi rezsim egyetlen képviselőjének akár egyetlen szavát is elhiszi. 

Egy kormányzati ciklusukat ugyanis már végigéltük, és ez még akkor is gyanakvásra adhatott okot, ha abban az időszakban ennyire nem voltak elszállva önnön tökéletességüktől. Akkor nem kaptak 53 %-ot. Ami ugyebár a parlamenti matematika szerint ma kétharmados többséget jelent. Ez bőven elég ahhoz, hogy a nagyképűségük ne férjen rá Európa térképére. Ha nem tudnátok, a Világegyetem egyetlen olyan politikai csoportosulása kicsiny hazánk kormánya, akinek zsebében van a bölcsek köve. Igaz, jó mélyre csúszhatott, mert az eddigi intézkedéseikből a bölcsességnek még a szikrája sem látszik.

Szóval Pitiáner Laci  kitiltani készül parlamentjéből azokat a képviselőket, akik nem az ő ízlése szerint viselkednek a tisztelt Házban. Még nem tudni, hogy milyen elképzelései vannak a méltatlan viselkedéssel kapcsolatban, de az előzményeket ismerve könnyen lehet, hogy a teremben kajáló szocik például rövid úton repülnek, mint a győzelmi zászló. A fidesz és a kdnp díszpintyeire valószínűleg enyhébb szabályok vonatkoznak majd, hiszen a kettős mércére már eddig is töméntelen példa volt, miért lenne ez másként ezután? 

Na és akkor mi van, ha kitilt mindenkit, aki zavarja köreit? Jó ideje tudjuk, hogy a Parlament ellenzék nélkül is működik. Rémlik, hogy ki mondta ezt? Naná, hogy viktorunk. Tulajdonképpen már most is tiszta pocsékolás, hogy egyáltalán nyitva van az Országház. A villany, a gáz, a víz nagyon sok pénzbe kerül. Meg lehetne spórolni, hiszen az ellenzék tök fölöslegesen szövegel, a kutyát sem érdekli, mit mond. A döntések már a parlamenti viták előtt megszületnek, és még csak nem is szórakoztatóak. A kormányoldal agyondícséri saját javaslatatait, az ellenzéket meg leugatja, ha ugyan egyáltalán reagálásra méltónak tartja a hozzászólását. Minek kell költeni a közpénzeket egy olyan cirkuszra, ami még csak nem is vicces? Hanem inkább siralmas.

Nem is ugrottam volna rá a klaviatúrára, ha tegnap nem akadok ki teljesen attól, amit Lacink - a legnagyobb magyar - a fidelitas gyűlésén összehordott. Leginkább az verte ki a biztosítékot, amikor kijelentette, hogy a magyar nép egyetlen esélye a jelenlegi kormány. Húúúúh! Arohattéletbe!

Mit műveltek ezek akkor, amikor szegény Horn Gyula azt bátorkodott mondani, hogy az MSZP kormánynak nincs alternatívája. Valóban elég szerencsétlen mondat volt ez is, de korántsem vizionált nemzethalált egy esetleges kormányváltás esetére.

Arról már nem is beszélve, hogy - ha még nem vettétek volna észre - egyre kisebb az esély törvényesen elzavarni ezt a garnitúrát.
Egyáltalán nem elegáns módon, cseppet sem demokratikus eszközökkel, és még csak nem is lassan módosítják az összes, demokratikus működési feltételekhez szükséges törvényt. Az új törvények az ő törvényeik. Az új intézmények az ő intézményeik. Az új vezetők az ő embereik. És ennyi. Vége.

Nem tudom, minek kell történni ahhoz, hogy a zemberek tényleg feleszméljenek, de attől félek, már most is túl késő. Hihetetlen, hogy a kormánypártok képviselői között egy sincs, aki felállna, és azt mondaná: ebből elég! Engem nem azért küldtek az emberek a Parlamentbe, hogy keveseket gazdaggá tegyek, a többséget pedig nyomorra és kilátástalanságra ítéljem. Egyszerűen nem hiszem el, hogy senki sem veszi észre kormányzati oldalról, hogy a csalódottság, a reménytelenség országa lettünk. Lehet visszafelé mutogatni, drága urak! Előbb-utóbb azonban mindenki előtt világossá válik, hogy az önök szövege mögött nincs más, mint társadalmi érzéketlenség és gazdasági impotencia.

Pitiáner Laci fölött pedig eljárt az idő, szerintem nyugdíjba kéne mennie! Remélem, egyszer majd visszaveszik tőle a nyugdíját, amit örökös politikusi munkakörével szerzett. Amikor az utókor ítéletet mond a fidesz antidemokratikus politikájáról.