Paraszt családból származott, így maga is paraszt maradt, bármennyire igyekszik ezt leplezni. Apja - akit elnyomott a kommunista rendszer - matematika tanár, anyja védőnő volt. Majd - szintén elnyomott áldozatként - nyugdíjazásáig bölcsődét vezetett, gondolhatod, milyen nehéz sorsa volt.
Aztán Lalika felcseperedett, és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem befejezése után - ahol diplomát nem szerzett ugyan, de azért elvégezte - legalább egy évig dolgozott. Persze ő is nagyon el volt nyomva.
Ezért aztán belépett a Fiatal Demokraták Szövetségébe, ahol akkoriban még fiatal demokraták alkották a tagságot. Nem úgy mint ma. A fidesz ma már se nem fiatal, se nem demokrata emberek gyűjtőhelye, de Lajos hűségesen kitart, mert ő megérdemli.
Szóval Lajoskánk felcseperedett, sőt hogy úgy mondjam lassan, de biztosan öregszik. Így aztán rájött, hogy valami nagy nagy hiányérzet gyötri. Ez az érzés akkor hatalmasodott el rajta, amikor megszavazta hoffmann rózsika néni köznevelési törvényét. Abban az áll, hogy az ifjúságot meg kell tanítani az erkölcsre. Mégpedig iskolai tanórák keretei között.
Lajos, te b@rom! Az erkölcs az emberben pólyás korától folyamatosan alakul ki, mégpedig az őt körülvevő felnőttek viselkedési mintáiból, a felnőttekkel való kommunikáció során, és a kortársak egymással szemben elvárt viselkedési normáiból. Minden egyes tanóra alkalmas arra, hogy bizonyos élethelyzeteket elemezzünk, minden egyes óraközi szünetben adódik olyan helyzet, ami erkölcsi tartásunkat alakíthatja. Az erkölcsöt nem lehet tematikusan megtanítani, mert az pont olyan, mint az anyanyelv. Mire iskolába megyünk, gyakorlatilag
elsajátítjuk, és mégis életünk végéig fejlesztenünk kell.
Lajos, te ne akard az én gyerekemet erkölcsre nevelni, kérlek! Előbb beszélgess el kicsit smitt pállal, és ha ez a beszélgetés elérte a kívánt hatást, akkor visszatérhetünk a dologra.
