Keresés ebben a blogban

Translate

2013. szeptember 14., szombat

Román-magyar 3:0

"Dicsőséges" magyar szurkolótábor
Persze, tudom, tudom... kivesézték ezt már a focihoz értők seregei, ezért a téma most már a lerágott csont kategóriájába való. 

Na nem, kedveskéim, szó sincs róla! Nem tetszik az igazság? Nagyon sajnálom, de ettől még megtörtént, ami megtörtént. Vagy úgy gondoljátok, hogy a "legendás" 6:3-as meccs és Puskás Öcsi bácsi emlegetése még 200 év múlva is aktuális, de a Romániában Ráchel esküvője előtt kapott NAGY MAGYAR NEMZETI ZAKÓ-t emlegetni hazaárulás? Vili, hogy a "mély magyarok" szeretnek csak a szépre emlékezni, akárcsak a szerelmesek, akik a lángolás idején nem gondolnak szaros gatyákra, és büdös zoknikra! Pedig a románoktól kapott 3 gól bizony szaros gatya, és büdös zokni, amit nem a párna alá kell dugni, hanem tisztára kell mosni. Méghozzá nem szövegeléssel, hanem focival! Hiába, hogy a Kedves Vezető számolatlanul tolja a pénzt a magyar fociba? Ja. Hiába. Sajnos, bármennyire kínos ez nektek, nagy hazafikák, akik azért mentek meccsre, hogy szétverjetek mindent, ami az utatokba kerül. Bizony, kedveseim.

És most ízelítő azokból a válaszokból, amelyeket a Youtube-on adott egy nemzeti tapló a hozzászólásaimhoz, hát ezek vagytok ti, szélsőjobbos állatok! Legyetek magatokra nagyon büszkék, mert mindenki más szégyell benneteket!




Ugye, ennyi kultúrát már nem is lehet elviselni hányás nélkül?