Ott hagytam abba a mesét, hogy Pöffeteg nagyon örült a fekete ruhások örökös cirkuszainak, mert megkönnyítették a dolgát a Lagymatag kormány meggyengítésében. Nehogy azt higgyétek, hogy ő és csicskásai tétlenül nézték a dolgok menetét! Dehogy!
Minden alkalmat megragadtak arra, hogy szapulják ellenfelüket. Az összes nemzeti tévé és rádió csatornához bejelentkeztek, és a legkisebb falvakban is agitáltak a kormány ellen, és ne hanyagoljuk el azt a tényt sem, hogy ebből a hakniból elég jól megéltek.
A néphez intézett szónoklataikban kötelezően benne foglaltattak olyan szavak, mint hazug, tolvaj, vagy szánalmas (na még jó, hogy az ellenfeleikről beszéltek ilyen kulturált hangon, nehogy már félreértsétek!). Szóval annyiszor mondták el ezeket a kifejezéseket, hogy a zemberek lassan elhitték, hogy ez az igazság (pedig még a kiscsoportosok is tudják, hogy az igazság odaát van - ha....ha... ha...). Annyira szarul élt Seholsincsország népe, hogy a zemberek felelősöket akartak, és muszáj volt gyűlölniük valakit, (különben megrohad bennük a düh, ami nem egészséges)
Pöffeteg pedig megígérte, hogy amennyiben kormányra segítik őt, tálcán nyújtja át nekik Böszme fejét. Beépített embereik közben tették a dolgukat, mint az ész nélküli gépek. A hivatalokból, ügyészségről, önkormányzatoktól dokumentumok kerültek ki az utcákra, amelyeket a símogató, seholsincs szellők csodálatos módon véletlenül egytől egyig befújtak különböző médiumok postaládájába. Ezek pedig természetesen - hazafias kötelességük (félre)értelmében - azon nyomban telekürtölték az országot a bennük talált információkkal. Mivel meg kellett élniük valamiből, piszkosul nem érdekelte őket a papírok valóságtartalma. Tudták, hogy Pöffeteg nem kispályás, és nem lesz hálátlan, ha a forradalom előkészítésében tevékenyen részt vesznek. Így aztán nem is gondolkodtak olyan dolgokon, mint korrektség, becsület, tisztesség. Mentségükre szolgáljon, hogy több okból sem gondolkodhattak el ezeken a fogalmakon. Először is agy nélkül nehezen megy a gondolkodás. Másodszor nem igazán ismerték ezen szavak jelentését, mivel ezekkel a tulajdonsággal nem rendelkeztek. Szóval ilyen légkörben teltek-múltak az évek, és Seholsincsország lakói lassan elfeledkeztek Pöffeteg első kormányzásának aljasságáról, nagyképűségéről, hazugságairól.
Szemük előtt a füstölt kolbászból készült kerítés lebegett, aminek alkotóelemeit - a kolbászokat - maga Pöffeteg töltötte meg a seholsincsi gazdák kiváló, hazai alapanyagával. Minden kolbászon Seholsincsország nemzeti címere, a bőrfoci díszelgett, ezzel is melengetve a zemberek lelkét, és táplálva hazafias érzelmeiket.
Kedves gyerekek! Most, hogy megismertétek Seholsincsország győztes vezéreinek történetét, visszatérünk a - fülkeforradalomban utánozhatatlan és verhetetlen - világszerte megcsodált Pöffeteg-kormány mindennapjaihoz, valamint bepillantuk a Nemzeti Törvénygyárba, hogy - tudjátok, ezt a helyet régebben Országgyűlésnek nevezték, ám ez a név nem tükrözte eléggé a forradalommal kialakult új helyzetet - kilessük kulisszatitkait.
Aludjatok jól, - ha tudtok - és ne feledjétek, hamarosan visszajövök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése