Valamelyik reggel szokás szerint kapcsolgattam a rádiót, hogy valami olyan híradást, interjút találjak, ami legalább köszönőviszonyban van a valósággal. A közrádiók és a kormányhoz közeli média szóba se jöhet, mert ők már elrugaszkodtak. A valóságtól.
Ezért aztán ismételten belehallgattam Fiala Kelj fel Jancsijába.
Hát ez a pasas eszméletlen! Én még ilyen sértett fickót nem láttam - hogy jó kis képzavarral éljek! Azon agonizált korán reggel, hogy előző nap Vicsek a Klub Rádióban hogy volt képes tarlósistvánnak az arcába vágni, hogy egy perc múlva közlekedési hírek jön, ezért igyekezzen befejezni az elkezdett mondatot.
Drága Fiala Úr! Ad egy: ki az a tarlósistván? Miért kellene vele másképp bánni, mint bármelyik más riportalannyal? Tarlós pontosan azt kapta, amit megérdemelt. Vicsek egyébként minden alanyát figyelmeztetni szokta, amikor közelednek a hírek, vagy közlekedési információk. Mindegyiket, kivétel nélkül.
Ellentétben Önnel, kedves, drága Fiala úr. Ön ugyanis szemrebbenés nélkül belefojtja a szót a betelefonálókba, amikor Önnek nem tetsző hang hagyja el a szájukat. Ez persze - az igazság kedvéért - időnként egybeesik a jobb érzésű hallgatók tetszésével, ezért bocsánatosnak tekinthető. Ám még egyszer sem hallottam, hogy belefojtotta volna a szót mondjuk Lázár Jánosba olyankor, amikor levegővétel nélkül sorolta az idióta érveket szeretett pártunk és kormányunk védhetetlen intézkedései mellett.
És még egyet szögezzünk le, drága, kedves Fiala úr! Ha kritikusan szemléli saját magát, észre kell vennie, hogy az esetek többségében messze alulmúlja Vicsek Feri stílusát, és ami a témákhoz való hozzáértését, vagy azzal kapcsolatos tájékozottságát illeti, szintén nem szárnyalja túl kollégáját.
A szakmai felkészültségen nem akarok rugózni, mert nem értek az újságíráshoz, de már az előző megállapítások miatt is több szerénységet várnék Öntől! Vagy ha erre nem képes, legalább tegyen úgy, mint aki időnként hallja a saját előadását is, nem csak a másokét.
Lesajnálja a Klub Rádiót, mert olyan CD-t reklámoz, ami nincs raktáron (Hadd szóljön!), ám ugyanakkor saját könyvéből olvas fel részleteket szerénysége teljes tudatában. Hogy a két reklám közül melyik az ízléstelenebb, döntse el Ön!
Javaslom, próbálja legalább ilyen keményen bírálni a hajóhídon álló kapitányt, és kérdezze meg tőle miért kormányozza a gyorsnaszádot egyenesen egy rohadt nagy jéghegynek, amit mindenki lát, csak ő nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése