A kormány - ígéretéhez híven - világszerte egyedülálló rendszert alkotott, amelynek egyik eleme a polgári levelező tagozat.
Ennek kísérleti verziója az alaptörvény megalkotásával kapcsolatos véleményeket firtató kérdőív volt. Nyolcmillió állampolgár kapta kézhez a kérdőíveket, melyek az új alkotmányba beemelni szándékozott alapvetésekre irányultak, és a kérdés megfogalmazásából teljesen nyilvánvaló volt, milyen válasz szükségeltetik a kormányzati szándék megerősítése érdekében.
Az is igaz, hogy a kérdőívek postázásakor már a nyomdában volt a kész törvény, de arra mindenképp alkalmas volt a dolog, hogy lefoglalja a népet, és 800 millió forinthoz juttassa a nyomdát, ahol a szépen kivitelezett, kiváló minőségű papírok elkészültek. Engem érdekelne, melyik cég nyerte meg a kivitelezési munkát, és közbeszerzési eljárás keretében zajlott-e a biznisz?
Na szóval. Ezt a kérdőívet a címzettek 10 %-a küldte vissza, és ember nem látta együtt a nyolcszázezer ívet. A visszaküldők véleményét mindösszesen Igazmondó szíjjártó pipi szavaiból tudhattuk meg, mert sem ellenzéki pártok, sem civil szervezetek nem nézhettek bele a kérdőívekbe. Tehát leszögezhetjük, hogy jól sikerült az akció, de a minőségi munkára sokat adó kormányunk nem érte be ezzel. Mivel a miniszterelnök eltökélt szándéka, hogy a parlamenti ellenzékkel, civil szervezetekkel, és szakszervezetekkel való macerás egyeztetés helyett rengeteget konzultál majd a zemberekkel, tökéletesíteni kellett a kérdőívezés módszerét.
Ezért aztán a szociális konzultációhoz már olyan kérdőívet készíttetett, amely előmozdíthatja a szavazó polgárok interaktív részvételét a kormányzati döntésekben. A kérdőíveket tehát névre szólóan, és a nevekhez tartozó vonalkóddal látták el. Igaz ugyan, hogy ez ismét 800 millió mínusz a közösből, és ugyanennyi plussz a nyomdának, de hát édes Istenem! Másfél milliárd forintot megér a haza megmentése! Hiszen - bár az összes kérdés sorsa eldőlt már a szociális kérdőívek kiküldése előtt - pártunk és kormányunk szeme előtt ez a magasztos cél lebeg.
Adatvédelmi biztos állásfoglalása ide, szakértői vélemények oda, a kormány akkor is megteszi, amit kell. És persze nem utolsó sorban pedig azt teszi, amit akar. Kétharmados felhatalmazással rendelkezik, így aztán minden ellenkezés teljesen hiábavaló, sőt úgy is mondhatnánk, mindenkinek kuss! Vonalkóddal aztán már csak egy kis adminisztráció, és máris lehet tudni, hogy Gipsz Jakab szereti-e még a narancsot, vagy már a púpja is tele van vele?
Nos, ennyit a levelező tagozatról. Áttérhetünk az üzenet közvetítő szolgáltatásra, amelynek első számú felelőse a miniszterelnök személyes szóvivője, szíjjártó pipi, a maga élettapasztalatával, és empátiájával. Amikor a főnöke üzen a Parlament előtt várakozó rendvédelmiseknek, hogy nem vesz részt a bohóckodásban, - vagyis esze ágában sincs kiállni a tüntetők elé - akkor pipi villámgyorsan reagálva megpróbálja meggyőzni a népeket arról, hogy a miniszterelnök nem is ezt, és nem is azért...
A bohócügyi államtitkár - mármint aki a kormány feje szerint a bohócokkal foglalatoskodik - pedig hallgat, mint sz@r a gazban. Szolgalelkűen, gyáván tűri, hogy ezzel őt magát, és a tüntető embereket is leminősítse a kormányfő.
Van az a pénz, amiért még a fing is illatos, de vajon hogy néz nap mint nap a tükörbe?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése