Nemzeti Bűvész Találkozó

A kis Kuka a buszon ülve nézett ki a fejéből, miközben hallgatta a rádiót. 

Arra kapta fel a fejét, hogy Seholsincsország Törvénygyárának egyik ellenzéki képviselője szerint négy szavazat hiányzik a rendkívüli ülés összehívásához, amelyet az új médiatörvény vitájára kezdeményeztek. A három ellenzéki párt közül az egyik - a fekete ruhásokból alakult gárda létrehozásának ötletgazdája - szerepéhez méltó módon (előre borítékolható volt, hogy csak azért ülnek az ellenzék padsoraiban, mert Pöffeteg nem vállalta nyilvánosan a köztük lévő kapcsolatot, bár minden seholsincsi óvodás átlát a szitán) nem írta alá az ívet az ülés összehívásáról. 

Szóval Kuka ezen cseppet sem lepődött meg, és rezignáltan tudomásul vette a tényeket. Igen ám, de a következő percben kiderült, hogy egy, a  Lagymatag Pártból kilépett, és függetlenné tisztult honanya - nevezzük ezután Bogárkának - szintén visszautasította az aláírást. Egy kicsit sem átlátszó, és populista magyarázatra futotta tőle mindössze. Ettől a indoklástól szegény kis Kuka csuklani kezdett, amitől majdnem megfulladt. A busz minden utasa őt kezdte fixírozni erősen zavarba hozva ezzel a törpét. A magyarázat szerint ugyanis Bogárkának fontosabb gondokkal kell foglalkoznia, mint holmi médiatörvény. Itt van példának okáért a belvírz. Hoppá! Valószínűleg sebtiben a helyszín(ek)re utazik, és fáradságot nem kímélve hozzálát a vízzel elárasztott területek hajszárítóval történő szikkasztásához. Vagy ilyesmi.

Erről aztán eszébe jutott még egy - nem kevésbé populista, éppen ezért jól hangzó - bejelentés. 

Az Operaház új igazgatója - tudjuk honnan jött, tudjuk hogyan, és tudjuk, ki küldte - drámai bejelentést tett: az idén elmarad az Operabál, mert ilyen belvízi helyzetben nem illik ilyen pompázatos mulatságot szervezni. Helyette jótékonysági koncertet rendeznek, amelynek bevételét a károsultak megsegítésére fogják fordítani. 

Persze - gondolta Kuka. Engem is mindíg mocskosul bosszantott, hogy embereknek egy-egy báli ruhára, és belépőjegyre több százezer seholsincs forintja van, míg millióknak gondot okoz a mindennapi megélhetés. De miért kell ehhez - ismét - felrúgni egy sok évre visszatekintő hagyományt? 

Mert az Operabál már hagyománynak számított Seholsincsországban, amit neves külföldi személyiségek is megtiszteltek a jelenlétükkel - és persze kinyitották a pénztárcájukat is. Miért nem lehetett megtartani az bált, ahogy eddig, hosszú éveken át, és mondjuk egyszerűen bejelenteni, hogy a bevételt ebben az évben a természeti károk által sújtott területeken élő rászorultak támogatására fordítják? Szervezhettek volna a bál keretében egy árverést, ahol kalapács alá kerülhetett volna például Pöffeteg stoplis cipője, vagy személyes szóvivőjének csecsemőkori hajtincse. Ha a licit végén befolyt összeget a bál szimpla bevételéhez csapják, tekintélyes összeget viríthatnának. Mondjuk nem kéne lekötni fél évre, mert a zemberek sem azért dobják be a közös kalapba a fillérjeiket, hogy a Bank ez idő alatt kétes üzleti célra használja. Abban biztos vagyok, hogy a vörösiszap károsultjainak összegyűlt pénzösszeget sem azért adományozták a népek, hogy Pöffetegék lekökött betétbe helyezzék és kamatoztassák. 

Szegény kis Kuka ugyan nem tud beszélni, de nem teljesen hülye. Igaz, azt képtelen felfogni, mi lehet az oka annak, hogy a hatalom folyamatosan gyengeelméjűnek nézi. Hogy miért keverik a szezont a fazonnal, miért kell a tüzijátéktól a médiatörvényen át az Operabálig mindent összekutyulni, miért kell folyamatosan ködösíteni?
A válasz nagyon egyszerű. A lakosság jelentős része még mindíg nem hisz a saját szemének, és el akarja hinni a szép, együttérző szavakat. 

Új világrend, új ország, és régi szemfényvesztések tömkelege.  A jövő elkezdődött.