Amikor a bolha köhög

Európa mi vagyunk! 

A szlogen hazánk uniós soros elnökségére utal. 

Első hallásra frappánsnak tűnik, persze abban az esetben, ha eltekintünk az elmúlt néhány hónap brutális intézkedéseitől, amelyek segítésével a demokratikus intézményrendszer módszeres felszámolása folyik.  Ettől az apróságtól azonban csak akkor tekinthetünk el, ha vakok, és süketek vagyunk - méghozzá nem szervileg, hanem agyilag. 

 

Sajnos a magam részéről nem tehetem meg, hogy ne halljam ki a szlogenből azt a mérhetetlen gőgöt és önteltséget, amitől a hideg futkos a hátamon. Igen, igazad van, ha azt mondod, ez már paranoia, bár én inkább csak gyanakvásnak nevezném - egyelőre. 

Amikor az állami apparátus az új média törvénnyel kapcsolatos európai kritikák kereszttüzében képes még mindíg azt állítani, hogy az általa "létrehozott" torzszülött jogszabály ízig-vérig európai elvekre épül, akkor már tényleg baj van.  Aki ebből a "párbeszéd"-ből nem hallja ki, hogy mennyire elképesztő és röhejes a helyzet, az most figyeljen ide! Tehát európa számos, tekintélyes állama - kormányzati szereplők, és a nemzetközi sajtó jeles képviselői - sorra kinyilvánítják azon véleményüket, mi szerint Magyarországon az új törvénnyel a sajtószabadság megszűnik létezni. Pont.  A magyar vezetésnek egyszerűen nem veszi be a gyomra, hogy Európa kritizálja a kormány bizonyos intézkedéseit, törvénykezési stílusát, vagy - mint jelen esetben - egy konkrét törvényt. 

A magyar vezetés kerek-perec kijelenti, hogy Európa mi vagyunk, és senkinek semmi köze ahhoz, hogy a határokon belül mit csinálunk. Na, és akkor elérkeztünk az ellentmondás lényegéhez. Ha ugyanis Európa mi vagyunk, akkor a határaink nem Hegyeshalomnál és Záhonynál helyezkednek el. Ezért aztán kutya kötelességünk figyelembe venni, hogy a a kitágult határok között kulturáltabb államok hogyan vélekednek viselt dolgainkról. Kutya kötelességünk továbbá szóba állni mindenkivel, aki ebbe a közösségbe tartozik, de - bár szuverén államkémként valóban önállóan dönthetünk saját sorsunkról - gondolkodó emberekként legalább megfontolni, vajon biztosan nekünk van-e igazunk, ha mindenki más szerint tévedésben leledzünk. 

Elismerem,  van egy igen komoly akadálya annak, hogy a kormány reálisan lássa saját helyzetét. Hosszú évek ellenzéki gyakorlata, és az azt megelőző időszak kormányzati szerepvállalása idején totálisan elszokott attól, hogy értelmes párbeszédet folytasson azokkal, akik az övétől eltérő véleményt fogalmaznak meg bármilyen témában. Földcsuszamlásszerű választási győzelme pedig kiölte belőle az önkritikára és kompromisszumra  való képesség csíráját is, sőt olyan mértékű arroganciát szabadított fel benne, amire nem láttunk példát Slota és Fico óta. 

Hogy ki fizeti meg az árát a buldózerként mindenen és mindenkin átgázoló hatalmi gőgnek? Ne legyenek kétségeid.