Szégyen! (it is a shame!)

Kósa Lajos, aki a görög saláta kifejezést egy ideje már a szájára sem veszi, - hál' Istennek! - ismét kivágta a rezet a média törvénnyel kapcsolatos szakértő hozzászólásával.

Szerinte - sincs - nincs itt semmi baj, hiszen a sz@rt a szocialisták keverik Brüsszelben.

Mint a napokban megtudhattuk, a médiatörvény egyik sarkalatos célja az, hogy a zsidózó, rasszista megnyilvánulásokat végre kiszorítsa oda, ahová valók: a szemétdombra. 

Ehhez képest pártjának nevezetes, mindenható tagja - egy a sok közül - még mindíg bírt meglepetést okozni eme - immár világszerte bírált - törvény céljának tökéletesen ellentmondó értékítéletével. 

Nem akárkit tüntetett ki Nógrád megye Madách Imréről elnevezett díjával! Ezúttal ugyanis a fekália-szakértő, többek meglepetésére íróvá kinevezett bayer zsolt kapta meg az elismerést a Nógrád-megyei Közgyűlés elnökétől. 

Bizonyára ez itt már maga a Kánaán, - legalábbis bayer zsótinak - a demokrácia és szabadság földje! Éljen, éljen, éljen! 

A tollforgató természetesen munkásságának köszönheti a dicsőséget, eszedbe ne jusson másra gondolni. Igaz, hogy a díj alapításakor az odaítélésnek még olyan feltételei voltak, amelyek megnehezíthették volna számára a kis plakett begyűjtését, de sebaj! Természetesen ezek a feltételek a választók kétharmadának kívánsága szerint ideiglenesen felfüggesztésre kerültek. Így aztán megnyílt az út a tehetség előtt!

Amúgy néhány szót a díjról, csak hogy lásd, mennyire megfelelő emberhez került.

Nógrád Megye Madách Imre Díja

(1) Nógrád Megye Madách Imre Díja adományozható egyéneknek és közösségeknek a tudomány, az irodalom, a művészetek és a közművelődés terén végzett kiemelkedő tevékenységért; külföldiek számára a Madách életmű gondozásáért, fordításáért, kutatásáért.

(2) Az átadás ideje: minden évben Madách Imre születése napja (január 21.) alkalmából Balassagyarmaton rendezett ünnepség keretében.

(3) A kitüntető díjból évente legfeljebb három adható.

(4) Nógrád Megye Madách Imre Díja emlékplakett:
kör alakú, 100 mm átmérőjű, átlag 5 mm vastagságú, bronzból készült kétoldalas plakett, egyik oldalán Madách Imre portréja; másik oldalán középen a megye címere, körülötte felirat: "Nógrád Megye Madách Imre Díja". Az emlékplakett alkotója Molnár Péter szobrászművész.

(5) A díj odaítéléséről a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének Közoktatási és Művelődési Bizottsága átruházott hatáskörben dönt.

Alapítás éve: 1964
Alapítás helye: Balassagyarmat

Kedves, szeretve tisztelt Madách Imre!

Én kérek elnézést!

Nemzeti Bűvész Találkozó

A kis Kuka a buszon ülve nézett ki a fejéből, miközben hallgatta a rádiót. 

Arra kapta fel a fejét, hogy Seholsincsország Törvénygyárának egyik ellenzéki képviselője szerint négy szavazat hiányzik a rendkívüli ülés összehívásához, amelyet az új médiatörvény vitájára kezdeményeztek. A három ellenzéki párt közül az egyik - a fekete ruhásokból alakult gárda létrehozásának ötletgazdája - szerepéhez méltó módon (előre borítékolható volt, hogy csak azért ülnek az ellenzék padsoraiban, mert Pöffeteg nem vállalta nyilvánosan a köztük lévő kapcsolatot, bár minden seholsincsi óvodás átlát a szitán) nem írta alá az ívet az ülés összehívásáról. 

Szóval Kuka ezen cseppet sem lepődött meg, és rezignáltan tudomásul vette a tényeket. Igen ám, de a következő percben kiderült, hogy egy, a  Lagymatag Pártból kilépett, és függetlenné tisztult honanya - nevezzük ezután Bogárkának - szintén visszautasította az aláírást. Egy kicsit sem átlátszó, és populista magyarázatra futotta tőle mindössze. Ettől a indoklástól szegény kis Kuka csuklani kezdett, amitől majdnem megfulladt. A busz minden utasa őt kezdte fixírozni erősen zavarba hozva ezzel a törpét. A magyarázat szerint ugyanis Bogárkának fontosabb gondokkal kell foglalkoznia, mint holmi médiatörvény. Itt van példának okáért a belvírz. Hoppá! Valószínűleg sebtiben a helyszín(ek)re utazik, és fáradságot nem kímélve hozzálát a vízzel elárasztott területek hajszárítóval történő szikkasztásához. Vagy ilyesmi.

Erről aztán eszébe jutott még egy - nem kevésbé populista, éppen ezért jól hangzó - bejelentés. 

Az Operaház új igazgatója - tudjuk honnan jött, tudjuk hogyan, és tudjuk, ki küldte - drámai bejelentést tett: az idén elmarad az Operabál, mert ilyen belvízi helyzetben nem illik ilyen pompázatos mulatságot szervezni. Helyette jótékonysági koncertet rendeznek, amelynek bevételét a károsultak megsegítésére fogják fordítani. 

Persze - gondolta Kuka. Engem is mindíg mocskosul bosszantott, hogy embereknek egy-egy báli ruhára, és belépőjegyre több százezer seholsincs forintja van, míg millióknak gondot okoz a mindennapi megélhetés. De miért kell ehhez - ismét - felrúgni egy sok évre visszatekintő hagyományt? 

Mert az Operabál már hagyománynak számított Seholsincsországban, amit neves külföldi személyiségek is megtiszteltek a jelenlétükkel - és persze kinyitották a pénztárcájukat is. Miért nem lehetett megtartani az bált, ahogy eddig, hosszú éveken át, és mondjuk egyszerűen bejelenteni, hogy a bevételt ebben az évben a természeti károk által sújtott területeken élő rászorultak támogatására fordítják? Szervezhettek volna a bál keretében egy árverést, ahol kalapács alá kerülhetett volna például Pöffeteg stoplis cipője, vagy személyes szóvivőjének csecsemőkori hajtincse. Ha a licit végén befolyt összeget a bál szimpla bevételéhez csapják, tekintélyes összeget viríthatnának. Mondjuk nem kéne lekötni fél évre, mert a zemberek sem azért dobják be a közös kalapba a fillérjeiket, hogy a Bank ez idő alatt kétes üzleti célra használja. Abban biztos vagyok, hogy a vörösiszap károsultjainak összegyűlt pénzösszeget sem azért adományozták a népek, hogy Pöffetegék lekökött betétbe helyezzék és kamatoztassák. 

Szegény kis Kuka ugyan nem tud beszélni, de nem teljesen hülye. Igaz, azt képtelen felfogni, mi lehet az oka annak, hogy a hatalom folyamatosan gyengeelméjűnek nézi. Hogy miért keverik a szezont a fazonnal, miért kell a tüzijátéktól a médiatörvényen át az Operabálig mindent összekutyulni, miért kell folyamatosan ködösíteni?
A válasz nagyon egyszerű. A lakosság jelentős része még mindíg nem hisz a saját szemének, és el akarja hinni a szép, együttérző szavakat. 

Új világrend, új ország, és régi szemfényvesztések tömkelege.  A jövő elkezdődött.

Amikor a bolha köhög

Európa mi vagyunk! 

A szlogen hazánk uniós soros elnökségére utal. 

Első hallásra frappánsnak tűnik, persze abban az esetben, ha eltekintünk az elmúlt néhány hónap brutális intézkedéseitől, amelyek segítésével a demokratikus intézményrendszer módszeres felszámolása folyik.  Ettől az apróságtól azonban csak akkor tekinthetünk el, ha vakok, és süketek vagyunk - méghozzá nem szervileg, hanem agyilag. 

 

Sajnos a magam részéről nem tehetem meg, hogy ne halljam ki a szlogenből azt a mérhetetlen gőgöt és önteltséget, amitől a hideg futkos a hátamon. Igen, igazad van, ha azt mondod, ez már paranoia, bár én inkább csak gyanakvásnak nevezném - egyelőre. 

Amikor az állami apparátus az új média törvénnyel kapcsolatos európai kritikák kereszttüzében képes még mindíg azt állítani, hogy az általa "létrehozott" torzszülött jogszabály ízig-vérig európai elvekre épül, akkor már tényleg baj van.  Aki ebből a "párbeszéd"-ből nem hallja ki, hogy mennyire elképesztő és röhejes a helyzet, az most figyeljen ide! Tehát európa számos, tekintélyes állama - kormányzati szereplők, és a nemzetközi sajtó jeles képviselői - sorra kinyilvánítják azon véleményüket, mi szerint Magyarországon az új törvénnyel a sajtószabadság megszűnik létezni. Pont.  A magyar vezetésnek egyszerűen nem veszi be a gyomra, hogy Európa kritizálja a kormány bizonyos intézkedéseit, törvénykezési stílusát, vagy - mint jelen esetben - egy konkrét törvényt. 

A magyar vezetés kerek-perec kijelenti, hogy Európa mi vagyunk, és senkinek semmi köze ahhoz, hogy a határokon belül mit csinálunk. Na, és akkor elérkeztünk az ellentmondás lényegéhez. Ha ugyanis Európa mi vagyunk, akkor a határaink nem Hegyeshalomnál és Záhonynál helyezkednek el. Ezért aztán kutya kötelességünk figyelembe venni, hogy a a kitágult határok között kulturáltabb államok hogyan vélekednek viselt dolgainkról. Kutya kötelességünk továbbá szóba állni mindenkivel, aki ebbe a közösségbe tartozik, de - bár szuverén államkémként valóban önállóan dönthetünk saját sorsunkról - gondolkodó emberekként legalább megfontolni, vajon biztosan nekünk van-e igazunk, ha mindenki más szerint tévedésben leledzünk. 

Elismerem,  van egy igen komoly akadálya annak, hogy a kormány reálisan lássa saját helyzetét. Hosszú évek ellenzéki gyakorlata, és az azt megelőző időszak kormányzati szerepvállalása idején totálisan elszokott attól, hogy értelmes párbeszédet folytasson azokkal, akik az övétől eltérő véleményt fogalmaznak meg bármilyen témában. Földcsuszamlásszerű választási győzelme pedig kiölte belőle az önkritikára és kompromisszumra  való képesség csíráját is, sőt olyan mértékű arroganciát szabadított fel benne, amire nem láttunk példát Slota és Fico óta. 

Hogy ki fizeti meg az árát a buldózerként mindenen és mindenkin átgázoló hatalmi gőgnek? Ne legyenek kétségeid.

Hozsánna

Médiaszemét

Előre bocsájtom, nem szeretem a Való Világot. Közönséges, és bárgyú. Nem szeretem a Fábry Showt. Közönséges és primitív. Van még egy  csomó műsor, amit különböző okok miatt rühellek, ám sokkal kevésbé szeretem, ha a Nemzeti Média Hatóság mindenbe beleüti az orrát.

Felhívom a figyelmét az alábbiakban hivatkozott, és/vagy hasonló terveket dédelgető honatyá(k)nak, hogy fentieknél még kevésbé komálom, ha ismételten - immár sokadszor - hülyének, de legalábbis gyermeknek néznek. 

A tévé készüléken, tisztelt Hölgyeim és Uraim van egy, de leginkább több gomb. Van köztük olyan, amelyik azt a célt szolgálja, hogy szükség esetén átkapcsoljak egy másik csatornára, vagy ha úgy tetszik, kikapcsoljam a készüléket. Jelentem - bármilyen furcsa - felnőttem. Sőt, nagyjából az anyja lehetnék, igen tisztelt képviselő úr, következésképpen földig ér a lábam. Bátorkodom megkérni Önt, hogy bízza rám annak eldöntését, hogy médiaszemetet nézek, vagy szemét médiát. 

Ez az én problémám, majd csak megoldom valahogy, ahogyan a gázszámlára valót is mindíg sikerül valahogy összevakarnom, - bár magam sem értem, hogyan, mert a fizetésem szinte már arra sem elég. Ha ehhez nagylány vagyok, hadd legyek alkalmas a tévénézési szokásaim belső szabályozására, amit valamikor abban a szemét szocializmusban belém vertek. Akkoriban - tisztelt képviselő úr - az Önhöz hasonló ifjak azon sopánkodtak, hogy a komcsik által uralt médiában semmit nem látni, ami "Nyugatról jön". Hát most itt van, amire vágytak! Vegyék a kezükbe a távirányítót, és oldják meg felnőtt módra a gondjaikat, hiszen Önök úgy is mindent jobban tudnak! Csak nem okoz problémát egy ilyen aprócska feladat?

Persze, tudom, most az lemez jön, hogy az ifjúság, meg a gyermekek lelki világa és a többi keresztényi gondolat. Tisztelt képviselő úr, elárulok Önnek egy titkot. Úgy tűnik én leszek az első, akitől ezt hallja, és ez nem tölt el örömmel, bár sok mindent megmagyaráz azokból az eseményekből, amelyek körülöttünk és a fejünk fölött zajlanak. Szóval tetszik tudni az úgy van, hogy a szülők feladata, hogy odafigyeljenek a gyerekeikre. Elsődlegesen ők felelnek azért, hogy a "csemetéik" milyen agyas, vagy agy nélküli műsorokat bámulnak a tévében. Le kell őket kötni valami értelmes dologgal, hogy minél kevesebb idejük legyen a sok marhaságot megnézni. Ez persze igen fárasztó, hosszadalmas és állandó odafigyelést igénylő, ámde megoldható feladat. Mondok még valamit, ami talán nem újdonság. A gyerekeket nem lehet és nem szabad minden külső hatástól megvédeni. Beszélgetni kell velük, és elmagyarázni, hogy amit látnak, mit jelent, miért helyes vagy helytelen. 

A dolgok ugyanis - nagyon mélyen tisztelt képviselő úr - attól függetlenül is megtörténnek, ha a kölykök nem látják és nem hallják őket. Ha nem a tévében, akkor az életben. Előbb utóbb el kell engedni őket. Mégpedig a való világba.

Az ominózus cikk részlete, amin kissé kiakadtam, az alábbiakban olvasható:

"Stágel Bence, a szervezet elnöke kedden az MTI-nek azt mondta, arra kérik a családi értékeket védelmező magánszemélyeket, civil szervezeteket: a Való Világ című műsorral kapcsolatban egyedi bejelentésekkel konkrét esetekre is hívják fel a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) figyelmét, hogy az az ügyek egyesítésével tudjon eljárni. A médiahatóságtól pedig a középmértéket meghaladó, példaértékű büntetés kiszabását kérik."
   
"A kereszténydemokrata országgyűlési képviselő úgy fogalmazott: az IKSZ álláspontja szerint a nézők nem azért "fogyasztanak médiaszemetet", mert erre van igényük, hanem azért, mert ezt teszik eléjük. Ha kialakulna egy széles és mélyen tagolt médiapiac, amelyben az egyetemes és nemzeti kultúra elemei képeznék a "mainstream" vonalat, akkor az olyan "nyomasztó műsorok", mint a Való Világ, a perifériára szorulnának. Hozzátette: szakértők azon álláspontját osztják, hogy ezt a célt csak megfelelő médiaszabályozással lehet elérni, amelyet a most hatályba lépő médiatörvény megteremtett."

Ha kíváncsi vagy az egész cikkre, itt olvashatod el

Igen érdekes és elgondolkodtató cikket olvashatsz ugyanebben a témában, ha erre a linkre kattintasz.

A német köztévé, a ZDF főszerkesztője lesújtó véleménnyel van a december 31-én aláírt, és január 1-jétől hatályos új magyar médiatörvényről. De sajnos immár nem csak a törvényről, hanem Magyarországról is. Köszönjük, tisztelt képviselő Urak és Hölgyek.