Szerecsen-mosdatás

A véleményük eltérő, de ugyanazt
a szekeret tolják

Na, most van elegem! A nyugdíjvédelmi megbízott asszony, mint a fidesz szóvivője a szokásos, enyhén beszédhibás modorában belemondta a zemberek arcába, hogy bayer zsóti nem fideszesként, hanem újságíróként fejtette ki a véleményét, hogy a cigányoktól meg kell szabadulni. Mert állatok. És állatok ne legyenek. Ó, vagy úgy? Szóval minden állattól meg kell szabadulni? Ez aztán igazán szép gondolat. A végén talán beállhatna a sorba ő maga is.

Először is. Hol van az a csodálatos médiahatóság, amelyik a Klub Rádióval már két és fél éve szórakozik, beleköt még az élő fába is? Nem kéne tán ezzel a primitív, ám magát értelmiséginek gondoló büdös paraszttal is foglalkozni, ahelyett, hogy blogokban kommentelő proletárokat vegzálja? 

Aztán megszólalt a magyar hírlap tulajdonosa, és főszerkesztője is. Mármint hogy a zsóti cikke nem az újság véleményét tükrözi. Naésakkormivan? Kit érdekel? A felelősségük akkor is áll, ha ilyen gusztustalan, undorító irományt, mint irodalmi munkát közzétesznek a hasábjaikon!

Meg akkor még zsótinak is volt bőr a pofáján, hogy ismét bizonyos újságírók félremagyarázására, és a primitív népek szövegértési képességeinek teljes hiányára fogja meg nem értettségét. Vedd már észre zsóti, hogy a zemberek jó részének nem kell megmagyarázni, mit olvasson ki a szavak sorozatából! Vannak persze a te táborodban olyanok, akik igényt tartanak rá, hogy helyettük gondolkodj, ők azonban remélem egyre kevesebben maradnak!

Nincs is szebb két férfi
 igaz barátságánál!

A legvastagabb bőr azonban a magyarok vezetőjének arcán található. Valóságos rinocéroszbőr! Miután túljutott az extázison a FIFA banzáj eredményeként, valószínűleg a maradék szégyenérzete is kiürült a szervezetéből. Egy büdös, megveszekedett szót se szól? Nincs véleménye? Vagy talán egyetért a csótány haverjával? Valószínűleg igen, hisz régóta tudjuk: madarat tolláról, embert barátjáról. 

Ki ne találjuk már, hogy amikor édesen elpogácsázgatnak egy kupica nemzeti pálinka és egy pohár tokaji között, nem sütnek el egy-két jópofa cigány- és/vagy zsidó viccet! 

Normál esetben bármelyikünk jót röhögne egy-egy szellemes tréfán, de a jó eseteken már régen túl vagyunk. Volt idő, amikor egy cigány, vagy egy zsidó együtt röhögött a róla szóló vicceken a mesélőjével. Azonban amit mostanában egyre sűrűbben hallunk, az közel sem vicc.