Keresés ebben a blogban

Translate

2019. április 10., szerda

Visszatérés

                                          Ismét itt vagyok.
 
Töröltem a Facebookról a kamu profilomat, ahol nagy pofám lehetett. Elegem lett az engem körülvevő buborékból, hogy csak azok olvassák a véleményemet, akik gyakorlatilag mindenben egyetértenek velem. Mivel a bejegyzéseket gyávaság okán nem tettem nyilvánossá, nem igen  jutottak el azokhoz, akikhez szerettem volna eljuttatni.

Idestova 5 éve annak, hogy utoljára írtam ebbe a blogba. Bizonyára nem értitek, hogy miért, vagy nem is érdekel benneteket. Mindegy, akkor is megírom, mert szükségem van valamilyen nyílásra, ahol kiengedhetem az agyamban felgyülemlett gőzt!

Szóval arról van szó, hogy ebben az országban annyi, de annyi mocsok és sz@r keletkezik minden áldott nap, minden egyes percében, hogy egy idő után már szinte lehetetlen lépést tartani vele.
Ahhoz, hogy a 2014-ben ismételten elbukott - mármint a demokrácia által elvesztett - választások óta eltelt időben lejátszódott eseményeket felidézzem, nincs elég kapacitásom sem mentálisan, sem agyilag. Ezért úgy döntöttem, hogy a régi írásaimból fogok táplálkozni.

Bármilyen hihetetlen, a legtöbb dolognak, amelyeket annak idején leírtam, folytatása és komoly, helyrehozhatatlan következménye lett. Ma már nem csak megérzés, hanem tény, hogy hagytuk ezt a kormányt elhatalmasodni. Hagytuk, hogy burjánzó gazként körülfonják az életünket, és lassan kiöljék belőlünk a reményt, és az erőt, pontosan úgy, mint a gyógyíthatatlan típusú, gyorsan szaporodó rákos sejtek.

Azt tervezem, hogy a régi írásaimból kiszedegetett részletek alapján végignézem, menyire fejlődött ki a rosszindulatú daganat Magyarország testében. Igyekszem legalább hetente egyszer írni, habár az erre fordítható időm - különböző okok miatt - sokkal kevesebb, mint amennyire szükség lenne.

Leginkább azoknak szánom az írásaimat, akik emlékeznek rám a FB-ról, és nap mint nap odafigyeltek rám. Igaz, nem vagyok se politikus, se politológus, se Puzsér Róbert. Sőt még focista sem vagyok. De azért vannak gondolataim, amik nem hagynak békén, és megrohadnak bennem, ha nem írom ki őket magamból.

Szóval csak ennyi a célom. 
De ha elolvasod, megtisztelsz vele.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése