 |
| Ízlések és pofonok - jövőre ugyanitt, de nélküled |
Stábunk tagjai figyelemmel kísérték az október 23.-ai eseményeket. Jelen voltak a demokratikus ellenzék demonstrációján és ott voltak a Hősök terén is, ahol orbán viktor beszédét hallgathatták (szenvedhették) végig. Írásunkat utóbbi beszéd elemzésével kezdjük, amely természetesen pusztán egy vélemény a sok közül (mert afelől nincs kétségünk, hogy homlokegyenest eltérő elemzéseket hallhatunk, olvashatunk a következő napokban különféle felületeken).
orbán viktor nagyívű, ünnepélyes szónoklatot tartott.
Eleinte - várakozásunkkal ellentétben - aktuálpolitikai kérdéseket nem igen érintett, hacsak nem tekintjük aktuálpolitikának azt a kicsit sem elhanyagolható tényt, hogy a kommunizmus borzalmairól szóló szavai tökéletesen jellemzik a mai Magyarországon tapasztalható állapotokat. Azt fejtegette, hogy az elnyomó rezsim szürke egyenruhába tuszkolta egyéniségünket, elvette kultúránk sokszínűségét, reménytelenségbe taszította a magyar népet. Mintha csak saját kormányzásukat jellemezné. Később azonban természetesen kidobta hívei közé a szokásos gumicsontot: a mocskos szemét liberálbolsevikkommunistabuzizsidószingli hadak ismét fenyegetik a jó orbán viktor által kiharcolt függetlenségünket, és ellopni készülnek a fidesz által még el nem lopott javakat.
Ezután következett a jelenlegi kormányzás eredményeinek égig magasztalása, és a kivívott "eredmények" megvédésére való felszólítás. Az ellenzék mocskos trükkjeinek habzó szájjal való ecsetelésének időpontjában - az előző öndicséret következtében - már annyira büdös volt a Hősök terén, hogy munkatársunk menekülőre vette a figurát, mert szokás szerint elfelejtett gázmaszkot magával vinni.
A résztvevők nagyon sokan voltak: ki tudja honnan érkeztek, és ki állta az odautazásuk költségeit? Ezt persze csak költői kérdésnek szánjuk, hiszen a nagymamától sem kérdezzük meg, mennyibe került a karácsonyi bejgli.A közönség szeretettől, és hálától ragyogó arcát elnézve a kormányt váltani szándékozó pártoknak nehéz dolga lesz a 2014-es választásokon.
A demokratikus ellenzék kora délutáni demonstrációján igen érdekes szónoklatokat hallhattunk.
A közönség reakcióiból kiindulva felállítottunk egy rögtönzött népszerűségi sorrendet.
A leglelkesebb fogadtatásban Gyurcsány Ferencnek, a DK elnökének volt része. Beszéde jól sikerült, lelkesítő hangvételű volt, ahogy tőle megszokhattuk.
Nagy sikert aratott Kuncze Gábor (Szabadelvű Polgári Egyesület), Fodor Gábor (Liberálisok Pártja), Szabó Tímea (PM), Bokros Lajos (Modern Magyrországért Mozgalom) és Sándor Klára (Szabadelvű Polgári Egyesület) felszólalása. Minőségre, és erejére vonatkozóan kívánni valót hagytak maga után Bajnai Gordon szavai. Tudjuk, hogy soha nem volt a szavak embere, de az igazság az, hogy most olyan szavakra lenne szükség, amelyek biztatást, és reményt adnak azoknak az embereknek, akiknek elegük van a fennálló kormányzat hatalmi gőgjéből, arroganciájából és dilettantizmusából. Gordon kiváló szakember, de gyenge szónok, lássuk be!
Az igazi döbbenetet azonban Mesterházy Attila megjelenése váltotta ki munkatársainkból. Az Mszp elnökének totális alkalmatlanságát bizonyítja az, hogy nem számolt előre azzal az opcióval, amit a helyszínen tapasztalnia kellett. Nevezetesen azzal, hogy az összegyűlt tömeg összefogást kér számon rajta, mégpedig hosszasan, és jó hangosan. Látszott rajta, hogy összeomlott a szépen felépített, nagyívűre tervezett beszéd szerkezete. Rosszul reagált, és rosszul beszélt. Meggyőző erő nulla, hitelesség nulla. És ő a vezető ellenzéki párt első embere. Tovább rontja a megítélését az a tény is, hogy még mindig azokra próbálja áthárítani a felelősséget, akiket ő maga zárt ki az együttműködésből.
Rosszul állunk, nagyon rosszul. Félek, hogy hamarosan Mesterházy Attila nevét is csupa kisbetűvel kell írnunk, ha megemlítjük őt egyáltalán. Térj magadhoz, Attila, amíg nem késő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése