A tisztelet jár?

Ma - nem tudom hogy jutott eszembe - néztem a parlamenti vitát a nyugdíjrendszer átalakításáról. Nem tartott túl sokáig a türelmem, mindössze a kétperces hozzászólásokat bírtam cérnával.

Elképesztő élményt jelentett számomra, így rögtön el is döntöttem, hogy egyhamar nem hagyom magam csőbe húzni, és még véletlenül se ragadtatom magam országgyűlési vita meghallgatására.
Volt azonban egy előnye is a dolognak. Nevezetesen: megerősítette a hitemet abban, hogy továbbra sem szavazok jobbra, amíg ép az elmém.

Amit a fideszes hozzászólók - államtitkártól mezei képviselőig bezárólag - produkáltak, az egész egyszerűen siralmas. Felháborodottan - szinte ordítva - kérték ki maguknak, hogy az emeszpé országjárásai során riogatja a nyugdíjasokat különböző rémhírekkel, amivel - szerintük - sokat ártanak. Ő, hogy oda ne rohanjak! Draga fideszes képviselő urak/hölgyek, mi ez a fene finnyás gyomor? Tán már el tetszettek felejteni, hogy azelmúltnyóccévben mivel tetszettek végig "ródsózni" az országot?
Hogy meg tetszenek menteni az egészségügyet a magánnyugdíjakkal együtt? Hogy egymillió munkahelyet tetszenek teremteni? Hogy igazságos adórendszert tetszenek létrehozni, méghozzá csökkenő adóterhekkel? Hogy nem tetszenek lopni, csalni, hazudni? És tessék szíves lenni megmondani, drága fideszes képviselő urak/hölgyek, mit is tetszettek ebből megvalósítani?

Na, nem olyan ostobaságokra vagyok kíváncsi, mint például, hogy aki többet dolgozik, az többet is keressen. Mert ugye azt azért mégsem tetszenek komolyan gondolni, hogy egy miniszter abszolút értékben többet dolgozik, mint egy kórházi ápoló, ugyebár? Vagy esetleg előbbinek nagyobb a felelőssége, mint utóbbinak? Akkor hogy van az, hogy egy ápolót a hibájáért pikk-pakk elővesznek, míg egy miniszter szépen elsétálhat.

Szóval a parlamenti vitára visszatérve - bárhogy fáj is a kormánypártok szimpatizánsainak - meg kell állapítanom, hogy a hozzászólásaik szakmailag a bányászbéka v@l@gát érték, mégpedig alulról.
Külön feldühödtem wittner mária felszólalásán. Tudom, hogy nem illik idős emberekről - különösen nőkről - tiszteletlenül beszélni, de ebben a képviselőnőben annyi gyűlölet fortyog, hogy egyszerűen megégeti a hallgatóját.

A Wikipédián található életrajza szerint az asszonyság - félbehagyott gimnáziumi tanulmányai ellenére - gépíróként dolgozhatott a mocskos szemét kommunisták alatt még a járási tanácsnál is. Nem állítom, hogy a sikítósok közé tartozott, de mint tudjuk, akkoriban ez sem volt ritka. (Wittner életrajza saját szavaival a Magyarságtudományi Intézet honlapján)

Tizennyolc évesen fia született (1955-ben), akit egyedül nevelt. Ennek ellenére - az alig egy éves fiát állami gondozásba adta - csatlakozott a forradalmi eseményekhez annak első napjaiban.
Két sikertelen kísérletet tett az ország elhagyására, de valami rejtélyes ok miatt Ausztriából pár hét után hazajött. 21 éves korában első fokon halálra ítélték, majd az ítéletet másodfokon életfogytiglanra változtatták. Tizenhárom kemény évet töltött börtönben, és 1970-ben, nemzetközi nyomásra szabadult.

Azt kérdezed, hogy jön ez a nyugdíjtörvény vitájához? A kérdés jogos. Nos, a képviselő asszony tíz évet dolgozott varrónőként, majd takarítónőként. 1980-ban a mocskos, szemét kommunisták leszázalékolták, azaz 43 éves korában - 32 éve - rokkantnyugdíjas lett. Ha most fiatalabb lenne, lehet hogy őt is vegzálnák egy kicsinykét, és megpróbálnák visszaterelni a nem létező munka világába? Vagy esetleg alkotnának gyorsan egy Lex wittner törvényt? Ki tudja?

Én aláírom, hogy a börtönben minden eltöltött nap évekkel érhet fel, de nem látom be, hogy egy gyerek, - mert 18 évesen még az volt - akinek állami gondozásban sír az egyéves gyereke, hogy lehet olyan felelőtlen, mint ő volt. Persze a megtorlás borzasztó lehetett, de az eseményekben való részvétel saját döntése volt. Ezért nem kéne ennyi gyűlöletet táplálnia magában, különösen hogy akkora kereszténynek tartja magát, mint legalábbis semjén zsolt. A saját döntéséért haragudjon egy kicsit magára is, éppen aktuális lenne egy kis önvizsgálat. Attól, hogy ordítva követeli a szocializmussal együttműködők kiemelt nyugdíjának megvonását, még nem lesz tiszteletre méltó, idős hölgy.

A tiszteletet ugyanis kulturált viselkedéssel, és valódi tettekkel kell kivívni, nem pedig hangerővel.