Plágium plágium hátán

Az utóbbi időben azzal voltam elfoglalva, hogy legyűrjem a hányingert. Ami ebben az országban zajlik, az minden képzeletet felülmúló rémálom.

Itt volt például a januárban kipattant plágium botrány, ami a köztársasági elnök doktori disszertációját kísérte. Rohadtul nem érdekelt volna smittpál kisdoktorija, ha pofátlanul nem kezdi el használni a neve előtt azt a bűvös két betűt: Dr. 

Olimpiai bajnok volt, elért mindent, - már az átkosban is -  amit ember elérhet. Egész családjának biztosított a jövője, gyerekei jó magyarként külföldön tengődnek, ő maga és a first lady itthon aranyozzák be a zemberek hétköznapjait. Mi a franc kellett még neki ezen kívül? Miért ragaszkodott ahhoz a két, nyomorult kis betűhöz, ha tudta, - márpedig tudnia kellett - hogy semmi köze nem volt a saját diploma munkájához?

Mindenki tudta róla, hogy nem tud magyarul beszélni, és nem tud magyarul írni. Mindenki tisztában volt vele, hogy nincs egy önálló gondolata semmiről, hogy papír nélkül két mondatot sem képes elmondani, sőt a papírra vetett szavakat sem képes hibátlanul felolvasni. Ám ő egyenes derékkal, méltóságteljesen vonult. Leült az íróasztala mögé, és aláírt bármit, amit eléje tettek. Drsmittpál. Hosszú szenvedés után végül kihátrált mögüle viktor, és megmondta a tutit az Egyetem. Visszavonták a doktori címét, és mostanában mintha némi szégyent fedezhetnénk fel az arcán a róla készült fotókon. Szégyenkezve bár, de azért férfiasan veszi fel havi másfél milliós fizetését, és jól megérdemelt nyugdíját - méghozzá élete végéig. Éljen soká!

Mire smittpál karrierje kiszenvedett, újabb plágium botrány pattant ki, melynek főszereplője az eleddig alig-alig ekézett - remélem érzed szavaim iróniáját! - Gyurcsány Ferenc, alias Fletó.
Igaz, hogy ez az ügy látszatra - amúgy hírtévés módon - csak gusztustalan vádaskodás egyrészt, és szánalmas védekezés másrészt, de a zemberek cumizzák rendesen. A módszer nem ismeretlen kicsiny hazánkban, hiszen a jobboldali média megszámlálhatatlan esetben alkalmazta már az "elmúltnyócév" során. Az eljárás kiválóan alkalmas arra, hogy a lakosság cérnavékonyra kopott idegeit pattanásig feszítse, majd odadobja koncként Fletót, akinek - szerintük - már úgy is mindegy.

A vád szerint Fletó lemásolta volt sógora szakdolgozatát, bár ettől nem lett doktor, mint palink.
A mese kezdetén az Egyetemen - ami anno főiskola volt, és mindenki oda járt, akit máshová nem vettek fel - nem találták sem a sógor, sem Fletó dolgozatát. Aztán Feri dolgozatának értékelését valahogy befújta a szél a hírtévé postaládájába, a sógor pedig  készségesen rendelkezésükre bocsájtotta saját irományának munkapéldányát. Csodák csodájára a sógor dolgozata "eccercsak" előkerült, de az senkit sem zavar, hogy Ferink dolgozata még mindíg "el van lopva". Így aztán nehéz lenne összehasonlítani a kettőt, és kimondani a verdiktet. De azért kimondják.

Hadd védekezzen a szerencsétlen, szánalmas, bukott miniszterelnök!

Véleményem szerint Fletó másolta a szakdolgozatát. Jó esetben csak túl sokat idézett a sógor dolgozatából, de legalább nem feledkezett meg az idézőjelekről, és a forrás feltüntetéséről. Legjobb esetben önálló munkát végzett. Talán soha nem derül ki a teljes igazság.

Le kell azonban szögezni, hogy a 22 évesek között nem ritka a szakdolgozat összeollózása, és ez a módszer még napjainkban is hatékony megoldás.

Nekem van egy ötletem, ami az ilyen típusú ügyekben rendet teremthet.

Attól függően, hogy ki, milyen szakterületen szerzett diplomát, látogasson el valamelyik, megfelelő típusú felsőoktatási intézménybe, és tartson két órás előadást a hallgatóknak. Tényekről, adatokról, tudományos fejlődésről. Papír nélkül. Majd válaszoljon a hallgatók kérdéseire ott, és azonnal. Vállalja, hogy mindezt kamerák előtt teszi. Ha sikerrel veszi az akadályt, vegyük úgy, hogy megvédte a szakdolgozatát, vagy a doktori disszertációját.

Ilyesmit kizárólag Gyurcsánytól láthattunk eddig. Akkor meg miről beszélünk?