Ifjúkorom legkedvesebb filmje a Szabó Magda regényéből készült Abigél,
amit a mai napig szívesen nézek. Garas Dezső ebben a filmben egy szürke,
unalmas latin tanárt alakít. Ahhoz, hogy az ember értékelje ezt a
szereplőt, és mögötte az embert, fel kell nőnie. Rengeteg filmet,
színdarabot láttam Garas Dezsővel, és nagyon szerettem az alakításait.
Emberként pedig pontosan olyannak képzeltem el őt, mint amilyen a suta
Kőnig volt.
Istenem, megint egy olyan veszteség, ami nem pótolható...
Istenem, megint egy olyan veszteség, ami nem pótolható...
Hozzáteszem még, hogy ebben a filmben olyan csillagok játszanak, amilyenek száz évenként egyszer születnek egy ilyen országba, mint amilyenben mi élünk. Gondold, ahogy akarod!
Részletek az Abigélből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése