Keleten a helyzet változatlan

EL NEM KÜLDÖTT LEVELEK 1. - MK

hókuszpóka_ 2009.12.10. 20:11

Vannak pillanatok, amikor úgy érzem, ha nem mondom ki, amit gondolok, biztos megrohad bennem. Ilyenkor igyekszem felkutatni az email címét azoknak a bátor emberszabásúaknak, akik képesek voltak olyan mértékben felhúzni, hogy a méregtől alig látok. Mit ne mondjak? Van néhány ilyen, úgynevezett „személy” a látókörömben. Ki ritkábban, ki gyakrabban, de újra és újra előjönnek a kénkőszagot árasztó élőhelyükről, és osztják az észt kíméletlenül. Hogy maguk találják ki az eszement szöveget, ami dől belőlük megállíthatatlanul, vagy bértollnokok írják le a mondanivalójukat, nem tudom, de hogy hányok tőlük, az biztos.

Első levelemet egy női személynek írtam, aki a tengerentúlra elröppentett emailjével verte ki a biztosítékot a készülékemben. Történt egyszer, hogy egy bizonyos hímnemű, Amerikában  élő tollforgató kinyilvánította aggodalmát azzal kapcsolatosan, ami kicsiny hazánkban, egy magyar gárda nevű képződmény megalakulása óta zajlik. Nem elég, hogy ilyen durván beleavatkozott a magyar haza belügyeibe, de ráadásul bátorkodott az említett nőnemű szerepére is kitérni. A képzett jogásznő - aki nem mellesleg bírói vizsgát is tett – erre olyan cifrát válaszolt, hogy egy büdös bunkó is megszégyenülve kullogott volna el.  

Az asszonyság ugyanis szó szerint a következőket válaszolta.

"Nagyon örvendenék, ha a magukat "büszke magyar zsidóknak" titulálók szabadidejükben aprócska metélt farkincájukkal játszadoznának az én gyalázásom helyett. A magukfajták megszokták, hogy ha egyet szellentenek máris vigyázva áll és önökhöz igazodik minden magunkfajta. Szíveskedjenek tudomásul venni: ennek VÉGE!!!! Felemeltük a fejünket és nem tűrjük tovább a magukfajták terrorját. Visszavesszük a hazánkat! Szívélyes üdvözlettel: Morvai Krisztina"

Na erre pöccentem be. Nem vagyok zsidó, azaz a morvai-féle „magukfajta” kategóriába nem tartozom bele. Ám a „magunkfajta” titulust köszönöm, nem kérem, mert rosszul vagyok ettől a stílustól. Egy nő hogy képes ennyire mélyre süllyedni, elképzelni sem tudom. És ekkor megírtam azt a levelet, amit a piszkozatok között mostanában találtam meg egy már nem használt postafiókomban. Bár hál’ istennek egy ideje nem látom ezt a Szörnyellát semmilyen médiában, de az akkor megírt levelet most is aktuálisnak gondolom, és most közzéteszem a véleményemet azzal a kiegészítéssel, hogy nem csak a közéletre, de a női nemre is szégyent hozott.

„Te szerencsétlen liba! Nem szégyelled magadat, amikor kinyitod a hatalmas pofádat és fröcsög belőled a gyűlölet? Ingyen tanultál a komcsik alatt, igazán nem lehet okod panaszra.Miért fogadtad el a lehetőséget, akkor még nem voltak elveid?  Hogy bírja gyomorral a környezeted a stílusodat, Ilyen mocskos szájú, öntelt, hülye nőt még nem láttam, akibe annyi agresszió szorult, mint beléd. Talán vertek a szüleid?
Azt hiszem nagyon beteg vagy (nem mondom, hogy ember, mert ember ilyen undorító nem lehet), szerintem kezeltesd magad valami agykurkásszal.  Lehet, hogy már késő, de egy próbát megér.
Rohadtul unalmas vagy, szívódj fel! az idióta elvtársaiddal együtt. Rosszabbak vagytok, mint sztálin és hitler együtt.
Remélem kellőképpen megsértettelek, nem szeretnék sértés terén az adósod lenni.”

Azt kérdezed, miért nem küldtem el a levelet? Most viccelsz? Félek tőlük. Te nem?

Lesz még Magyar Köztársaság?

Csalás és ámítás

Hát, kedveskéim, elérkezett az a nap, amire négy éve vár az ország. 

A kormánypártok hívei azért várták ezt a napot, hogy megerősítsék szeretett vezérüket a hatalomban, a jobbik iránt fogékony, egyre szélesebb réteg azért szurkol, hogy vona gábor végre tisztítsa meg az országot a zsidóktól, cigányoktól, buziktól, és a görbe lábúaktól. 

Van azonban - legalábbis remélem - a társadalomnak egy olyan része, amelynek nincs más vágya, mint visszakapni az álmait: azokat az álmokat, amelyeket 25 éve, a rendszerváltás óta dédelget magában, nevelget, mint egy virágot. 

Ez az álom nem más, mint a demokrácia. 

Már a kezében volt, érezte, ahogy átmelegíti a szívét, magabiztossá, önérzetessé, és szabaddá tette. Én is azok közé tartozom, akiktől az elmúlt négy év elvette a szeretve dédelgetett szabadságot. 

Nem, nem, kedves barátaim, nem kerültem börtönbe! Nem tettem én semmi rosszat, nyugodtan alszom, a lelkiismeretemmel minden áldott nap elszámolok. Igaz, néha valami olyasmit érzek, ami leginkább a szégyenhez hasonlítható. 

Szégyellem, hogy amikor a fidesz hozzákezdett a nemzeti együttműködés rendszerének kialakításához, ahelyett, hogy hangosan kiabáltam volna, inkább jót röhögtem: mekkora marhák ezek! Amikor a nenyi-t (nemzeti együttműködési nyilatkozatot) ki kellett függeszteni a hivatalos szervek helyiségeiben, mindössze az futott át az agyamon, hogy nyilván beindulnak a képkeret-gyárak, na, és akkor mi van? Amikor azonban az alaptörvény elkészültével kukába dobták azt az Alkotmányt, kezdett a dolog egyre furcsább érzéseket kelteni bennem. 

És onnantól kezdve egyre gyorsabbá, és durvábbá váltak az események. 

Létrehozták az MTVA-t, amely gondoskodott arról, hogy minden létező médiából ugyanazokat a híreket kapja a nagyérdemű. A közmédiumok egyértelműen kormánypropagandát harsognak, a jobboldali sajtó úgyszintén a hatalom szekerét tolja. 

Az ügyészség élére fideszes ember került, a bíróságokat fideszes barát felügyeli, a rendőrség élén fideszes belügyminiszter áll, az alkotmánybíróságban többséget szereztek a fidesz emberei, a nemzeti bank, a pénzügyi szervezetek állami felügyelete, az adóhatóság, a fogyasztóvédelem, a vízügyi hatóságok, a bkk és a nemzeti dohányboltok élén CSAK a fidesz. 

Nem szépen, de nagyon gyorsan, nagyon hatékonyan, és teljeskörűen lenyúlták az országomat! Mindent, ami a családi életemen kívül fontos volt számomra, amiben hittem, amiben megbíztam - semmivé silányítottak, a földdel tettek egyenlővé, és még sóval is behintették. Az államtól független hatalmi ágak immár nem léteznek. De ez nem volt elég a fiúknak, ők ennél többet akartak. A hatalom már az övék volt, ám ők igényt tartottak a pénzre is: minden pénzre, amit csak kifacsarhatnak a rendszerből. Márpedig - ezt tudjuk az első kormányzásuk idejéről - a pénzfacsaráshoz értenek a legjobban. Megtömték hát pénzzel simicska közgépét, mészáros lőrinc cégét és a puskás akadémiát, lenyúlták a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat, elrabolták a földeket azoktól a gazdáktól, akik tisztességesen megművelték azokat, és nekiadták a barátaiknak. Minden fideszes önkormányattal megvetetik a magyar nemzet, a magyar hírlap és a heti válasz előfizetését, és rohadtul lesz@rják a Klub Rádiót, ATV-t és a balliberálisnak tartott sajtótermékeket. Dögöljön meg mind, úgy is csak a baj van velük! 

Eltelt 4 év, amióta a fidesz kormányon van. A hatalom megkaparintásán és megszilárdásán, a pénzek lenyúlásán túl az égvilágon semmit, de semmit nem csináltak, leszámítva azt a tömeges átadási hullámot, amely a választások közeledtével egyre sűrűbben uralta a médiákat (4-es metro, Várkert Bazár és társai), valamint az ellenzék tagjainak folyamatos fikázását, bűncselekménnyel való megvádolását, ami még a csapból is folyik. 

Ha valamihez mégis hozzányúltak, azt biztos kézzel tették tönkre, barmolták szét, zagyválták össze. Mindenkitől minden támogatást megvontak, akinek segítségre lett volna szüksége: a szegények és betegek, a védtelenek magukra maradtak a hangzatos lózungokkal, várva a csodát. A hajléktalanokat kitiltották a közterületekről, a szegények részére ételt osztó civileket elrejtették a kíváncsi tekintetek elől: ne lássa senki, hogy a jobban teljesítő Magyarországon éhes emberek egy tányér levesért órákig állnak a kígyózó sorokban, mert a rezsicsökkentés áldásos hatása őket nem éri el. 

Az egészségügyben eluralkodott a káosz és a reménytelenség. Az orvosok, és ápolók tömegesen vállaltak külföldi munkát, mert itthon semmi reményt nem láttak arra, hogy képesek legyenek egy elfogadható életszínvonalat fenntartani maguk és családjuk számára. Az oktatás átszervezésével megkezdték a jövő nemzedék átnevelését, és saját képükre formálását. A lelkiismeretes tanárok megpróbáltak ugyan hangot adni a tiltakozásuknak, de - mint az élet más területein - a pedagógusok sorai is megosztottak, ahogy az egész magyar társadalom. A sztrájktörvény átszabása miatt a munka világában szinte lehetetlenné vált a tiltakozás. Előbb meg kell állapodni az elégséges szolgáltatásban a munkáltatóval, majd bíróságra kell menni, hogy áldását adja a sztrájkra. Kifárasztásos technika, amely igen alkalmas arra, hogy ne csak a sztájktól, de még az élettől is elmenjen a delikvensek kedve! Hát, kedveskéim. Röviden ennyi az elmúlt négy évről. 

Akinek ez mind bejön, az szavazzon további négy év bizalmat a mostani kormánynak. 

Aki úgy gondolja, hogy elég volt a tehetségtelen és pofátlan banda túlterjeszkedéséből, az tegye a dolgát. 

Minden esetre SENKI nem maradjon otthon a kényelmes karosszékében sört kortyolgatva! Hagyjátok egy kicsit a kerti munkákat, és az se baj, ha fél órával később lesz kész az ebéd! Akinek pedig holnap sem lesz étel az asztalán, vagy esetleg még asztala sincs, főleg nem engedheti meg magának, hogy meg sem próbál változtatni a saját helyzetén. 

Mivel a kormány gondoskodott arról, hogy szinte leválthatatlan legyen, a demokratikus ellenzéknek a szokásostól eltérő módon, a választások előtt össze kellett fognia. Pillanatnyilag az MSZP, az Együtt - PM, a Demokratikus Koalíció és a Liberálisok által alkotott Összefogás 2014-re leadott szavazatok jelentik az egyetlen reményt a kormányváltásra. Akinek bármelyikükkel gondja van, és kavarog a gyomra, ha rágondol az illetőre, vegyen be egy hányinger elleni tablettát, majd  húzza be az X-et a szavazólap 17. helyére!

Emberek, négy évenként garantáltan kezetekbe vehetitek a sorsotokat! Ha április 6-án nem mentek el szavazni, újabb négy évet kell várnotok a lehetőségre. Ti tudjátok.

Én szóltam.