EL NEM KÜLDÖTT LEVELEK 1. - MK
2009.12.10. 20:11
Vannak
pillanatok, amikor úgy érzem, ha nem mondom ki, amit gondolok, biztos
megrohad bennem. Ilyenkor igyekszem felkutatni az email címét azoknak a
bátor emberszabásúaknak, akik képesek voltak olyan mértékben felhúzni,
hogy a méregtől alig látok. Mit ne mondjak? Van néhány ilyen, úgynevezett „személy”
a látókörömben. Ki ritkábban, ki gyakrabban, de újra és újra előjönnek a
kénkőszagot árasztó élőhelyükről, és osztják az észt kíméletlenül. Hogy
maguk találják ki az eszement szöveget, ami dől belőlük
megállíthatatlanul, vagy bértollnokok írják le a mondanivalójukat, nem
tudom, de hogy hányok tőlük, az biztos.
Első
levelemet egy női személynek írtam, aki a tengerentúlra elröppentett
emailjével verte ki a biztosítékot a készülékemben. Történt egyszer,
hogy egy bizonyos hímnemű, Amerikában élő tollforgató kinyilvánította
aggodalmát azzal kapcsolatosan, ami kicsiny hazánkban, egy magyar gárda
nevű képződmény megalakulása óta zajlik. Nem elég, hogy ilyen durván
beleavatkozott a magyar haza belügyeibe, de ráadásul bátorkodott az
említett nőnemű szerepére is kitérni. A képzett jogásznő - aki nem
mellesleg bírói vizsgát is tett – erre olyan cifrát válaszolt, hogy egy
büdös bunkó is megszégyenülve kullogott volna el.
Az asszonyság ugyanis szó szerint a következőket válaszolta.
"Nagyon
örvendenék, ha a magukat "büszke magyar zsidóknak" titulálók
szabadidejükben aprócska metélt farkincájukkal játszadoznának az én
gyalázásom helyett. A magukfajták megszokták, hogy ha egyet szellentenek
máris vigyázva áll és önökhöz igazodik minden magunkfajta.
Szíveskedjenek tudomásul venni: ennek VÉGE!!!! Felemeltük a fejünket és
nem tűrjük tovább a magukfajták terrorját. Visszavesszük a hazánkat!
Szívélyes üdvözlettel: Morvai Krisztina"
Na
erre pöccentem be. Nem vagyok zsidó, azaz a morvai-féle „magukfajta”
kategóriába nem tartozom bele. Ám a „magunkfajta” titulust köszönöm, nem
kérem, mert rosszul vagyok ettől a stílustól. Egy nő hogy képes ennyire
mélyre süllyedni, elképzelni sem tudom. És ekkor megírtam azt a
levelet, amit a piszkozatok között mostanában találtam meg egy már nem
használt postafiókomban. Bár hál’ istennek egy ideje nem látom ezt a
Szörnyellát semmilyen médiában, de az akkor megírt levelet most is
aktuálisnak gondolom, és most közzéteszem a véleményemet azzal a
kiegészítéssel, hogy nem csak a közéletre, de a női nemre is szégyent
hozott.
„Te szerencsétlen liba! Nem szégyelled magadat,
amikor kinyitod a hatalmas pofádat és fröcsög belőled a gyűlölet? Ingyen
tanultál a komcsik alatt, igazán nem lehet okod panaszra.Miért fogadtad
el a lehetőséget, akkor még nem voltak elveid? Hogy bírja gyomorral a
környezeted a stílusodat, Ilyen mocskos szájú, öntelt, hülye nőt még nem
láttam, akibe annyi agresszió szorult, mint beléd. Talán vertek a
szüleid?
Azt hiszem nagyon beteg vagy (nem mondom, hogy ember, mert ember ilyen undorító nem lehet), szerintem kezeltesd magad valami agykurkásszal. Lehet, hogy már késő, de egy próbát megér.
Rohadtul unalmas vagy, szívódj fel! az idióta elvtársaiddal együtt. Rosszabbak vagytok, mint sztálin és hitler együtt.
Remélem kellőképpen megsértettelek, nem szeretnék sértés terén az adósod lenni.”
Azt hiszem nagyon beteg vagy (nem mondom, hogy ember, mert ember ilyen undorító nem lehet), szerintem kezeltesd magad valami agykurkásszal. Lehet, hogy már késő, de egy próbát megér.
Rohadtul unalmas vagy, szívódj fel! az idióta elvtársaiddal együtt. Rosszabbak vagytok, mint sztálin és hitler együtt.
Remélem kellőképpen megsértettelek, nem szeretnék sértés terén az adósod lenni.”
Azt kérdezed, miért nem küldtem el a levelet? Most viccelsz? Félek tőlük. Te nem?