Mi folyik itt?

Túl vagyunk egy országgyűlési választáson, és megválasztottuk a helyi önkormányzati képviselőket. Beültek az új honatyák a Parlamentbe, és a közgyűlésekbe.

A tavaszi választások estéjén az újdonsült miniszterelnök megígérte, hogy másnap egy új országban ébredek, és még a nap is másként fog sütni a télen sápkórossá vált arcomra.

Hárommillióan felsóhajtottak, és elrebegtek egy imát, mert eljött végre az ő országuk. A többiek rezignáltan tudomásul vették az eredményt, vagy csendes belenyugvással legyintettek, hiszen tapasztalatuk azt igazolja, hogy helyzetük még egyetlen kormányváltás után sem javult számottevően, és minden valószínűséggel ez a tény az egyetlen, amiben most is biztosak lehetnek.

A magam részéről nem örültem túlzottan, de persze mondhatod, hogy ez magánügy, és igazad is van.

Akkor kezdtem gyanakodni, amikor másnap reggel bekapcsoltam a tévét, és rádöbbentem, hogy még mindíg Magyarországon vagyok, hacsak Budapestet időközben nem helyezték át egy másik országba. Plussz  az előrejelzések tartós esőt  jósoltak, a bejelentett napsütéssel szemben. Amint elindultam dolgozni, fokozódott a gyanakvásom. A buszon ugyanazok az arcok, az autópályán ugyanakkora dugó, az utcákon ugyanannyi kosz.

Nyilván érzed az iróniát a mondataimban. Természetesen nem gondoltam komolyan, hogy másnaptól minden más, és főleg hogy minden jobb lesz. Általában racionálisan gondolkodom, és ezen szokásomon akkor sem vagyok hajlandó változtatni, ha fene fenét eszik. Na pláne akkor, ha valamelyik politikus akarja megmagyarázni, mennyivel kényelmesebb nekem, ha egyszerűen elhiszem, amit mond.  
Időről időre bepróbálkoznak azzal, hogy meggyőzzenek ítélőképességem teljes hiányáról, de én makacs ember vagyok, és nehezen hagyom magam hülyére venni.

A magyar választók nagyobbik része úgy döntött, hogy végre pihen egy kicsit, és rábízza magát a megválasztott képviselők józan ítélőképességére, szakmai felkészültségére, és makulátlan tisztességére. Azokra a képviselőkre, akiknek őszinteségéhez nem férhet kétség, hiszen vezetőjük még soha nem hazudott, így nyilván ezt várja el pártjának többi tagjától is.

Így történt, hogy a nép által kétharmados többséghez segített kormánypárt(ok) szabad kezet kaptak az elődeik által tönkretett, anyagi csődbe, és erkölcsi fertőbe taszított, sokat szenvedett országunk újjáépítéséhez.
A fülkékben lezajlott forradalom azonban bársonyosra sikerült, mert bár eltelt fél év a voksolás óta, egyelőre nem sikerült eljutni a rögtön ítélő bíróságok felállításáig. Nem szabad azonban feladni a reményt, hiszen a vak is láthatja: a jövő elkezdődött!
Meddig lesz még Alkotmánybíróságunk, hiszen a jogkörének megkurtítására tett kísérletet nemsokára siker koronázza?  Meddig állja a sarat a főügyész, aki eléggé el nem ítélhető módon még mindíg nem emelt vádat Gyurcsány ellen? Mennyit ér egy kormánykitüntetés kilátásba helyezése a bíráknak, ha bizonyos ügyekben "megfelelő" döntést hoznak? Meddig tájékozódhatunk a valóságról a közszolgálati és egyéb médiákban a média hatóság totális bekebelezése után?

Nos, őszintén szólva én azt vártam az új garnitúrától, hogy azokkal a dolgokkal kezdik el országlásukat, amelyek érdeklik az általuk oly gyakran emlegetett embereket. Ehhez képest csupa olyan téma van napirenden, ami mocskosul nem érdekli a népet.
Mit nekünk Alkotmánybíróság, ügyészség, bíróságok és média? Mit nekünk demokratikus intézményrendszer? Mit nekünk államosítás, és nyugdíjjárulék elterelés?
Először is feszítsük keresztre a földön fekvő oroszlánt, de legalább rúgjunk bele még néhányat, csak annyit, hogy többé ne tudjon lábra állni! Kell egy bűnbak, akire a zemberek minden nyomorúságát rá lehet kenni, és  rugdosás közben szinte észre sem veszik, hogy meglévő nyomorúságuk egyre fokozódik. Hirdessünk ki szükségállapotot, de legalább vészhelyzetet, tartsuk fenn hónapokon keresztül, mert ki figyel oda ilyenkor, hogy mi folyik a költségvetés körül? Papoljunk arányos személyi jövedelemadóról, és hallgassunk nagyokat ennek igazságosságáról! Ismételgessünk unos-untalan bizonyos szavakat, mint például nyugdíjtőzsde!

Hát, nem tudom, de nekem ez valahogy nem jön be... Csak csodálkozni tudok azon, hogy az emberek ennyire nem látnak át a szitán. Aztán amikor majd saját bőrükön tapasztalják, hogy a borítékban semmivel sem találnak több pénzt, vagy ami még rosszabb, kevesebbet visznek haza, már késő lesz. Azok, akik több tízezerrel, sőt több százezerrel járnak jobban havonta, persze értelem szerűen hálásak lesznek, és ezt el is várják tőlük. Hálájuk jeléül persze még erőteljesebben járulnak majd hozzá a most szilárduló totális uralom fennmaradásához, hiszen mindenki tudja, hogy a pénz egyben hatalom is. Aki ebből a körből kiszorul, annak egyre kisebbek az esélyei érdekei érvényesítéshez.

Lehet, hogy előbb-utóbb az emberek nagy része ráeszmél arra, hogy mi folyik körülötte, de akkor már nagy valószínűséggel késő lesz.
Pillanatnyilag ott tartunk, hogy önként és dalolva csatlakoznak a nyájhoz, és nem akarják meghallani az időnként különböző irányból beszűrődő hangokat: Jön a farkas!